Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-05
7 egyetemi hálózat megteremtésekor feli smerték az alkalmas pillanatot az Orbánkormány megalakulása után. Nagyszerű partnerre találtak Orbán Viktorban. "Önálló jogi személyiséggel bíró egyetemünk van Váradon, mintegy 800 hallgatóval. Az RMDSZ az egyetem megalakulása után szükség esetén segítet t. Ellene vagyunk, hogy kisajátítsa az érdemeket. (...) Az erdélyi magyar célkitűzéseket valósítjuk meg: önálló magyar nyelvű oktatást az óvodától az egyetemig", fogalmazott Tőkés László. A nagyváradújvárosi református templomban tartandó tanévnyitó ünnep re meghívták Ecaterina Andronescu romániai tanügyminisztert is. A tanévnyitó után megejtik az Arany János Kollégium új épületének avatóünnepségét. Az új épület mintegy 50 milliárd lejbe került. A sajtótájékoztatón arról is szó volt, hogy október 4én, pén teken az erdélyi magyar egyházfők Marosvásárhelyen találkoznak Mádl Ferenccel. Tőkés püspök elmondta: a találkozón fölveti, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatra és feladatvállalási rendre van szükség, amit a civil, az egyházi és a politikai szféra közösen jel enít meg. Szükség van a kulturális, szociális szerepek szétosztására. Mindez jól működött a státustörvény ügyében. Tőkés László véleménye szerint a magyarországi támogatás elosztásánál az RMDSZ teljes monopóliumra törekszik. Kár volna, hogy a polgári szfé ra gyerekcipőben járjon. Ugyanakkor fontos az egyházak szerepe a demokratizálódásban, a volt kommunista társadalmak erkölcsi megújulásában. vissza Az elfuserált kvázitörvény dicsérete - Latroknak is játszott, avagy Tabajdi Csaba (öröm)ódája a magyar Országgyűlésben Magyar Nemzet 2002. október 5. Szerző: Juhász György Az év szeptember 24én röpítette világgá a Magyar Rádió a szenzációs hírt, hogy Tabajdi Csaba képviselő (MSZP) a magyar parlament aznapi ülésén franc iául szólalt fel, francia nyelven kezdte el méltatni az új jugoszláv kisebbségi törvényt. Hát ez…, óriási, mondhatnánk, kolosszális vagy inkább kapitális. Igen, Pesten egy MSZPs derék magyar (euro)képviselő kedves, meleg szavakkal szól egy – a délvidéki m agyarságot is „érintő” – szerb törvényről. Pompás! Talán ez a gesztus még Soros Györgynek is tetszene, mivel ez már nem is multikulturalitás, ez több annál, ez már maga az etnikai csoda. Valami olyan intellektuális teljesítmény, amire alig lehet szavakat találni. Ízlelgetem, variálom a hírt, és közben ábrándozom. Talán egyszer majd valahol máshol is lehet valami hasonlót. Ha egy izraeli képviselő a knesszetben arabul… De kit dicsérne? Nem, ez nem jó. Vagy talán a pekingi parlamentben oroszul dicsérné egy képviselő az amerikai nemzetiségi törvényt…, ez se jó, sőt duplán nem jó, mivel a kínai parlament nem demokratikus, nem többpárti, no meg Amerikának nincs is nemzetiségi törvénye. Próbálok közelíteni; esetleg ha a saborban, a horvát országgyűlésben valaki szerbül…, már rossz, mindenki értené. Ha a skupstinában (szerb parlament) horvátul…, nem, ugyanolyan rossz, csak fordítva. Nem megy, nem és nem. Tabajdinak nincs párja széles e világon. Hihetetlen. Erre a művi kegyelmi állapotra, amit Tabajdi produkált, cs ak Gion Nándor veretes sorai illenek A virágos katona című regényéből: „Csak a lapjai sarkát emelte fel, éppen, hogy alájuk pillantson. Akkor hanyagul kiterítette őket. – Kiváló – mondta. Két ásza volt.” Tabajdinak is két ásza volt Budapesten: a francia n yelv az egyik és a szerb kisebbségi törvény a másik. Ez bizony kiverős huszonegy. „Először legyetek valakik!” – idézte Tabajdi Csaba is Gion Nándort ez év tavaszán – ugyan még ellenzéki képviselőként és magyarul – a Parlamentben. De Gion Nándor temetésére már nem jött el. Nagy valószínűséggel nem tudta, hogy Gion felmenői is franciák voltak, francia szőlész telepeseként kerültek a Bácskába, s elmagyarosodott a család. Czine Mihály temetésén még ott volt Tabajdi Csaba barátjával, Szokai Imrével együtt. Akkor nem beszélt se magyarul, se franciául, de ott volt. Napjainkban inkább beszél, sokszor panaszkodik is, főleg az ellenzékre. Tabajdi akár franciául is beszél. Nem németül, ahogy azt Antall József tette a francia szenátusban, nem oroszul, mint Horn Gyula Da vosban, hanem franciául, ahogy azt Tolsztoj gróf művelt orosz arisztokratái teszik.
