Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-12
A másik motívum, a köz- és magánegyetem jelleg összekeverése és az ebből adódó pénzügyi manipulációs lehetőségek; az ebből származó ha talmi és legitimációs viszonyok tetszés szerinti használata, a síkok váltogatása. Jó példa erre az a taktikai lépés, amit a Sapientia Alapítvány (amely mellesleg "csak a romániai jogrendszerben" magánjellegű, valójában magyarországi közpénzek redisztribúci óját végzi) és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem tett, és figyelemre méltók a szerződés létrejöttének körülményei is. A "pályázaton", amelynek nyomán a PKE elnyerte a Sapientia támogatását (hogy pontosan mit, az nehezen kideríthető), egyetlen más, " külső" intézmény sem vett részt. A Sapientia Kuratóriuma 2000. április 14én pályázatot hirdetett olyan "erdélyi magyar felsőoktatási intézmények, egyházak, tudományos és kulturális, valamint gazdasági célú szervezetek, társaságok, magánszemélyek számára", akik az Alapítvány égisze alatt magánegyetemet létrehozni szándékoznak. Kiderült, hogy az egyetlen pályázó a PKE, amely e dátumot megelőzően "a magánegyetemhez való csatlakozást először felajánlotta". A pályázatot követő szerződés már csak arról szól, hog y: "Az erdélyi történelmi egyházak által létrehozott Sapientia Alapítvány és a Pro Universitate Partium Alapítvány közötti együttműködési megállapodás értelmében a Partiumi Keresztény Egyetem jelenlegi intézményi szükségleteinek és fejlesztési programjának megfelelő arányban részesül a kormánytámogatásból. Elkezdődött - a romániai törvényi kereteket figyelembe vevő - SapientiaErdélyi Magyar Tudományegyetemmel való integráció megvalósítása is" (PKE honlap, issue statement). A PKE pedig továbbra is önálló ma gánegyetem. Új szerepkörrel gazdagodott az egyházi intézmény: közvetítő (interface) lett köz- és magánjelleg között! A jelzett általános keretben merül fel tehát a kérdés: milyen szükségleteket tartanak fontosnak, és milyen gyakorlati célokért tevékenyked nek ezen intézmények? A korszerű oktatás társadalmi funkciói felől közelítve a romániai magyar magánfelsőoktatás szerkezetének elemzését, azt találjuk, hogy az alapvető funkciók közül (UNESCO 1997, 7181.) jószerével egyre koncentrálnak az új intézmények elgondolói/kivitelezői. Érdemes viszont felsorolni mindahányat, hogy rávilágítsunk azokra az egyoldalúságokra, amelyek az új magánfelsőoktatást jellemzik. Mint már jeleztem, szinte abszurd vállalkozásnak tűnhet oktatásszociológiai szempontokkal értelmezni merőben politikai vállalkozásokat, mégis érdemes - jobbító szándéktól vezérelve - megfogalmazni a problémákat. Gondolatkísérletnek sem rossz összevetni a felsorolt funkciókat azokkal, amelyeket a romániai magyar felsőoktatás ez idő tájt képes felvállalni. Az oktatási rendszerrel szemben támasztható társadalmi elvárásokat a következőkben jelölhetjük meg: 1) Formatív szerep - a lexikális és a gyakorlati tudás megteremtése/újratermelése. Ez a funkció nagyban függ a tudáspiaci viszonyoktól, általában a munkaer őképzés, újraképzés, továbbképzés, átképzés stb. gazdaságilag egyaránt meghatározott feltételeitől. E téren az alapvető gond egyfelől, hogy Romániában nincs kialakult tudástőkepiac (ha ugyan valóban ilyesmit termelnek felsőoktatási intézményeink, és nem c supán "művelt élhetetlenek" termelése folyik), nem mérik és nem ösztönzik azt, hogy a visszapótolható tudás egyre nagyobb arányban vegyen részt az új termékek létrehozásában, hogy megtérüljön és egyre nagyobb piaci értéket képviseljen a tudásbefektetés. Má sfelől pedig semmiféle előrejelzés nincs arra: miféle távlatok elé néz a munkaerőpiac, miféle tudásra van/lesz szükség a jövőben, és ezzel párhuzamosan: milyen feladatok várnak a felsőoktatásra? Megjegyzendő, hogy nyugati becslések szerint a ma tanuló diák ok mintegy 20 százaléka olyan szakmában fog dolgozni, amilyen ma még nem létezik, azaz megnevezni sem lehet. A tendencia pedig, haladva a globalizáció és az informatizált társadalmak felé, erősödik. Ha nincsenek országos ismeretek és tervek a tudástőkepia c alakulására vonatkozóan, még kevésbé vannak ilyenek a romániai magyarság esetében. Ezért ötletszerűen egyéni érdekek/elkötelezettségek, álmok és vágyálmok befolyásolják az oktatási prioritásokat, szakok, szakirányok beindítását, átalakítását, felfuttatás át vagy elsorvasztását. 2) Informatív szerep - a kulturális tudás átadása/elsajátítása, az identitás kialakítása és reprodukciója. A továbbiakban hosszabban lesz szó erről a funkcióról, hiszen a romániai magyar felsőoktatás ennek a szempontnak igyekszik a lárendelni az összes többit. (Hangoztatott célok: szimbolikus identitáspolitika, nyelvpolitika, asszimiláció és etnikai mobilizáció, emigráció megakadályozása stb. Erről szóltam bővebben fentebb.) 3) Szocializációs funkció - a társadalmi kommunikáció kép ességének kialakítása, az állampolgársághoz, együttéléshez szükséges képességek kialakítása/fejlesztése, az ilyen irányú tudás újratermelése. Fejtegetni sem érdemes, hiszen távolról is megfigyelhető, hogy ebben a leggyengébbek mind a tervezett, mind a már működő (államilag akkreditált egyetemeinket/főiskoláinkat is ideértve) intézményeink. A társadalmi kommunikáció intra- és interetnikus vonatkozásban egyaránt kimaradt intézményeink nézőpontjából. Hosszú távon - nem utolsó sorban az európai integrációs fol yamat következtében - beláthatatlanul magas árat kell még fizetnünk ezért. 4) Kreativitás - az új tudás kialakítása, elterjesztése, illetve a fentiek újraértelmezéséből, újrarendezéséből származó kreativitás hasznosítása. 5) Az esélykiegyenlítődés és ver tikális mobilitás technikáinak, az egész életen át tartó tanulás elengedhetetlen voltának elsajátíttatása. Már a tervezés pillanatában "megfeledkeztek" a munkaerőpiaci követelmények figyelembe vételéről az EMTEt alapító atyák. Jól jelzi ezt a felvételizők érdeklődésének hiánya a többnyire műszaki jellegű szakok iránt, amelyekre nem találtak jelentkezőt a nyáron. Jellemző, hogy miközben a mérnöki pálya romániai súlyvesztéséről talán a legtöbbet tudjuk (sejtjük) - a nyolcvanas évekbeli túlfejlesztése után a leginkább visszaszorulóban levő felsőoktatási szaknak számít (e szakokon tíz év alatt kb. 20 százalékra csökkent az érdeklődés és a beiskolázottak száma) , az új magánegyetem több helyszínen is ilyen szakokat kezdeményez(ett).
