Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-26
12 A magyar közélet több száz szereplőjével a fedélzetén indult útnak Budapestről a Médiahajó. A kiránduláson részt vett Medgyessy Péter miniszterelnök és nyolc kormánytag. Ezúttal sem ment el Orbán Viktor volt kormányfő, és Mádl Ferenc köztársasági elnök sem vett részt a rendezvényen. A kormányfő elfogadhatatlan nevezte, hogy az ellenzék az EU hátrányairól, a kormány pedig előnyeiről beszél. „Nem tudom vállalni a zt, hogy a végtelenségig minden kérdést elkenek, és nem élezem ki” – fogalmazott Medgyessy, hozzátéve: az első ilyen téma az uniós csatlakozás ügye. Kovács László külügyminiszter, szocialista pártelnök úgy fogalmazott: „aki feltételeket szab az uniós csatl akozás támogatásához, azt kockáztatja, hogy Magyarország lekési a vonatot”. A Médiahajón átadták az évente odaítélt Sajtópáholy díjakat. A Népszabadság két munkatársát is kitüntették, a parlamenti tudósítók kategóriájában Csuhaj Ildikó, a vidéki tudósítók közül Tanács István szegedi tudósító vehette át az elismerést. Zappe Lászlót a Médiahajó száz sztárja közé választották tegnap. vissza Szerbia: áldozatok gyalázása - Rendőri védelem az amerikai fotós tárlatán NSZ • 2002. szeptember 26. • Szerző: Pilcz Nándor Torkot szorító látvány, ám nem csupán Ron Haviv fotói rázzák meg a látogatót, de a képek melletti papírlapra rótt üzenetek is. A balkáni háborús színtereket megjárt amerikai fotóriporter Vér és méz című újvidéki tárlatát emellett (s ez sem emeli a látogató közérzetét) reggeltől estig rendőrök vigyázzák. Hogy miért? Mert – ez egyre nyilvánvalóbb – Szerbia ahelyett, hogy végre szembesülne az elmúlt idestova másfél évtized eseményeivel, lassan, félresiklott önvédelemből, fasizálódni kezdett. Több városban az érdeklődők nem is láthatták a tárlatot, mert a háborús bűnös Radovan Karadzsics fotójával díszített fekete pólós fiatalok (és kevésbé fiatalok) a megnyitón megverték a szervezőket és leszaggatták a képeket, majd másnap nyilvánosan széttépték azokat a napilapokat is, amelyekben elmarasztaló kritika jelent meg tettükről. Újvidéken – a rendőri jelenlétnek hála – a tárlat sikeresebb volt, hiszen a megnyitóbeszédet tartó vajdasági parlamenti elnököt és a helyi tévé főszerkesztőjét (mindketten megjárták – s nem önszántukból – a délszláv hadszíntereket, s így első ké zből bizonyíthatták, hogy az amerikai fotóriporter nem túlzott) csak csúnyán sértegették a Karadzsicspólós hívatlan vendégek, de nem verték meg őket. És az áldozatok meggyalázásáról, az erőszakról tudósító fotókat sem merték leszaggatni, csak az eredeti c ímek helyett kifüggesztett üres lapokra rótták fel a véleményüket. Ami innentől következik, azt csak erős idegzetűeknek való. A többiek lapozzanak tovább. Mert ilyen tömény rasszizmussal, az ártatlan áldozatok, a holtak, a földre zuhant s ott rugdalt sebes ültek iránti gyűlölettel, megvetéssel, ami ezekre a fehér papírlapokra felkerült, nyilván még soha nem találkoztak a sok nemzetiségű Vajdaság lakói. A halott csecsemőjét mosdató aszszonyt megörökítő felvétel alá „A muzulmán túlnépesedés ellenszere” komment árt jegyezte az egyik rasszista, a haldoklókat rugdosó katona képét pedig így minősítették: „Ha usztasa (a horvátokról csak így beszéltek az elmúlt háború alatt, s nemegyszer most is), nem kár érte. Ha magyar – akkor sem!” A következő fotó mellett ez a fel szólítás díszelgett: „Öld a muzulmánt! Öld az usztasát! Öld a magyart!” Az egykori otthona üszkös romjai előtt álló fejkendős muzulmán asszonyról készült felvétel mellett ez a szöveg: „Na nézd csak, hát nem életben maradt a ringyója!” Hasonló elrettentő vé lemények a szarajevói temető kereszterdeje, vagy az omarskai gyűjtőtábor csontvázsovány foglyait megörökítő fotók alatt is. Ellenvélemény, pozitív kicsengésű üzenet alig egykettő. És két visszavágásféle a magyarellenes kitételekre, hogy: A zárlat idején a szegedi magyar piac éltetett téged is! Vagy: Magyart is vittek annak idején, hogy melletted harcoljon! A szerb/jugoszláv törvények büntetéssel fenyegetik azt, aki faji, vallási, nemzeti türelmetlenséget szít. Az újvidéki tárlatot őrző rendőröket szemmel l áthatóan hidegen hagyta, hogy jelenlétükben valakik törvénybe ütközőt művelnek. De nemcsak ők bizonyultak érdektelennek. Mélyen hallgat azóta is Vojiszlav Kostunica jugoszláv elnök, Zoran Djindjics szerb kormányfő és Vladan Batics igazságügyi miniszter, pe dig a kiállítás szervezői nyílt levélben kérték őket: szólaljanak meg a botrány kapcsán. A köztévé szóra sem méltatta az esetet, sőt a civil szervezetek sem reagáltak, csak egykét független lap fűzött hozzá kommentárt. Nenad Csanak vajdasági szociáldemokr atái pedig közölték: pártjuk tagsága készen áll, hogy harcba szálljon az ország fasizálódása ellen. vissza
