Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-10
9 Középtávon mindez még mindig nem feltétlen kizárt, az azonban szinte bizonyos, hogy látható jele mindennek szeptember végén még aligha lesz. „Nem tudunk kedvezni az egyik szektorban, amíg nem világos a kép az összesben. Márpedig ma még nem az” – mutatott rá egy bizottsági illetékes. Mivel tíz országgal tárgyal tizenöt úgy, hogy mindnek megvan a maga kedvenc termékecsoportja, csak akkor lehet általánosan elfogadott kompromisszumokat kihorda ni az egyes esetekben, ha a maga területén mindenki eséllyel számíthat „valamire”. Részleges haladás, ami csak néhány országnak előnyös, nem igazán működik – hangzott az érvelés. (Megjegyezve egyúttal, hogy meglehet: a tagjelölteknek sem feltétlen előnyös, ha már most kapnak valami engedményt: könnyen afféle egy tál lencsévé válhat ugyanis a dolog, amire hivatkozva utóbb sokkal nehezebb volna további kompromisszumokat kicsikarni a fajsúlyosabb kérdésekben.) Hasonló a helyzet a múlt héten lapunkban is tárg yalt költségvetési kérdés kapcsán (VG, 2002. szeptember 6.). Az asztalra tett bizottsági jelentés célja bevallottan is az, hogy konkrét számokra és konkrét országokra lefordítva döbbentse rá a tagországokat: egyes, gazdasági tekintetben náluk még mindig jó val fejletlenebb leendő tagtársak kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy átmenetileg egyfajta nettó befizetőként az előbbiek hitelezőivé váljanak. Valami, amit csak akkor lehetne elkerülni, ha a bizottság és a tagországok elfogadnák a fokozatosan növekvő befize tési sémát – aminek az esélye a jelek szerint elszámolási nehézségekre hivatkozva a nullával egyenlő – , avagy ha a tagállamok belemennek abba a bizottsági javaslatba, hogy az új tag költségvetési egyenlege az EU felé ne legyen kedvezőtlenebb, mint az egy é vvel korábbi, tagjelöltként megélt szaldó volt. (Ha tehát egy jelölt ország 2003ban összesen 300 millió eurónyi támogatást kapott a különböző EUalapokból, akkor tagként sem lehet rosszabb a mérlege a közös költségvetéssel szemben, mint plusz 300 millió…. ) Mindez azonban csak akkor lehetséges, ha a tagországok készek belemenni a tervezettnél nagyobb kompenzációs visszatérítési sémába. Márpedig többen is elzárkóznak attól, hogy ezt tárgyalási alapnak tekintsék, és legjobb esetben is csak a zéró egyenleget hajlandók megcélozni, arra hivatkozva, hogy középtávon a lassan beinduló közösségi pénzek így is, úgy is befolynak a tagjelölt kasszájába, akkor viszont éppen hogy túlfizetés keletkezne. Ennek kapcsán nyilatkozta a legutóbb Eneko Landaburu bővítési főig azgató, hogy „amennyiben a tagállamok nem készek elfogadni minimum olyan visszatérítési rendszert, mint amilyet a bizottság javasolt … akkor meggyőződésem, komolyan kockáztatják, hogy a csatlakozási tárgyalás lezárható legyen decemberben Koppenhágában”. Ez tehát a satuba szorított bizottsági érvelés a tagországok felé. Meg vele a reménykedés, hogy a szeptemberi német választások után egy fokkal rugalmasabb feltételek között is lehet majd számolni. Valami, ami a romló gazdasági mutatók mellett szakértők sz erint távolról sem biztos, hogy be is következik. Fóris György vissza Csurka elismerte a MIÉPFideszösszjátékot Csurka István tegnap reggel az ATV Napkelte című műsorában elismerte, hogy a média kuratóriumok ügyében az előző ciklusban együttműködött a Fidesszel. A MIÉP elnöke a műsorvezető felvetésére, mely szerint nem magától találta ki, hogy két jelöltet akar a MIÉP a kuratóriumokba, úgy válaszolt: Ez igaz. () Ez a jelenlegi és az akkor is fenná llott tévéhelyzetnek a megoldását célozta. A kifogásom most az, hogy ezt arra használta ki, hogy olyan kurátorokat tett oda, olyan tévéelnökséget választott meg, olyan rendszert vezetett be a tévében, ami egy pillanat alatt összeomlott. Csurka hozzátette: ezért nem kapott semmit cserébe. Nem is kértem, nem is kaptam. Azt szerettem volna, hogy legyen egy nemzeti televízió. Akkor meg lehetett volna csinálni. Nem csinálták meg. Szétment a sok pénz.
