Reggeli Sajtófigyelő, 2002. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-08-09
5 A hatalmon lévő Szociá ldemokrata Párt (PSD) és az RMDSZ között az idei évre megkötött együttműködési megállapodás újabb kitétele sérült egy friss bukaresti döntés következtében. A protokollum előírása szerint (négy hónapos késéssel ugyan) megalakult a Diszkriminációellenes Orsz ágos Tanács (CNCD), de a hattagú igazgatótanácsban egyetlen magyar sincs. Adrian Nastase a nyári szabadságok időszakában most nevezte ki a CNCD élére Cristian Jura emberjogi szakértőt államtitkári rangban, a magyar érdekképviseleti szervezet illetékesei pedig csak a kész tényeket ismertető közleményből értesültek a fejleményekről. Az RMDSZ kezdetben a grémium elnöki tisztségébe akart volna saját embert állítani, a PSD azonban ebbe nem egyezett bele, így a megegyezés végül arra vonatkozott, hogy az igazga tótanácsba delegálhat valakit. Miután ezt a vállalását a kormánypárt nem tartotta be, a protokollum végrehajtását felügyelő közös testületben, s a két alakulat vezetősége között ismét parázs viták várhatók – a jelek szerint még ebben a hónapban. A diszkri mináció „bármely formájának” leküzdésére megalakított grémium mostantól ismételt pénzbüntetéssel sújthatja a diszkriminációért felelős természetes és jogi személyeket, a negatív megkülönböztetést elszenvedett személyek pedig peres úton követelhetnek erkölc si kártérítést. A CNCD felállítását egy tavalyelőtt elfogadott sürgősségi kormányrendelet írta elő, amit a parlament idén némileg módosított formában törvényerőre emelt. A végső formából kivették a közvetett diszkrimináció és a közösség elleni diszkriminác ió fogalmát, így a törvény az egyének és csoportok ellen elkövetett hátrányos megkülönböztetést ítéli el. vissza Magyarigazolvány és nemzeti identitás Most, amikor kezemben van az MA 124077 okmányszámú magyarigazolványom, n éhány mondatnyi szólnivalóm lenne mindazokhoz, akik az anyaországban vagy azon kívül, ilyen vagy olyan okokból, az igazolványra való jogosultságról szóló törvényt következetesen és nem jóhiszeműen kedvezménytörvénynek nevezik. Valóban van ebben a szomszéd os államokban élő magyarokról szóló törvényben kedvezmény is. Azok, akik csak a kedvezményeket látják ebben a törvényben, ha hiszik, ha nem, amikor kezembe kaptam az igazolványt, a magyarigazolványt, elsődleges és maradandó érzésem nem maga a kedvezmények feletti öröm volt, hanem valami egészen más. Azt hiszem, így van ezzel az igazolványt megkapók 99 százaléka. Amit úgy látszik, sok anyaországi – most már joggal mondhatom úgy is: nemzettársam – nem ért. Mindeddig dédapám, a tajtékpipás Nagyivány György vol t családunkban az utolsó, aki joggal mondhatta, hogy az anyaország magyarságához tartozik, mert Magyarországon született és élete legnagyobb részét is ott töltötte (amíg a románok el nem orozták a Vajdaság egy részét). Utána már csak úgy éltünk, mint holmi kisebbségiek, hol a jugoszláv királyságban, hol német megszállás alatt, hol Tito Jugoszláviájában, hol a Jugoszlávia széthullta utáni államokban. Tudtuk, hogy magyarok vagyunk, magyarságunkat senki nem vehette el, habár szorgoskodtak rajta, de csak az any aország részéről elfelejtett, megtűrt kisebbségiek voltunk, igazán senkinek nem jelentettünk semmit. Vagyunk vagy leszünk: nem érdekelt különösebben senkit. Hosszú idő után most először mondhatom: tudom, hová tartozom, ha minden más létjogosultságomat val aki kétségbe akarná vonni. Én vagyok az MA 124077es okmányszámú, Magyarországon kívül élő magyar Torma László, akiről az anyaország tud, aki az anyaországban számon tartott, aki most megint azt mondhatja bárkinek: nem vagyok gyökértelen jöttment. Nekem is van anyaállamom, amely igenis tud rólam, nagy bajomban lesz kihez fordulnom. Különben is, vane valaki, aki elhiheti, hogy már öregecske nénikéink meg bácsikáink, akik igénylik az igazolványt, ezt a kedvezményekért teszik? Hiszen ágyukból, székükből alig tudnak már felkelni, nemhogy kedvezményeket hajszolni. Sokkal, nagyon sokkal több ez az igazolvány, mint az általa elérhető kedvezmények. Hálásak lehetünk az anyaországunknak, amiért azt tette, amit tett. Még nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy nemzeti országok helyett polgári országok legyenek e vidéken. Addig meg az a tisztességes, hogy megőrizzük dédapáinktól örökölt nemzetiségünket. vissza Torma László Zágráb
