Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-25
A bővítés pénzügyi feltételeiről tárgyaló EUcsúcs kezdete előtt, az utolsó pillanatban létrejött tegnap a német – francia különalku: csak 2006 után változik a köz ös agrárpolitika. Ezzel megnyílt az út ahhoz, hogy a mostani tagállamok kialakítsák a közös álláspontot arról, mennyi pénzt ajánlanak a tagjelölteknek a bővítés utáni első három évben. Az állam- és kormányfők csúcstalálkozója – hivatalos nevén : Európai Tanács – a három „nagy” külön tárgyalásaival kezdődött Brüsszelben. A másik tizenkét mostani tagállam vezetői kissé morogtak, hogy a nagyok megint előre eldöntenek mindent, de lélegzetvisszafojtva várták, mire jutnak a német – francia, illetve a f rancia – brit különalkuban. Tegnap este nagy megkönnyebbüléssel hallották, hogy Chrirac francia elnök és Schröder német kancellár kiegyezett a közös agrárpolitika (KAP) reformjáról. E szerint 2006ig nem csökkentik az agrárkasszát, de az utána kezdődő, 2013ig tartó időszakban meghúzzák a plafont: az agrárpénzek csak az infláció mértékében növekedhetnek. Ezzel elhárult a legnagyobb akadály az elől, hogy a tizenötök végre kidolgozzák közös álláspontjukat arról, hogy a tíz új tag mennyi pénzt kap majd az első h árom évben. Eddig ugyanis nem lehetett még kiszámolni sem, hogy az új tagországok gazdái mennyi közvetlen agrártámogatásra (KAT) számíthatnak. Anders Fogh Rasmussen dán kormányfő, az EU soros elnöke és Romano Prodi , az Európai Bizottság elnöke nyomatékosan sürgette: ma estig legyen kész a világos felhatalmazás arra, hogy a bizottság menynyi pénzt ajánlhat a tagjelölteknek. Ha ez most nem történik meg, akkor – a hivatalos fogadkozások dacára – Magyarország és a másik kilenc tagjelölt csak az utolsó pillanatb an kap konkrét számokat, és nem marad idő jobb csatlakozási feltételek kialkudására. – Nem történhet meg, hogy az új tagtársakat kész tények elé állítsuk – érvelt Prodi. Óvatosan hozzátette azonban, hogy ha mégsem sikerül most Brüsszelben kiegyezni, akkor „ugyan nehezebb lesz az év végéig sikeresen lezárni a bővítési tárgyalásokat, de ez mindenképpen meg fog történni”. Rasmussen jelezte: hét hét maradt minden kérdés rendezésére, hogy december közepén ünnepélyesen is meg lehessen hívni a csatlakozó országoka t. Felhívta a mostani tagtársakat: ne csak a saját érdekeiket nézzék, és ne támasszanak új feltételeket. – A tagjelöltek derekasan felkészültek – tette hozzá – , nem érdemlik azt, hogy valamelyik mostani tagállam más kérdéssel összekötve a bővítést, előfelt ételeket támasszon. A pénzcsomag igazi kibontása, a számok részletes vitája csak most kezdődik. A németek és a finnek csökkentenék a területfejlesztési előirányzatokat is az új tagállamok számára. Bár összesen csupán négymilliárd euróval faragnák le 2004 – 2 006 között, ez is arra mutatna, hogy utána még nagyobbat vág majd az olló. 2004 és 2006 között az egész bővítés fejenként és évente 23 eurójába kerül a mostani unió adófizetőjének – ez egy közepes éttermi vacsora ára. Valójában nem is erről szól a mostani pénzügyi huzakodás, hanem arról, hogy a mostani befizető tagállamok eltökélték: 2007 után, a következő költségvetési időszakban nem hajlandók egy centtel sem többet adni a közös kasszába. Azok a mostani tagállamok, amelyek kapnak a büdzséből, viszont nem h ajlandóak egy fillérről sem lemondani – holott a hetvenötmillió új lakossal gyarapodó unióban tíz országgal megnő a támogatásra jogosultak száma. Az újoncok egy főre jutó nemzeti összterméke a felét sem éri el a mostani uniós átlagnak, az EU összesített GD Pje a bővítés után mindössze 4,6 százalékkal lesz nagyobb. Ha a keret nem nő, akkor az újraelosztásnak értelemszerűen lesznek vesztesei, márpedig a mostani kedvezményezettek ezt nem vállalják magukra. Tegnap este az is jó hír volt, hogy a holland ügyvezet ő kormányt a hágai parlament felhatalmazta: fogadja el a tízországos bővítést. Ám Hága ragaszkodik ahhoz, hogy a KAT záros határidőn belül megszűnjön – ami a franciák és tagjelöltek számára elfogadhatatlan. Chirac tárgyalt Tony Blair brit kormányfővel is. Hivatalosan „csak” Irakról, valójában azonban arról a párizsi felvetésről, hogy a briteknek járó költségvetési visszatérítés szűnjön meg. A javaslat tovább bonyolítja a pénzügyi vitát. Lapunk zárása után a tizenöt vezető munkavacsorán próbált dűlőre jutni . A borúlátó nyilatkozatok szerint alighanem ez volt az unió történetének legnehezebb „étlapja”. Mások viszont arra emlékeztetnek, hogy az EUban mindig az utolsó pillanatban egyeznek ki – meglehet, ezúttal is ez lesz a „desszert”. Ellenkező esetben jön a feketeleves, és arra kell számítani, hogy a 2004 elejére tervezett bővítés halasztást szenved. vissza Dzurinda sürgeti a státustörvény mielőbbi módosítását NSZ • 2002. október 25. • Szerző: Szilvássy József
