Reggeli Sajtófigyelő, 2002. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-08-05
6 hangzású muzsikának. A szakirodalomban az olvasható, hogy a balkáni rezesbandák előzményét a török katonazeneka rok jelentették, akik a szultáni seregekkel bejárták egész Európát. Ennek a tradíciónak még ma is felfedezhetők a nyomai, vagy teljesen eltűnt? Ez a történet a török katonazenészekről inkább csak legenda, bár elképzelhető, hogy az 1800as években még kimu tatható volt valamiféle kapcsolat. Most már hosszú évtizedek óta a családi hagyományoknak, a rézfúvós dinasztiáknak van igazi jelentőségük. Nekem például híres trombitás volt a nagyapám, és ez meghatározta az én pályaválasztásomat is. Olyan volt nekem a tr ombita, mint más gyerekeknek a kedvenc játékszerük: trombitáltam az utcán, a játszótéren, az iskolában és a vasárnapi ebédnél. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a dinasztiát a fiam, Marko folytatja: a mostani magyarországi turnén már ő is föllépett velünk. A nemzetközi ismertséget elsősorban az Emir Kusturica filmjeiben való közreműködés hozta meg önnek és zenekarának. Hogyan kezdődött az együttműködése Kusturicával, és milyen volt a közös munka? Kétségtelen, hogy Szerbia határain kívül sokan az Arizonai álmo dozóknak vagy az Undergroundnak köszönhetően ismerték meg a nevemet, de én ezeket a filmes szerepléseket mégsem tartom pályám kiemelkedő jelentőségű eseményeinek, csupán egy állomásnak a sok közül. Nem mintha Kusturicával nem lett volna nagy élmény együtt dolgozni: mivel maga is zenész, nagyon érzékenyen figyel arra, hogy a vizuális élmény és a hozzá társuló zene tökéletesen koherens legyen. Inkább azt tartom nagy dolognak, hogy Kusturica a soksok szerbiai trombitás közül éppen engem választott. Szerintem ez annak köszönhető, hogy - szólistaként és a zenekarommal is - jó néhányszor megnyertem a gucai trombitásfesztivál nagydíját. Ez otthon olyan rangú esemény, mint máshol egy nagy nemzetközi fesztivál. Tele van vele a sajtó, még olyanok is figyelnek rá, aki k egyébként nem különösebben zenekedvelők. 1999 óta visszatérő vendég Magyarországon, s az itteni közönség szinte "sajátjaként" ünnepli. Hogyan kezdődött a "magyar kapcsolat"? A Forró szél című sorozatban híressé vált Ljubisa Samardzic néhány éve rendeze tt egy játékfilmet, amelyet Kerekek címmel mutattak be. Ebben - teljesen véletlenül - együtt muzsikáltunk a fantasztikus vajdasági magyar hegedűssel, Lajkó Félixszel. Előtte nem ismertük egymást, de hamarosan jó barátságba kerültünk, s azóta is, ha csak te hetjük, együtt játszunk. Közös lemezünk is megjelent már, s a Boban Markovic Orkestar ennek kapcsán kezdett Magyarországon koncertezni. Először kicsit bizonytalan voltam, hiszen tudom, hogy a magyar népzenei hagyomány - amit egyébként nagyra becsülök - gyö keresen más, mint az a zene, amit az én rezesbandám játszik. Az első koncertek után azonban megnyugodtam, mert mindenütt azt tapasztaltam, hogy a publikum nagy szeretettel, hihetetlen nyitottsággal fogad, percek alatt képes ráhangolódni a rezes hangzásra, és a végére már önfeledten táncol. Azért is köszönettel tartozom a magyaroknak, mert az itteni fellépések nyitották meg előttem a Nyugat kapuját. Ez a nyugati nyitás annyira jól sikerült, hogy legutóbb már amerikai muzsikusokkal, a Klezmatics együttesből ismert Frank London ugyancsak rézfúvós klezmerzenészeivel készített közös lemezt. Lehet, hogy legközelebb már a popzene felé is kirándulást tesz? Ha érkezik ilyen felkérés, miért ne? Frank London és társai személyében zseniális muzsikusokat ismertem meg, és a zenei stílusunk csak látszólag áll távol egymástól: pillanatok alatt megtaláltuk a közös hangot. Két hete fejeződött be egy hosszabb európai turnénk, szeptember közepén pedig együtt megyünk Amerikába. Hiszek a merész vállalkozások sikerében: az ilyene k mozdíthatják ki a holtpontról, az értékválságból a kultúrát. vissza Lanyha az érdeklődés a Sapientia egyetem iránt Népszava . 2002. augusztus 5. . Szerzó : Gá l Mária Második évfolyamát indítja a magyar költségvetésből finanszírozott Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Ôsszel 15 szakot indul három erdélyi városban. A felvételire meghirdetett helyeket mérsékelt érdeklődés övezte. A rektor szerint az EMTE Sa pientia immár nemcsak induló, hanem eredményesen működő intézmény. Idén az EMTE három működési helyén, Marosvásárhelyen, Csíkszeredán és Kolozsváron hirdettek felvételit az eddig törvényesen engedélyezett 15 szakra. Marosvásárhelyen elsősorban műszaki prof ilú, Csíkszeredán néhány bölcsészeti jellegű szak mellett főleg közgazdasági profilú szakokra, Kolozsváron pedig környezetföldrajzi szakra 675 helyet hirdettek meg, s erre összesen 879en jelentkeztek. Marosvásárhelyen
