Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-05
8 Lenyűgöző lehetett, amikor vigyázó szemét egyszerre vetette Belgrádra és Strasbourgra. Kár, hogy nem láttam, igazán sajnálom. Azt viszont hallottam, hogy Tabajdi Csaba magy ar delegációvezető felszólalását eredetileg Strasbourgban szerette volna elmondani az Európa Tanács Jugoszláviavitájában, s mivel nem mondhatta el ott, elmondta hát itt. Még az a szerencse, hogy itt(hon) elmondhatta, így ugyanis megtudhattuk tőle, hogy az új jugoszláv kisebbségi törvény a legfejlettebb, a legliberálisabb és a leghaladóbb ma Európában, olyannyira – s itt már szinte EUfóriában lelkendezett a képviselő úr – , hogy még azt is lehetővé teszi délvidéki „véreiknek”, hogy magyar nemzeti tanácsot ( kváziparlament) hozzanak létre. Hát ez tényleg csodálatos, olyan elegáns, olyan könnyed…, olyan franciás. Hát még ha igaz is lenne! Kár, hogy Tabajdi hamiskártyás, csal, „megpaklizza” a lapokat, mint Gion hőse, Rojtos Gallai István, aki direkt osztott két ászt Váry János földbirtokosnak: „Csaltál? – kérdezte. – Igen – mondtam, és kiittam a bort. – Miért?” Miért? Kérdezhetnénk mi is Tabajdi Csabától. Talán franciául már igazat sem kell mondani? Elfedheti az EUfória az igazságot, a valóságot? Azt, hogy a jugoszláv kisebbségi „csodatörvénynek” nincs szankciórendszere, nem intézkedik a törvényt semmibe vevőkkel, megsértőkkel szemben. Ergo mindenki azt tesz, amit akar, annyit tart be belőle, amennyit akar. Nincs továbbá végrehajtási utasítása, s derék megalko tói egy dinárt sem különítettek el a magasztos célok megvalósítására. Ez így nem törvény! Ez vegeta, ételízesítő – hús nélkül. És Tabajdi Csaba ezt a vízi bábszínházat eurokonformmá legitimálja Pesten és Strasbourgban is? Ez igen érdekes, főleg az előző tí z év „történései” után. Akkor, amikor százezer (!) magyart, köztük negyvenezer diplomást (orvost, mérnököt, tanárt, vállalkozót, írót) üldöztek el a Délvidékről, s a különböző délszláv háborúkban elesett magyar férfiak számát sem tudjuk pontosan. S amikor a milliót elérő nagyságban folyt és folyik a mai napig a szerbek betelepítése a Vajdaságba a horvát krajináktól a boszniai szerbeken át a koszovói szerbekig. Az elüldözött magyarok házaiba és az újonnan épülőkbe (érdekes, erre van pénz) költöznek be a „sze gény” menekültek Temerínben, Adán, Szabadkán… Ezen folyamat „eredményeként” ma már Szabadkán sincs magyar többség, hiába húzódnak fel a vajdasági magyar családok ÉszakBácskába, Újvidéken pedig már alig hallani magyar szót. Amikor Kula városka lakói retteg nek a város határában lévő laktanyába „beszorult” kommandós gyilkosoktól. Amikor a belgrádi Jugoszlávia szállóban minden második hónapban lelőnek (kivégeznek) valakit, Arkantól az új hatalom „demokratikus” belügyminiszterhelyetteséig. Amikor a még hivatal ban levő szerb elnököt (Milan Milutinovics) Hágába várják volt főnöke mellé. Amikor Jugoszláviában a fűtőanyag- és gyógyszerhiány miatt legalább ötmillió ember retteg a téltől, ahonnan már a szerb értelmiség jelentős része is emigrált, ahol a jelenlegi min iszterelnök (Zoran Djindjics) még Radovan Karadzsics (Bin Laden és Omar mollah után a legkeresettebb tömeggyilkos) társalkodójaként (ez a Balkánon kormánytanácsosi rang) néhány évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a jugoszláviai magyarság ügye csak buldóze rek kérdése. (Tabajdi Csaba ez idő tájt kisebbségi államtitkár volt.) Zoran Djindjicshez képest Seselj csetnik vajda – volt ő is elnökjelölt – elegáns: kétkét szendvicset ígért az útra a magyaroknak, mondván: Szegedig elég! Ahol a még regnáló és újraválas ztás előtt álló szövetségi elnököt, Vojiszlav Kostunicát – akit hol „mérsékelt nacionalistának”, hol „szalonfasisztának” neveznek – azért rúgták ki (jól tették!) a belgrádi egyetem jogi karáról 1974ben, mert nyíltan szidta és bírálta azt az autonómiatörvé nyt, amely a Vajdaságot és Koszovót autonóm tartománnyá tette. E törvény eredményeként pedig csaknem harmincfős oktatói és kutatói gárdája volt az Újvidéki Egyetem magyar tanszékének, valamint Európa egyetlen (vajdasági költségvetésből működő) Hungarológia i Intézetének, huszonnégy órás magyar adása az Újvidéki Rádiónak, negyven címszavas megjelenése a Fórum Könyvkiadónak, ahol megjelenhetett Szolzsenyicin és Orwell magyarul… De ha a térképre pillantunk, azt is nehéz meghatározni egyáltalán, hogy hol van ez az ország, amelynek ilyen ügyes törvényei vannak, ugyanis Jugoszlávia déli határai igencsak képlények; Koszovó már „elment”, a „társország” Montenegróban pedig nem fogadják el a szerb fizetőeszközt, a legeslegújabb dinárt. Ez egy föderáció? Ezek az ország részek akarnak konföderálódni? Februárban szabályosan megmosolyogták Javier Solana (korábban a Jugoszlávia bombázását elrendelő NATOfőtitkár)
