Reggeli Sajtófigyelő, 2002. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-08-06
5 természetesen összefügg azzal is, hogy közeleg az RMDSZ jövő tavasszal esedékes kongresszusa, amelyen nem is a tisztújítás kimenetele az igazi tét, hanem a belső ellenzék által szorgalmazott kurzusv áltás, a programhoz való visszatérés. Nagyvárad. Egyelőre úgy látszik, hogy a jelenlegi vezetést hosszabb ideje és egyre erősebben bíráló, a valós belső demokráciát hiányoló Reform Tömörülés nevű platform, illetve Tőkés László püspök, az RMDSZ t iszteletbeli elnöke sem vállalná szívesen a szakítás ódiumát. Még akkor sem, ha úgy érzik, az úgynevezett Markóvonal előbbutóbb rákényszeríti őket erre. Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke, RMDSZes parlamenti képviselő a szabadegyetem egyik előadá sán elmondta: fél évig folyamatos tárgyalási kísérlet lesz arra, hogy kialakuljanak a játékszabályok. „Akkor lesz játék is, lesz verseny, ha viszont nem, akkor az RMDSZ már minden lesz, csak nem demokratikus érdekképviselet, és nem egység, hanem egységnek nevezett diktatúra. Ez utóbbiban nem leszünk partnerek, ebben az esetben más egység kell” – fogalmazott, leszögezve: a jelenlegi RMDSZegység fennmaradásához az szükséges, hogy a kongresszusig szülessen megállapodás Markóékkal. A szövetségi elnök, aki az i dén először nem vett részt a szabadegyetemen, egy interjúban cáfolta, hogy az RMDSZen belül ne lenne keret a vitákra, az egyeztetésekre, s a szövetségi képviselők tanácsát, a „miniparlamentet” jelölte meg ezek fórumaként, miközben a Reform Tömörülés évek óta a tanács „kiürítését” sérelmezi, illetve azt, hogy a testület már csak a szűk operatív vezetés döntéseit legitimálja – utólag, az összetételéből adódó elsöprő többséggel. Tőkés László tiszteletbeli elnök, aki Tusnádfürdőn ismét az RMDSZ lassan tízéves programjához, az autonómiakoncepciókhoz és a belső önrendelkezéshez mint célkitűzésekhez való visszatérést szorgalmazta, utólag – szintén egy interjúban – úgy vélekedett, hogy kicsi ugyan a valószínűsége az eredményes párbeszédnek, de reményét fejezte ki, hogy Markó Béla „egy olyan bölcs politikus, aki felül tud emelkedni a mostani szembenálláson”. Szerinte eredményes dialógus híján három irányvonal artikulálódhat: egy Budapestorientált, egy Bukarestorientált, illetve egy erdélyi polgári egyesület formáj ában megjeleníthető. A Reform Tömörülés már el is kezdte az építkezést, amit mind a hivatalos RMDSZ, mind a bukaresti kormányzat rossz szemmel néz. Erdélyi román értelmiségiek is fogalmaztak meg ugyan regionális transzetnikus párt létrehozására vonatkozó g ondolatokat, s a korábban megalakult Sabin Ghermanféle Erdély – Bánság Liga is megkísérelheti a párttá átalakulást, de ezek a törekvések igen gyengék egyelőre, és nagy központi szembenállásba ütköznek (lásd többek között a gyülekezési szabadságot sértő, kés zülő új román párttörvényt, amely az ilyen kezdeményezések ellehetetlenítését célozza, s amelyet a „hivatalos” RMDSZ eleddig támogatni látszik). Szintén a bálványosi szabadegyetemen vetítődött előre egy másik elképzelés is, amely mellé azonban eleddig sen ki nem sorakozott fel. Szász Jenő független udvarhelyi polgármester (különben a Reform Tömörülés egyik alelnöke) a két év múlva esedékes helyhatósági választásokra tekintettel Erdélyi Polgári Egyesület megalakítását javasolta, amelynek jelöltjei ugyanúgy k ihívói lehetnének az RMDSZes jelölteknek, mint ahogyan tavalyelőtt ő maga is az volt, az Udvarhelyi Polgári Egyesület támogatását bírva. Markó Béla erre a felvetésre azt nyilatkozta: „Mindent elpuskáznánk, ha engednénk az egyéni gőgnek…” A kérdés a jövőre vonatkozóan persze az, mennyire elégszik meg a mindennapok egyre nagyobb gondjaival küszködő erdélyi magyar átlagember ezzel a „mindennel”. Magyarországon az alapkérdéshez való viszonyulás egyértelműnek és az árnyalatoktól eltekintve egybecsengőnek látsz ik. Az MSZP hangoztatja ugyan, hogy nem szól bele a határon túli magyar szervezetek belső ügyeibe, de a kormányváltás óta levegőnek nézi az RMDSZ belső ellenzékét. A Fidesz burkolt formában ugyan, de a bennmaradásra, illetve azzal párhuzamosan polgári épít kezésre ösztönzi a Reform Tömörülést. Orbán Viktor volt miniszterelnök emlékeztetett régebbi tanácsára („lássátok be, hogy nem az RMDSZ a legfontosabb, hanem az önálló intézményrendszer építése”), s „kis magyar polgári világunk” építésére szólított fel. Né meth Zsolt országgyűlési képviselő, a külügyi tárca volt politikai államtitkára a táborzáráskor mondott beszédében a Tusnádfürdőn megjelent RMDSZes honatyáknak sikert kívánt a szövetség belső demokráciájának erősítéséhez. Román oldalon Adrian Nastase min iszterelnök, a PSD első embere rövid távú politikai célokért igyekszik tovább mélyíteni a szakadékot a szövetségen belül (lásd a szabadegyetem idején tett kirohanását, amikor Tőkés László eltávolítását szorgalmazta az RMDSZből). Párttársa, Adrian Severin azonban a zárónapon a magyar – magyar egységre szólított fel – mind Románián belül, mind a határon átívelő relációban. A belső kritikák mellett mindenképpen meg kell említeni a román civil oldalról érkező, jóindulatú, de igen keserű észrevételeket. Ezek sze rint a szövetség nem képviseli már az erdélyi magyarság
