Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-10
8 "Nem a román politikai rendszer alakult át radikálisan, hanem – sok esetben – az RMDSZ kényszerült arra, hogy a román kormányzatok antidemokratikus döntéseihez asszisztáljon, s ezeket a Nyugat előtt legiti málja.” A román alkotmányt, ha az ország tényleg be szeretne kerülni az Európai Unióba, haladéktalanul módosítani kell, különben nem iktathatók be azok a demokratikus törvénycikkek, amelyeke t az unió jogrendje megkövetel. Illetve nem iktathatók ki azok az antidemokratikus kitételek, amelyek azzal ellentétesek. Így aztán hiába tiltja meg – világszerte példátlan ötlettel – az alkotmány önmaga módosítását, a honatyák arra kényszerülnek, hogy mód osítsanak, sőt hogy magát a módosítást megtiltó cikkelyt magát is módosítsák. A módosításhoz kétharmados többség szükséges, de mert a Nagy Románia Párt ragaszkodik az alkotmány módosíthatatlanságának szentségéhez, a többség csak akkor jöhet össze, ha azt az RMDSZ is támogatja. Ily módon az RMDSZ tényleg a mérleg nyelveként viselkedhet. Megteheti, hogy kinyilvánítja: csak akkor lesz alkotmánymódosítás, ha követeléseinket a partnerek teljesítik. Azaz a többség és a kisebbség közös érdeke – az euroatlanti int egráció – csak akkor érvényesíthető, ha az alaptörvényben nemcsak a többség, de a kisebbségek nemzeti érdekei is megjelenhetnek. Mivel az integráció olyan alapvető és halogatást nem tűrő létérdeke az országnak, amelyről egyetlen, valóban demokratikus erő s em mondhat le, s az RMDSZ követelései a nyugati elvárásokkal is evidensen egybevágnak, a partnereknek, úgy tűnik, nincs más választásuk, mint a kisebbségi követelések elfogadása. Csakhogy demokrácia ide vagy oda, az egységes nemzetállam és a román nyelv e gyeduralmának antidemokratikus eszméiről a román politikai elit nem hajlandó lemondani. A kisebbségi rendszabályok alkotmányba iktatása ugyanis visszavonásukat jóval nehezebbé teszi. Arról nem is beszélve, hogy a román állam nemzeti jellegének tagadása s k övetkezésként többnemzetiségű jellegének (közvetett) elismerése olyan változások előtt nyithatja meg az utat, amelyektől a román politikai elit 1919 óta retteg. Ma már gyakorlatilag alaptalanul, hiszen az etnikai viszonyok a magyarok által is lakott erdély i területek demokratikus kiválását nem teszik lehetővé, más lehetőség pedig a mai Európában távlatilag sem képzelhető el. A románság jogállását pedig a többnemzetiségű jelleg elismeréséből adódó legradikálisabb következmények, a területi autonómiák sem fen yegethetik, ezek is pusztán a nemzeti egyenjogúság feltételrendszerének megteremtéséhez járulhatnak hozzá. Az ilyen jellegű (ma már a románok egy része által is jogosnak tekintett) törekvésekkel szemben demokratikus érvek nemigen hozhatók fel. A területi a utonómiák vak elutasítása nemzetállami előítéleteken alapul. A kisebbségi kérdés egyik legtekintélyesebb nyugati szakértőjének tartott Will Kymlicka joggal véli úgy, hogy "amíg sok keletközépeurópai szakértő az egekig magasztalja a nem területi autonómia erényeit, senki sem állítja, hogy Spanyolország, Belgium, az Egyesült Királyság vagy Svájc jobban tenné, ha felcserélné saját soknemzetiségű föderalizmusát nem területi autonómiára. Senki sem gondolja komolyan azt, hogy a katalánoknak, skótoknak vagy québ ecieknek meg kellene elégedniük egy nem területi autonómiával. Ám akkor a hasonló nagyságú keletközépeurópai kisebbségeknek miért kellene?” Az alkotmány módosítása a kymlickai kérdés legitimitásának elismerését jelentheti. A döntés azonban komoly dilem ma elé állítja az RMDSZt is. Kérdés, mi a fontosabb számunkra, a kisebbségi érdekérvényesítés vagy az euroatlanti integráció? Megérie, hogy az állam nemzeti jellegének törvénybe iktatása miatt a szociáldemokratákkal kialakított jó viszonyt kockára tegyü k? Nem fontosabbe a román – magyar együttműködés "zökkenőmentessége”? Nem veszedelmese a magyar szempontnak a román félre való egyoldalú rákényszerítése? Vajon nem foge a "zsarolás” visszaütni? Ezek a dilemmák végigkísérték az RMDSZ tízesztendős történet ét. Az alapkérdés korábban is az volt, mi az ésszerűbb, az egyoldalú kisebbségi jogérvényesítés vagy a román társadalom összehangolt demokratikus átalakítása? Az első alternatívát az RMDSZ úgynevezett radikálisai képviselték, a másodikat az úgynevezett mér sékeltek. A romániai magyarság többsége a második alternatíva mellett kötelezte el magát. De az elmúlt hat esztendőben nyilvánvalóvá vált, hogy ennek az alternatívának is
