Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-12
külön felhívták Moszkvát: tartsa tiszteletben az emberi jogokat, engedje át a humanitárius segélyeket, és kezdjen politikai dialógust a csecsenekkel. Ez utóbbira Putyin homályos ígéretet tett. Putyin és Rasmussen egyaránt tompítani igyekezett a csecsenvita miatt kiéleződött orosz – dán konfliktust (emiatt kellett a csúcstalálkozót Koppenhágából áthelyezni Brüsszelbe.) Orosz források a Néps zabadságnak elmondták, Zakajev csecsen vezető kiadatását Putyin most nem vetette fel Rasmussennek, de értésére adta, hogy ez a kapcsolatok helyreállításának előfeltétele. Egy kérdésre válaszolva Putyin elhatárolta magát a moldovai – orosz szeparatizmustól. M egígérte azt is, hogy teljesíti vállalt kötelezettségét, és kivonja az orosz haderőt az úgynevezett Dnyeszter menti köztársaságból. Tegnap késő este Brüsszelben az orosz államfő találkozott George Robertson NATOfőtitkárral is. v issza Fal nélküli enkláve Az EU – orosz csúcson megoldották a kalinyingrádi problémát NSZ • 2002. november 12. • Szerző: Szalai Zoltán Putyin elnök igazán elégedett lehe t. Tegnap Brüsszelben magabiztosan vette az idei ősz talán legnehezebb külpolitikai „akadályát”. Az EU – orosz csúcstalálkozón sikerült pontot tenni az úgynevezett kalinyingrádi problémára. Moszkva – ha nem is százszázalékosan, de – elérte, amit akart: az un ió keleti bővítésével nem emelkedik második fal a Litvánia és Lengyelország közé ékelődött orosz enkláve köré. Az orosz állampolgárok Kalinyingrád és „Oroszország anyácska” között nemcsak repülővel és hajón, hanem – Litvánián keresztül – vasúton is vízum n élkül utazhatnak. Ehhez pusztán a szokásosnál egy kicsit korábban kell megvenniük a jegyet. Az autóval útnak indulóknak ugyan külön tranzitengedély kiváltására lesz szükségük, de ez sem vízum a szó klasszikus értelmében. Vagy legalábbis nem annak hívják. H ab a tortán, hogy az EU – mindössze két nappal a csúcs elé időzítve – valódi piacgazdaságnak minősítette Oroszországot. A gesztusnak nem pusztán erkölcsi értéke van, hanem anyagi előnyökkel is jár, hiszen az e státus hiányával összefüggésben indított dömpi ngeljárások miatt évente 300 millió dollár kereskedelmi veszteség érte Moszkvát. Hasonló ajándékokra azonban a belátható jövőben aligha számíthat Oroszország. Sőt Gerhard Schröder, az unióban meghatározó súlyú Németország kancellárja a napokba n világossá tette: az EU a moszkvai színházfoglalás ellenére sem hajlandó a nemzetközi terrorizmus elleni harc részeként kezelni a csecsen konfliktust. Egyre erősödnek azok a hangok, amelyek követelik: Brüsszel az eddigi kizárólagosan emberi jogi megközelí tés helyett politikai kérdésként is vesse fel a tárgyalásokon a problémát. Moszkvának azonban, ha valóban közeledni akar Európához, nem pusztán a csecsenkérdésben kellene eurokomformabbnak mutatkoznia. A labda ugyanis az éppen aktuális politikai ügyeket le számítva is az orosz térfélen pattog. A Kalinyingrád felett érzett eufória örömében kevesen figyeltek fel egy látszólag érdektelen szakértői csoport munkájára. Pedig a közös európai gazdasági tér koncepciójának kidolgozásával foglalkozó munkajelentés nemcs ak az enkláve, hanem az egész ország jövője szempontjából fontosabb lehet, mint a vízum vagy nem vízum pillanatnyi ügye. Ezen múlik Oroszország és Európa stratégiai viszonya, azaz, hogy Moszkva hosszabb távon képes lesze valamilyen formában integrálódni E urópába. Az egységes gazdasági tér kidolgozásával foglalkozó EU – orosz munkacsoport felállításáról a tavaly májusi moszkvai csúcson született döntés. A cél egy olyan koncepció kidolgozása, amelynek révén lehetővé válna az, hogy Oroszország ugyan nem tagként , de a lehető legszorosabb szálakkal kötődjön az egységes Európához. Bár a végleges dokumentum elkészítésére alig egy év maradt, a mostani csúcstalálkozón is bebizonyosodott, hogy a felek álláspontja gyökeresen eltér egymástól. Moszkva tárgyalási pozíciói némileg leegyszerűsítve úgy foglalhatók össze, hogy a „kellemes” jogokat – az emberek, az áruk, a tőke szabad mozgását – átvennék, a „kellemetlen” kötelezettségeket (környezetvédelem, fogyasztói jogok stb.) viszont elutasítják. Csakhogy az Európai Unió mai formájában – eltérően mondjuk a FÁKegyüttműködéstől – nem pusztán egy politikai döntésnek köszönheti a létét, hanem egy olyan aprólékos gazdasági, jogi és politikai egyeztetőmechanizmus eredménye, amely az emberi tevékenység szinte valamennyi területét f elöleli. A közös piacban az egyes integrációs területek egymásra épülnek, így azokból válogatni nem lehet. Brüsszel számára az egész közös gazdasági tér értelmét az adná meg, ha sikerülne fokozatosan Oroszországot is rászorítani az európai játékszabályokat tartalmazó joganyag átvételére. Ennek finom jelzéseként ma már a TACISsegélyprogram oroszországi projektjei gyakorlatilag kizárólag a törvényhozási reform elősegítésére irányulnak. Az európai játékszabályok elfogadása mellesleg Moszkvának is érdeke lenne , hiszen a külföldi tőke is
