Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-11
13 – De mivel vádolják? – makacskodott Köves. – Azzal, hogy bűnös. – De miből áll a bűne? – Köves csak nem tágított. – Abból, hogy vádolják – és, noha ezzel a végére értek a körnek, Köves úgy kiáltott fel, mintha mégis ki lehetne törni belőle: – De mire jó ez?! – Micsoda? – kérdezte Berg. – Hogy vádolják az embert!... – Hogy megértessék vele a fölöslegességét, és hogy megértve fölöslegességét, ínségében a kegyelemre áhí tozzék.” ("A kudarc”, 1988.) A "Sorstalanság” elbeszélője dermesztő, bájos derűvel fogadja el a koncentrációs tábor rendjét – és ennek a rendnek a logikáját ismeri föl immár "szabadlábon”, a sztálini korszakban, amely számára a nyolcvanas évek végéig tart – mint az emberi... állapot megnyilvánulását. Még idézni is fájdalmas. "Mondhatom, hogy nincs vesződségesebb, nincs kimerítőbb dolog azoknál a nyűgös fáradalmaknál, melyeken mindannyiszor keresztül kell, úgy látszik, esnünk, valahányszor csak egy új konc entrációs táborba megérkezünk – Auschwitz meg Buchenwald után legalábbis Zeitzban is ezt tapasztaltam. Egyébként mindjárt láttam, ez alkalommal csak afféle kicsiny, szegényes, félreeső, amolyan, mondhatni, vidéki koncentrációs táborba érkeztem.” ("Sorstala nság”, 1975.) Nyűgös fáradalmak!... Félreeső, vidéki láger!... Ilyet se Tadeusz Borowski, se Varlaam Salamov, se Alakszandr Szolzsenyicin nem lett volna képes leírni. Ôk még humanisták voltak. Kertész Imre baziliszkuszszeme – Kertész a kevesek egyike, ak ik értik és komolyan veszik Nietzschét – látja, hogy világunk mintája a koncentrációs tábor. S itt ennek a rokontalan írónak mégis vannak rokonai: Ottlik és Pilinszky. "Korunk nem az antiszemitizmus kora, hanem Auschwitzé. És korunk antiszemitája immár ne m a zsidóktól ódzkodik, hanem Auschwitzot akarja. Eichma nn azt vallotta jeruzsálemi perében, hogy ő sosem volt antiszemita, s bár a per hallgatósága itt nevetésben tört ki, én korántsem tartom lehetetlennek, hogy igazat mondott. Ahhoz, hogy zsidók millióit meggyilkolja, a totális államnak végső soron nem annyir a antiszemitákra, inkább jó szervezőkre van szüksége. Világosan kell látnunk: egyetlen párt- és államtotalitarizmus sem lehet meg diszkrimináció nélkül, a diszkrimináció totalitárius formája pedig szükségszerűen a tömeggyilkosság.” ("A holocaust mint kultú ra”, 1992.) Kertész Imre kérlelhetetlenül, megalkuvásra képtelenül, baljósan, egyben azonban szelíden és udvariasan, derűsen és kedélyesen, szeretetre méltóan és mosolygósan mondja el – újra és újra – , hogy ő megpillanthatta a dolgok centrumát, amelyben a zért alázható meg, gyilkolható meg, mocskolható be az ember, mert egyszerűen az, aki. Az ember esetleges és esendő és eseti lényege tökéletes indoka a halálos ítéletnek. A vád önmaga igazolása. Az alternatíva tilos. Mindenki potenciális elítélt és fegyenc. Az emberekkel bármit meg lehet csinálni, ennélfogva mindent meg is fognak velük csinálni. Hacsak... De térjünk vissza az irodalomhoz. "Miért e szinte provokatív állítás tehát: »magyar író«? Nyilván mert nem vagyok az. [...] Mert mit is akarna ez a kije lentés jelenteni? Valami ilyesfélét: annak ellenére, hogy nem vagyok »magyar író«, fogadjanak engem el és be, mint »magyar írót«... Bizonyos körülményeknél fogva nem tartozom (nem tartozhatom) ide, nagyrészt legalábbis nem azoknak írok (írhatok), akiknek a nyelvét beszélem... De a »világot« (amely körülvesz) Magyarországnak hívják, »idegenségem« valódi neve zsidó, márpedig ahhoz, hogy manapság (s ez a manapság idestova immár jó hét évtizede tart) egy zsidó magyarnak fogadtassék el, bizonyos föltételeknek ke ll megfelelni, amelyek, hogy rövid legyek, lényegében az öntagadáshoz vezetnek. Az élet ugyanis vagy demonstráció, vagy kollaboráció.” ("Valaki más”, 1997.) Evvel most kell megküzdenie a magyarországi k özvéleménynek. Külföldről nézve: ez a magyar kultúra ünnepe. Magyar szemmel: kínos, keserves kötelesség, verítékes munka, rémisztő ébredés. De azért: nagyszerű, hogy Kertész Imre elnyerte az irodalmi Nobeldíjat. Örülhetünk, szégyenkezhetünk, Magyarorszá g érthetetlen, fantasztikus, elképesztő rejtély. Ha Kertész Imre él és ír, talán élhetünk mi is. Nekünk könnyebb. vissza Készítette: Boér Krisztina, Balogh Zsuzsa
