Reggeli Sajtófigyelő, 2002. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-08-16
8 A nyolcvanas évek elején Duray oldalán á llnak mindazok, akik Magyarországon és hazánk közvetlen környezetében (meg az emigrációban) a rendszer megváltoztatásán munkálkodnak - vele szemben a magyar, csehszlovák, román, keletnémet, jugoszláv és szovjet államhatalom. (Lehetne sötét anekdotákat idéz ni az 1980as évekből olyasféle magánemberi pillanatokról a határátkelőhelyeken, amelyek a nevezett országok belügyielhárító szerveinek színvonalasan elvtársi együttműködésére utaltak.) És most olvassunk bele a 2002. esztendő első felének újságjaiba, csa k a címeket nézve: Szlovák össztűz Duray Miklósra; Fegyelmi eljárás indult Duray Miklós ellen; Néptribunként - meggondolatlanul; Megfélemlítve és elhallgattatva; Nem a Duna, Duray választ el; Duray szlovák nacionalizmust szít; Kampánycsaták Szlovákiában (" Levélben szólítjuk fel a Magyar Koalíció Pártjának vezetését, hogy mérlegelje, vajon helyénvalóe, ha Duray Miklóst jelölik a választási listájukon - jelentette ki Lubomir Lintner..."); Nyílt levél Duray Miklós ellen; Továbbra is Duray a nemzeti pártok cél pontja Szlovákiában; Célkeresztben: Duray Miklós. És a három legordenárébb: Az MVSZ beperelte Duray Miklóst; Régóta nem foglalkozom Durayval - mondja Horn Gyula ("ő nem magyar állampolgár, nem itt fizeti az adóját, úgyhogy ennyi"); és: Kovács Duraynak: Nem felejtünk... Nem rendszerváltoztató érdemeit nem óhajtja elfeledni Kovács László Duray Miklósnak, hanem azt, hogy "beavatkozott a magyar választási harcba". Ugyanezen a napon a pozsonyi főhír a magyarországi választási eredmények visszhangjaként: "Pozsony i örömtánc" (Egymás karjaiban a "mérsékelt nemzeti" Dzurinda és a "baloldali" Weiss... És a "szélsőjobboldali" Malíková, aki szerint Duray Kossuth téri szereplésével "elárulta Szlovákiát".). Újra együtt tehát a koalíció, amely, úgy lehet, soha szét nem sz akadt. Élükön az - ahogy ők kifejezik magukat - "rendszerváltás" reformkommunista vezérharcosaival. Egy Hornnal, aki Duray (első) letartóztatása idején az MSZMP KB külügyi osztályának ugyancsak illetékes vezetője, az örök helyettessel, Kováccsal, aki ugyan ekkor és ugyanitt természetesen osztályvezetőhelyettes, egy Lendvai Ildikóval, a KISZ KB, majd az MSZMP KB vezető munkatársával - "sajtófelelősével" , akiről jó szót még egyetlen korábbi "ügyfele" sem mondott, egy Csehák Judittal, aki ekkor bújik ki a SZ OTtitkárság bábjából s válik tündöklő pillangóvá mint miniszterelnökhelyettes, s el ne felejtsük a Házsongárdi temetőben a "spontán" sajtónak domborító, zavart tekintetű Medgyessy miniszterelnököt, aki ki tudja, hogy éppen ekkor éppen kikről és milyen tá rgyú dolgozatokat írt, éppen kiknek és éppen milyen nyelven... Hol lehet ma vajon Radics Katalin, aki 1985 elején mint az MSZMP KB illetékes osztályvezetőhelyettese egyrészt nehezményezte, hogy magyar párttagok is exponálják magukat az "antimarxista és sz ocialistaellenes" Duray mellett, akit ezen logika alapján jogosan csuktak be a szlovák elvtársak másfél évre, másrészt biztatóan közölte, hogy "a magyar párt felvette a kongresszusi irányelvek közé a nemzetiségi kérdést"... És ugye itt vannak a mai, a "ren dszerváltó" szlovák elvtársak, akik megrendezik az évtized egyik legundorítóbb szcénáját a maguk parlamentjében: leláncolják a kikezdhetetlen törvényességű mandátummal bíró Duray Miklós székét. Ottani és itteni tapsok közepette. És akkor még nem beszéltünk azokról a névtelenekről, akik az összmagyar érdekek és a magyar jogállamiság képviseletében vonaglanak mint Magyarok Világszövetsége, ha véletlenül megszánja őket egy kamera, és nem beszéltünk a megélhetési politika kisebbségi gyakorlóiról. Meg arról a "k ilencven szlovákiai magyar értelmiségiről", akik május elején nyílt levélben határolták el magukat a "felelőtlen és mind agresszívebb magatartást" tanúsító Duraytól. Meg a szabadelvű eszmék (egyéni és kollektív emberi jogok) olyan élharcosáról, mint a külü gyekben "verzátus" Eörsi Mátyás, aki egy szlovák lapban "odanyilakozott" mintegy két hónapja, hogy: "Durayt felelőtlennek tartom, és látni sem akarom. Ha találkozni fogok az MKP képviselőivel, és ő is ott lesz, kimegyek a helyiségből." (Erre szelíden csak ennyit mondott a kiközösítendő: "Én a keresztnevemet Szent Miklós püspöktől kaptam, ő meg Rákosi Mátyástól.") Nem beszéltünk és ne is beszéljünk róluk, ezekről, csak tudjunk róluk. És azokról is, aki kiálltak Duray mellett 1982től napjainkig, folyamatosa n - "rendszerváltás" ide vagy oda... És köszönjük meg Duray Miklósnak a rendíthetetlenségét és azt a mondatot, amivel végérvényesen megfogalmazta a kisebbségi sorsot, meghatározta azt a hazát, amely csak az emlékezetben létezik, és a vágyakban, ám minden politikai aktualitásnál és napi politikai érdeknél intenzívebben - s így otthona valamennyiünknek, azoknak a szerencséseknek is, akik (még) nem szorulnak "magyarigazolványra": "Nekem nincs hazám, csak szülőföldem és nemzetiségem." vissza A szerző irodalomtörténész, szerkesztő
