Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-14
háttérbe szorításának, illetve asszimilációjának stratégiai célját. A kedvezménytörvényre megfelelő román és szlovák kisebbségpolitika esetén nem is lenne szükség. Az Orbánkormánynak nem lett volna szabad ürügyet szolgáltatnia a román és a szlovák nacionalizmus számára, hogy lehetetlen és defenzív helyzetbe hozzák Magyarországot az európai fórumokon egy amúgy nemzetközileg legitim és megalapozott ügyben. Tényként kell kezelnünk, hogy a Kárpátmedencei magyarság ügy ét csak felemásan segíti a félig kiépült nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer, amely ma még nem nyújt kellő védelmet az európai kisebbségek számára, mivel azok ügyeiket nem vihetik az Európai Bíróság elé. Általánosan elfogadott „európai kisebbségi norma” m int olyan, még nincs is, eltérően a demokrácia, az emberi jogok európai standardjaitól. Iránymutatások, sokoldalú kisebbségvédelmi szerződések vannak. A keretegyezményt máig nem fogadták el olyan EUtagállamok, mint Franciaország, Belgium, Görögország. Nél külük viszont illuzórikus dolog „európai normá”ról beszélni. Jellemző, hogy bár a kisebbségi autonómia nem tekinthető az „európai normarendszer” részének, még olyan államok is, amelyek saját területükön a nemzeti kisebbségek létét sem ismerik el, fél évve l ezelőtt az autonómiát ajánlották megoldásként a macedóniai albánok számára. Az anyaországoknak a határon túli nemzetrészekkel kapcsolatos politikájához egyetlen írásban is rögzített fogódzó, „iránymutatás” van, nevezetesen a Velencei Bizottság ajánlása. De még ez sem magának az Európa Tanácsnak a véleménye, hanem csupán egy – igaz, nagy tekintélyű – jogászi tanácsadó testületnek. Középeurópai kisebbségi szempontból mindössze egyetlen problematikus része van a Velencei Bizottság ajánlásának, mégpedig az, hogy a testület szerint a gazdasági, szociális támogatások nyújtására „csak rendkívül indokolt esetben” van lehetőség. E logika szerint viszont Németországnak fel kellene függesztenie a romániai vállalkozók egzisztenciateremtését szolgáló pénzügyi támogatá sát. Az EBESZ szakértői pedig kizárólag a nyelvre, az önazonosságőrzésre szeretnék korlátozni az anyaországi szerepvállalást. Ezzel viszont megkerülik a nemzeti kisebbségek, köztük a romák mára legnagyobb veszélyét, a gazdasági hátrányos helyzet, a másodr angú állampolgárság tartóssá válását. Ha a magyar kormány az EBESZérvelést elfogadná, a határon túliak nagy áttelepedési hullámát váltaná ki. A módosítás irányai 2002 őszén világos különbségtételre van szükség az Orbánkormánynak a határainkon túli magy arok érdekében tett kétségtelenül korszakos jelentőségű lépései (erdélyi magyar egyetem, jelentős költségvetési növekmény) és jobboldali kirekesztő nemzetfelfogása, nacionalista bázisépítése, túlfűtött, nemzetközileg félreértéseket, sőt károkat okozó nacio nalista retorikája között. Bármennyire is öszszefonódik a kettő, e különbségtételt mégis meg kell tennünk. Ellenkező esetben a kedvezménytörvény ügye leegyszerűsödne szimpla pártpolitikává, érzelmi döntéssé, mesterséges szembenállássá. A kedvezménytörvény hányatott elő- és utóélettel, de működik. Több mint félmillió határon túli magyar kiváltotta a magyarigazolványt. Kevesebb lett volna a hazai vita és a nemzetközi magyarázkodási kényszer, ha az Orbánkormány nem csinál hiúsági kérdést a módosításból, s már az előző parlament átvezeti a törvénybe a Velencei Bizottság észrevételeit. Ezek ugyanis nagyrészt technikai és jogi pontosítások. Az Országgyűlés a kedvezménytörvényt a következő fél évben végre módosítja. Ehhez három igazodási pont van: a Velencei Bizo ttság ajánlása, az Orbán – Nastase nyilatkozat (a munkavállalási rész kivételével) és az EU éves jelentései. Messze nincs szükség olyan mélységű módosításra, mint az elmúlt két év magyar belpolitikai vitái, szomszédsági reakciói, az ET és az EBESZ néhány sz emélyiségének nyilatkozatai alapján feltételezhetnénk. A tervezett módosítás – helyesen – kiterjeszti az oktatási kedvezményeket az egygyermekes határon túli családokra is. Egy érdemi nyitott kérdés van: a három hónapos munkavállalási kvóta megtartása vagy eltörlése, amelyet 2002ben mindössze 200600 ember vesz igénybe. Ez azt jelenti, hogy ez a kedvezmény nem kedvezmény, mert nem működőképes. A három hónapos kvóta megbukott, de nem pusztán a kedvezménytörvény tévedése miatt, hanem a határon túli magyarokr a is érvényes kötelező minimálbér „magas” szintje miatt. A magyar munkáltatóknak nem éri meg ugyanis legálisan foglalkoztatniuk a határon túli magyar munkaerőt. A határon túli magyarok magyarországi foglalkoztatásában új megoldásokat kell keresnünk. Többek között szükség lenne az MSZP képviselői által korábban javasolt adó, illetve járulékkönnyítésekre a határon túliak foglalkoztatása esetén. A kedvezménytörvény nem megváltás, nem is nemzetstratégiai fordulat, de nem is némely nemzetközi szakértők által so mmásan elvetett kontármunka. Ellentmondásos, mint az egész európai kisebbségvédelem.
