Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-12
14 kisebbségek 400 ezres apadásával szemben körülbelül 100 ezerrel lettek többen az itthoni kisebbségek. A szembeszökően eltérő tendencia miatt a kontraszt így is igen éles. Asszimiláció a szomszédainknál, disszimiláció nálunk, s nem is kismértékben. Persze nem olvadtak be vagy haltak meg m indazok, akik hiányoznak a magyar nyilvántartásokból, vagy nem születtek mind, akik nemzetiségi nyilvántartásainkat növelték. A szóba jövő több százezer személy túlnyomó többsége megváltoztatta identitását vagy hazáját. Vajon miért tette, s ez alapján miér t a fenti eredmény adódott? Erre a kérdésre pontosan csak alapos kutatások válaszolhatnak. De addig is fel lehet vázolni néhány hipotézist. Noha a számok egyértelmű elmozdulást jeleznek, feltehetően mégsem a nemzetiségi helyzet változott nagymértékben térs égünkben az utóbbi évtizedben, hanem a kisebbségi léthez való viszony különbözik gyökeresen itthon és szomszédainknál. Erre utalnak az anyanyelvi adatok, amelyek, legalábbis Európában és főleg a nemzetállami hátterű nemzeti kisebbségek esetében, jobban tük rözik a valóságot, mint a vállalt identitás szerinti önbesorolás. Általában úgy megy végbe a beolvadás egy másik nemzetbe, hogy egy ideig megmarad az anyanyelv, csak a nemzeti hovatartozás érzése változik. Amíg az előbbi kemény szociológiai tény, addig az utóbbi puhább, mert befolyásolják a konkrét történelmitársadalmi körülmények. Jelenleg a határon túli magyarok körében minden országban kisebbnagyobb mértékben magasabb a magyar anyanyelvűek, mint a magyar nemzetiségűek száma. A tavalyi népszámlálásig a magyarországi kisebbségeknél is hasonló volt a helyzet. Nem alapvető nemzetiségi folyamatok változtak meg, inkább attitűdök, hiszen úgy ugrott meg Magyarországon a magukat németnek, szlováknak vagy horvátnak vallók száma, hogy egyidejűleg tovább csökkent a z ilyen anyanyelvűeké (egyedül a cigány nyelvet megjelölők száma emelkedett - de az is mindössze hatszáz fővel). Valószínű tehát, hogy ma jobb kisebbséginek lenni Magyarországon, mint a határokon túl. Ám mielőtt ebből messzemenően elfogult következtetést v onnánk le, vizsgáljuk meg a többi demográfiai tényezőt is. Megállapíthatjuk például, hogy közelebbi térségünkben napjainkban egyedül a mi országunk népessége növekszik, miközben szomszédainké fogy. Romániáé egyenesen több mint 1 millióval csökkent 1991 óta . Bevándorlók célországa lettünk tehát. Természetes biológiai fogyásunkat a népszámlálási adatok szerint pótolni látszik a migráció. A határon túl hiányzó magyarok közel fele átköltözött hozzánk, s talán nem csupán a nemzetiségi jogok fogyatékosságai miatt , hanem gazdasági okokból is. Déli szomszédainktól a háború, a gazdasági káosz elől menekültek. Magyarország, úgy látszik, kivételes történelmi periódust él át, mert modernizációja gyorsabb, mint a térség néhány más államáé. Mintha bizonyos szempontból már túl lennénk a nemzetállami gőg és kizárólagosság korszakán. Kisebbséginek, legalábbis németnek, szlováknak, horvátnak lenni nálunk már nem veszedelmes, mi több, a sajtó időnként etnobizniszt emleget. Nyilván hozzájárul ehhez, hogy megnövekedve is mindössz e az ország lakosságának 1 százaléka a nem magyar identitást valló, nem a cigány kisebbséghez tartozók aránya, ami a jelek szerint a kirekesztésre hajló politikai irányzatokat sem nyugtalanítja, legalábbis nem tüzelik ellenük a többségi lakosságot oly mért ékben, mint egyes szomszédainknál. Más a helyzet a magyarországi romákkal, akik közül ezt az azonosságukat ma is mindössze harmadannyian vállalják, mint amennyire számukat a szakértők becsülik. vissza Kovács: Két rossz lehet őség - Iraknak hozzá kell járulnia a fegyverzetellenőrzéshez Népszabadság • 2002. szeptember 12. Kovács László külügyminiszter – aki az ENSZközgyűlés őszi ülésszakára érkezett az Egyesült Államokba – a The New York Times lap munkatársaival tartott találkozóján kifejtette: Irakkal kapcsolatban a magyar diplomácia szeretné elkerülni, hogy ENSZfelhatalmazás nélkül komoly katonai akció induljon. Ugyanakkor Magyarország még ennél is jobban szeretné elkerülni , hogy Irak nemzetközi ellenőrzés híján képessé váljon tömegpusztító fegyverek előállítására, azok felhasználására. Kovács László szerint ez utóbbi nagyobb fenyegetést jelent a világ biztonságára, mint az első, szintén elkerülendő lehetőség. Hangsúlyozta: széles körű, határozott nemzetközi nyomást kell gyakorolni Szaddám Huszein rendszerére, hogy lehetővé váljon az iraki fegyverzet feltételek nélküli ellenőrzése,
