Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-25
M TIinfor Másrészt Egyrészt, van abban valami diszkrét báj, ahogyan most az illetékesek és az illetéktelenek szörnyülködnek azon, hogy jaj mi is történt már megint Jászladányban. Hogy jujjuj, jajjaj, kiszavazták azt a romát a cigány kisebbségi önkorm ányzatból, aki kötözködni merészelt a polgármesterrel, s beszavazták helyette a népek azokat, köztük a polgármester b. nejét, akik majd biztosan nem fognak, akik aztán hitelesen képviselik majd a cigányok érdekeit — bár a teljes igazsághoz az is hozzátart ozik, hogy ők tényleg nem cigányok. De hát a törvény ilyen — vonják meg a vállukat — , tehetnek ők róla, hogy így alkották meg, hogy egyrészt mindenki olyan színekben indulhat, amilyenben akar, másrészt meg, nem az szavaz a kisebbségi önkormányzatra, akinek az érdekeit majd képviselik, hanem bárki, aki arra jár. Másrészt a dolog logikájából következik, hogyha egy településen a többség és a kisebbség között efféle konfliktus támad, mert a kisebbségi önkormányzat szembeszáll a nagy önkormányzattal, akkor a na gyok egyszerűen elzavarhatják a kicsik képviselőit — mint történt ez egyébként többfelé is az országban. Persze kisebb visszhangot verve, mint a védhetetlenül botrányos jászladányi eset. Amit Jászladányban műveltek mindazok, akik közreműködtek abban, hog y cigányok nélkül jöjjön létre a cigány önkormányzat, azok cinikusan visszaéltek a joggal. Lehet, hogy a tételes törvényeket nem sértették, de ettől tettük még erkölcstelen, mert szemérmetlenül a szemébe nevetnek mindazoknak, akik komolyan gondolják, hogy a demokrácia működéséhez nem elég a törvények tisztelete, oda némi tisztesség is szükségeltetik. És most még attól is tekintsünk el, kinek van igaza a helyi iskola körüli vitában, amely elmérgesedése vezetett a mostani megoldáshoz. Még akkor is persze, ha az iskolaügy is felvet erkölcsi kérdéseket. De mindezt most hagyjuk is. A lényeg, hogy azt a konfliktust nem szabadott volna így megoldani. Lehet, hogy nem törvénytelen, de hogy pofátlan — az egészen bizonyos. Most már csak az a kérdés, hogyan lehet, hog y ez a törvényi bújócska előbb jutott eszébe a jászladányi polgármesternek és nejének, semmint a nagy apparátussal működő Igazságügyi Minisztériumnak vagy éppen a parlamentnek? Hogyhogy az erre hivatottak nem észlelték a trükközés lehetőségét, s oldották m eg valahogy jogilag a helyzetet? Vagy észlelték, csak nem volt fontos nekik ez az egész? Esetleg szándékosan hagyták meg annak a lehetőségét, hogy a kényelmetlenné váló kisebbségi vezetőket mégiscsak eltávolíthassa a többség? Egyik lehetőség kínosabb, min t a másik. Négy éve, amikor nemzetközi bonyodalmat okozott, hogy a román kisebbség képtelen országos kisebbségi önkormányzatot alakítani, mert egyesek kijátszották saját hasznukra ezt a törvényt — végül is megszületett egy módosítás, hogy rendeződjön az az ügy. Kérdés, kelle megint nemzetközi botrány vagy a jogalkotók megértik, hogy neki kell kezdeni a hosszú és bonyolult egyeztetéseknek és megoldást kell találni arra, hogy mindenki szabadon választhassa meg identitását, annak vallja magát, aminek akar ja, ugyanakkor csak azok szavazhassanak egy kisebbség jelöltjére, akik valamifajta közösséget vállalnak azzal. Már az sem lesz kevés, ha végre, kijózanodva Jászladányból, történik valami. Bár attól még a jászladányi helyzet nem lesz megoldva. vissza Dési János
