Reggeli Sajtófigyelő, 2002. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-08-02
9 Végleg le kell számolni a 2 milliós lélekszámú erdélyi magyarság mítoszával - legalábbis a Romániában idén márciusban lezajlott népszámlálás nemr ég közzétett első eredményei szerint. Bár ez a „szép kerek szám" a szomszédos országban élő magyarok nemzettudatának is fontos tényezője volt, bebizonyosodott az, amit szakértők már korábban is hangsúlyoztak: a határon túli magyar társadalmakra ugyanaz jel lemző, mint a hazaira, azaz egyre öregedik és fogy. Tavaly népszámlálást tartottak Szlovákiában és Ukrajnában, az idén pedig Szerbiában is, s bár a szerbiai és ukrajnai eredményeket még csak becsülni lehet, az biztos, hogy minden régióban kevesebben vannak a magyarok, mint az előző népszámlálásokkor (nem hivatalos forrásokból úgy tudni, hogy a leginkább magyarok lakta beregszászi járásban mintegy 20 százalékkal csökkent a lakosság száma, Horvátországban pedig gyakorlatilag már csak szórványban élnek magyaro k, számuk a tavalyi népszámláláskor 16,5 ezerre csökkent). A romániai magyarság az elmúlt tíz évben (az előző népszámlálás 1992ben volt) a vártnál is sokkal nagyobb mértékben csökkent. Már az előző cenzuson is sokan felkapták a fejüket, amikor kiderült, hogy 1992ben 87 ezerrel voltak kevesebben, mint 1977ben, ám ezt még betudták a nyolcvanas évek végi kivándorlási hullámnak. Az 1992es 1 millió 625 ezer magyar létszáma az utóbbi tíz évben több mint 10 százalékkal csökkent: idén márciusban 190 ezerrel ke vesebbet, 1 millió 435 ezer magyar nemzetiségűt írtak össze a felmérők. Ilyen kevesen utoljára a két világháború között voltak a romániai magyarok, 1945 után számuk mindig 1,61,7 millió körül volt. Az idei népszámlálási adatok sokkolták a magyar közösség et és a politikai vezetést egyaránt, az adatfelvételt ugyanis mindenki korrektnek tartotta. Ráadásul még az adatfelvétel előtt több politikus - köztük Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke - a szakértők álláspontját figyelmen kív ül hagyva azt nyilatkozta, hogy „remélhetőleg legalább annyi magyart mutatnak majd ki, amennyit a legutóbbi, 1992es népszámlálás". Sőt az RMDSZelnök ehhez még azt is hozzátette, hogy a jó népszámlálási eredmény majd hivatkozási alap lehet a magyar intézm ényeknek a romániai költségvetési forrásokból való részesedéséhez. Így ha a románság létszáma nem csökkent volna szintén jelentősen (1 millió fővel), a magyarság nagy érvágást szenvedett volna el a költségvetési támogatásokban. Markó bizakodása azért is é rthetetlen, mert szakértők már régóta előrevetítették az erdélyi magyar népesség csökkenésének veszélyét. Ezt általában három okra vezették vissza: a természetes szaporulat adataira, a kivándorlásra és az asszimilációra. Bár hivatalos születési és halálozá si adatok nemzetiségi bontásban nincsenek, szakértők több adat kombinációjával megpróbálják ezeket időről időre kiszámítani. E számítások szerint kilenc magyar nemzetiségű újszülöttre 1314 halálozás jut, ami a legutóbbi népszámlálás óta mintegy 60 ezer fő s veszteséget jelent az erdélyi magyaroknak. A magyar népesség természetes szaporulatát befolyásolja például, hogy korstruktúrája még a szintén csökkenő román népességénél is rosszabb: 1992ben a 014 évesek között 3,5 százalékkal kevesebben voltak arányai ban a magyarok. Ez a különbség, ami valószínűleg egyre rosszabb lesz, előrevetíti a magyarság fogyását s a népességen belüli arányának csökkenését is (a szakirodalom szerint egyébként egy népesség akkor tudja magát reprodukálni, ha a 014 évesek aránya elé ri a népességen belül az egyharmadot). Az erdélyi magyarok létszámának csökkenéséhez jelentős mértékben hozzájárult a kivándorlás is. Veress Valér szociológus a kolozsvári Korunk című folyóirat idén februárban megjelent számában közölt tanulmányának román és magyar hivatalos forrásokból számolt adatai szerint 1992től mintegy 46 700 magyar települt ki Erdélyből. A szociológus a természetes szaporulat és a kivándorlási veszteségek alapján azt jósolta, hogy a népszámlálás idejére 1 millió 530 ezer főre csökk en a magyarság létszáma. A végeredmény még Veress pesszimistának tartott jóslatánál is majd 100 ezer fővel rosszabb lett. A különbség minden valószínűség szerint egy nem várt és erőteljes asszimiláció eredménye, ami a szórványvidékeken és a vegyes házassá gok miatt következett be. Varga E. Árpád, az erdélyi népesedési adatokkal foglalkozó demográfus számításai szerint az előző népszámlálási időszakkal szemben az utóbbi tíz évben azonban már mindhárom székelyföldi megyében (Maros, Hargita, Kovászna) is csökk ent a magyarok száma, ám mivel máshol nagyobb volt a csökkenés, e régió magyarsága teszi ki lassan az összes erdélyi magyar népesség felét (47,1 százalék). Stagnál az aránya - 47 ezer fős veszteség