Reggeli Sajtófigyelő, 2002. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-08-01
4 európai normákkal sehogyan sem egyeztethető össze. Ha a cél valóban nem lett volna több, mint a magyar nyelvhez, kultúráh oz és történelemhez való kötődés, vagyis a nemzeti identitás megőrzése és megerősítése, a szülőföldön működő magyar intézményrendszer fejlesztése, akkor ehhez nem státustörvényre, hanem a hagyományos kisebbségi támogatások bővítésére lett volna szükség. A határon túli magyarság támogatásának abban a felfogásában, amelyet a két mai kormánypárt által alkotott korábbi koalíció, a Horn – Kunczekormány képviselt – sőt, érdemes emlékeztetni rá, hogy az azt megelőző, MDF vezette jobboldali kormánykoalíció is – , stá tustörvénynek, magyarigazolványnak, ajánló szervezeteknek nem volt helyük. Azok a kormányok – helyesen – a szülőföldön érvényesített kisebbségi jogokra, az intézmények támogatására helyezték a hangsúlyt. A státustörvény a szocialistáknak maguktól aligha ju tott volna eszükbe – ha azonban a Fidesz előállt vele, ők is megszavazták. Mostanra pedig már kiosztották a kérelmezőknek az első néhány százezer magyarigazolványt. A Fidesz szerint a státustörvény "működik”. Ugyanakkor Szlovákia egy percig sem vette tudo másul, hogy területén s polgárait illetően a törvény működjék, Románia pedig ragaszkodik a felülvizsgálathoz, a kormányváltást követően korábbi feltételes elfogadását is visszavonta. Mellesleg bekövetkezett az, amitől a törvény bírálói – köztük kisebbségi magyar bírálói – a magyar kisebbség és a többség közötti feszültségek fokozódása mellett a leginkább tartottak: a kisebbségi magyar közösségek kettéválása "státusmagyarokra” és az igazolványt ki nem váltókra. Az új kormány számára ezután a kármentés marad, de az európai intézmények állásfoglalásaiból sem a törvény "finomhangolása” vagy "technikai módosítása” következik, hanem olyan gyökeres felülvizsgálat, amely megszünteti a kifogásolt elemeket, a területenkívüliséget és a diszkriminációt. Minthogy pedig ezek az elemek a törvény alapeszméjéből fakadnak, az új kormányra kényelmetlen választás vár. Ha meghagyja a törvényben az ajánló szervezeteket, a foglalkoztatási és egészségügyi kedvezményt és a szülőföldön nyújtott oktatási támogatást, s legfeljebb a rom ániai hozzátartozói igazolványt és az ajánló szervezetek formális ügydöntő hatáskörét veszi ki a törvényből (ahogy ez az Orbán – Nastasemegállapodással történt), aligha jut egyetértésre Romániával és Szlovákiával, és az európai intézmények jóváhagyását is c sak nehezen kaphatja meg a hatályban tartáshoz. Ha viszont a módosításkor – meghagyva ugyan a magyarigazolványt, elismerve az igazolvány identitáserősítő szerepét – eltávolítja az említett "méregfogakat”, s ezzel valósággal kiüresíti a törvényben foglalt k edvezményrendszert, magára vonja mind a hazai jobboldal, mind pedig a szomszéd országok kisebbségi elitje egy részének haragját. Nehezíti az MSZP helyzetét, hogy képviselői Tabajdi Csabát követve megszavazták a törvényt. Akkor a párt vezetői azt kívánták elkerülni, hogy a választási kampányban majd a nemzetietlenség vádjával kelljen megküzdeniük. Kérdés, hogy továbbra is ezt a taktikát követike, vagy élnek azzal a lehetőséggel, hogy az európai intézmények állásfoglalásai levették róluk a tavaly júniusi sz avazat terhét. Így visszatérhetnek ahhoz a logikához, amely a Hornkormány szomszédsági politikáját vezette: minden olyan eszközt megragadunk a magyar kisebbségek támogatására, amely összefér az európai normákkal, s a szomszéd országok számára is elfogadha tó, de csak azokat. Ez volt az alapszerződések logikája, amely a szimbolikus gesztusok helyett gyakorlati eredményekkel kecsegtetett. Ez a státustörvény módosításának próbatétele a szocialisták számára. De fontos próbatétel a státustörvény módosítása a ki csiny szabaddemokrata frakció számára is. Az SZDSZ, egyedüli parlamenti pártként, nemet mondott a státustörvényre, s a tavalyi szavazás óta történtek teljes mértékben igazolták e nemleges szavazatot. A szocialisták köntörfalazásával szemben az SZDSZ állásp ontja nyílt, egyenes beszéd volt. Bármilyen éles támadásokban volt is része ezért, az SZDSZ, önálló ellenzéki pártként egyedül is vállalhatta elveit. Most viszont kisebb koalíciós partnerként kell cselekednie, s a folyamat végén, a
