Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-17
ütemet tekintve Németország már most is sereghajtó az Európai Unióban. Norbert Walter, a Deutsche Bank közgazdásza a magas adóterhek miatt az adófizetők adóparadicsomokba (Luxemburg, Svájc) való tömeges mene külésére számít. Walter bírálta az új kormány gazdaságpolitikáját, amellyel „eltapossa a részvénykultúra gyenge virágát”. (Németországban a részvénytulajdonosok – mintegy tízmillió ember – száma meghaladja a szakszervezeti tagokét). Felejtsük el a „német utat” (Schröder kancellár külpolitikai szlogenjét) – tanácsolta Joschka Fischer. A régiúj zöldpárti külügyminiszter szerint nagyobb kompromisszumkészségre van szükség a választások előtti hónapokban felhalmozódott külpolitikai problémák megoldására: megromlott a német – amerikai viszony, zűrzavaros a helyzet az EU keleti bővítése körül , és ki kell javítani az elgörbült Párizs – Berlin tengelyt is. vissza A dakota ló másik oldala - Szlovák – magyar párhuzamok a hazaszeretet alpári színvonalon történő kinyilvánításáról Népszabadság • 2002. október 17. Szerző: Vrabec Mária A határon túli magyarok kiemelt érdeklődéssel figyelik az anyaországban történteket. Erről tanúskodik az alábbi írás is, amelynek szerzője a Vasárnap című szlovákiai magyar nyelvű hetilap – b aloldali szimpátiával egyébként egyáltalán nem vádolható – publicistája. S bár e hasábokon leginkább csak ismertetni szoktunk más orgánumokban megjelent cikkeket, jelen esetben e gyakorlatunk mellőzésével a teljes írás közzététele mellett döntöttünk. Á lmos, unalmas választási kampány van mögöttünk itt, Szlovákiában. A politikusok nem tudtak újat és hihetőt mondani, a pártok reklámgyárosainak sem ez volt a legjobb szezonja, még a választókat és szimpatizánsokat sem fűtötte a szokásos gyűlölet. B ár talán jobb is ez így – inkább unjuk a politikát még a választások előtt is, mint hogy véget nem érő kampánycirkusszal szórakoztassanak vagy dühítsenek bennünket, mint déli szomszédainkat Magyarországon. Az elején akár jópofa mókának, szemtelen, fiatalos fricskának, a polgári öntudat sajátos megnyilvánulásának is tűnhettek az egymást követő Fidesztüntetések, de lassan kiveszett belőlük a szellem, a poén és az igazukért küzdők tartása, ami pedig maradt, az már csak minősíthetetlen tömegidomítás. Először a Margitszigetre összehívott polgári sejtszaporító és zsidószidó pikniken kerített hatalmába az a furcsa érzés. Mintha már láttam volna hasonlót valahol nálunk is a téglamezei sportcsarnokban, egyegy Meciartömeggyűlésen. Itt is, ott is volt egy vezér, ak inek a kedvéért mindenki eljött, voltak mögötte üdvözülten mosolygó színészek, ódákat zengő zenészek, előre megírt szöveget sután dadogó élsportolók, és volt az egészben valami félelmetes, minden másként gondolkodót kirekesztő nagy összetartozás is. Akkor még elhessegettem a párhuzamnak a gondolatát, magamnak is bizonygatva, hogy hiszen nálunk gyűlölettől eltorzult arcú vénasszonyok rikácsoltak, itt pedig csillogó szemű, lelkes fiatalok tüntetnek a meggyőződésükért – vagy amit annak hisznek. Másodszor az Er zsébet híd lezárásakor éreztem kínosan magam, látva a szavazatok újraszámlálásáért nemcsak forgalomkorlátozásra, de szemeteskukák borogatására, ablakok beverésére is elszánt fanatikusokat, akik végül a Pannon Rádió zenei repertoárjának éjszakai üvöltésében élték ki legmélyebb ösztöneiket. Nem mintha ehhez hasonlót még nem tapasztaltam volna mifelénk, csak hát – engedtessék meg nekem ennyi részrehajlás – szerettem volna remélni, hogy az anyaországban még nem olyan alpári színvonalon folyik a hazaszeretet kin yilvánítása, mint a szlovák nemzeti ugaron. Ám még akkor is azt gondoltam, minden politikai irányzatnak vannak vadhajtásai, és amíg nem hálózzák be, kötik gúzsba a szebbnek, jobbnak hitt növényt, addig nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani nekik. Harmadszor, és immár menthetetlenül akkor ábrándultam ki a konzervatív ifjak stílusából, amikor a sajtószabadságért szervezett tüntetésen azzal kellett szembesülnöm, miféle, magukat művésznek valló ámokfutókkal árulnak egy gyékényen többre hivatott, és egy kor jobb ízlésűnek hitt politikusok. A
