Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-03
6 kormány létét mentették meg és tették lehetővé a kormányprogram fő céljainak az előbbre vitelét. Az MKP határozott fellépései nemegyszer hozták őt és kormányát nehéz döntési helyzetbe (földkérdés, alkotmánymódosítás, nyelvtörvény, kisebbségi nyelvi Charta elfogadása, közigazgatási és területi átszervezés), amikor együttérzése ellenére is végül a kormánynak és a parlamentnek az „országos, általáno s”, illetve többségi érdekek figyelembevételével kellett kompromisszumos döntéseket elfogadnia, jóllehet azok nem voltak optimálisak. Elvként fogalmazódik meg Dzurinda könyvében, hogy a szlovák polgárok számára is előnyösebb, ha a magyar nemzetiségű pedagó gusokat Nyitrán képezik és nem Budapesten, s az is, hogy az államot erősíti és nem gyengíti, ha olyan helyzet alakul ki, amikor a szlovákiai magyarság otthon érzi magát saját országában. A magyar – szlovák kiegyensúlyozott kapcsolatoknak a kulcsa 1998 után a kölcsönös érdekű Európapolitika lett. Azt a jó érzést – írja – , hogy jó úton halad a két ország, az elmúlt időszakban két dolog árnyékolta be: a határon túli magyarokról szóló törvény és a benesi dekrétumok kérdésének felvetése, ami a szlovák nacionalizm ust erősítette. Úgy látja, hogy az említett törvény egyes elemei és a magyar politikusok által történő interpretációk a „NagyMagyarország” szimbólumát elevenítik meg. Ő ezzel szemben olyan jelképeket szorgalmaz, melyek a jövőbe mutatnak. Példaként említi a Mária Valéria híd helyreállítását. Dzurinda könyve értékes betekintést nyújt az olvasó számára a szlovák politikai élet elmúlt négy évének bonyolult belpolitikai folyamataiba. Érzékelteti a miniszterelnök nem mindennapi nehéz belpolitikai küzdelmeit, ame lyeket a sikeres külpolitika vitele mellett végigkísértek a sorozatos belső konfliktusok, gyakran a senkit sem igazán kielégítő kompromisszumok. Tény az, hogy Dzurinda e kormányzati ciklusnak a meciari rendszer után kiemelkedő, egyben ellentmondásos személ yisége, részben áldozata is lett. Július Satinsky közíró Dzurinda „tiszteletre méltó, őszinteséggel megírt visszaemlékezésének” margójára írt elismerő szavai közt jegyzi meg: „A világ őt elismeri, és otthon? Itt továbbra is az érvényesül, hogy senki sem le het próféta a saját hazájában”. Holott – szerinte – a szlovák nemzet „hálás lehetne annak a kis szepesi kerékpárosnak, aki láthatóvá tette a szlovákságot a nagy nemzetek fogadótermeiben, és hogy sokan a nemzetközi politika képviselői közül őt barátuknak te kintik.” A jó szándékok és erőfeszítések nem párosultak kellő hazai elismeréssel és méltánylással. Dzurinda az 1998ban meglévő tömegeinek nagy részét elveszítette. Maratonfutásának további sorsa a választók kezében van. vissza Dr. Boros Ferenc nyugalmazott diplomata Tovább nőtt a szerbiai elnökjelöltek száma Magyar Hírlap 2002. szeptember 3. Szerző: J.Garai Béla Milan Panic amerikai üzletember is indul a hó végi szerbiai elnökválasztásokon, ezzel a jelöltek száma meghaladta a tízet. A szocialisták Mirjana Markovicnak tulajdonítják azt az ötletet, hogy Vojislav Sesel j mellett kell kiállniuk. Panic - aki rövid ideig jugoszláv kormányelnök is volt - egy polgári tömörülés támogatásával iratkozik fel a jelöltlistára. A szerb származású amerikai iparmágnás mo dern Szerbiát és gyors európai felzárkózást ígér. Mivel a jelentkezési határidő csak egy hét múlva jár le, számítani lehet a lista bővülésére. Az öt évvel ezelőtti elnökválasztásokon nem kevesebb mint 34en mérték össze erejüket. A volt kormánypárt, a Sze rbiai Szocialista Párt (SPS) mindkét szárnya külön jelöltet állított. Velimír Zivojinovic filmszínész kragujevaci fellépésén kétségét fejezte ki, hogy bejutna a második fordulóba, neki a kampány azért hasznos, hogy felmérhessék a párt támogatottságát. Zivo jinovic elzárkózott a Mirjana Markovic vezette Jugoszláv Baloldallal való közös fellépéstől, és attól is, hogy Seselj radikális vezért válasszák az úgynevezett patrióta erők közös jelöltjének, amit Slobodan Milosevic szorgalmazott hágai üzenetében. Azzal v ádolta Milosevic feleségét, hogy károsan befolyásolja raboskodó férjét, mert "normális ember nem hiszi el, hogy Milosevic Seseljt javasolná elnöknek". A radikális vezér viszont "legalább öt percre" rendkívüli állapotot hirdetne az országban, majd kiírná a z előrehozott választásokat. Seselj szerint csak így lehetne véget vetni a jelenlegi hatalom és az alvilág összefonódásának. Vuk Draskovic, a Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO) vezére ugyancsak feloszlatná a parlamentet, és leváltaná Zoran Djindjic kormányfő t. A korábbi rezsim elleni kiállásáról ismert Otpor pancsovai aktivistái eközben azzal a komolytalan javaslattal álltak elő, hogy a jelöltek tarka társaságába vegyék be Josip Broz Titót is. vissza
