Reggeli Sajtófigyelő, 2002. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-07-06
4 magyarságának aránya nem éri el a húsz százalékot. Ha húsz évvel ezelőtt lennénk, akkor úgy kellene fogalmaznom: vannak még problémák, elvtársak, de azért jó irányba haladunk. Manapság, az smskommunikációhoz szokott világban a rövid üzenetből ért az ember: pillanatnyilag béke van. Szombaton azonban megérkezik Magyarország miniszterelnöke, hogy újratárgyalja az Orbán – Nastase egyetértési nyilatkozatot . Péntek délután a Miniszterelnöki Hivatal – különben nagyon készséges – munkatársa nem tudta megmondani, hogy Medgyessy Péter mikor és hova érkezik, mi lesz a programja. Amikor félig viccesen azt mondtam, hogy akkor majd holnap délelőtt kóvályogni fogok a város főterén és ahol nagy fekete autókat látok, odarohanok, azt felelte, hogy ez jó ötlet. Azt csak remélni tudom, hogy a román miniszterelnökkel való találkozása jobban elő van készítve. Nem irigylem Medgyessy Pétert: kegyetlen lehet szembesülni az átg ondolatlan választási ígéretekkel. Mert a győzelemhez szükséges volt a szavazópolgárokat egy akolba terelő riadalomra, s „a huszonnégymillió román munkavállaló özönli el a magyar munkaerőpiacot!” madárijesztőjét jó ötletnek tartották a „piár”főnökök. Mond anom sem kell, mennyire légből kapott volt ez a vád: a népszámlálás idén tavasszal huszonegymillióhétszázezer román állampolgárt talált s ebből az Orbán – Nastase megállapodásra hivatkozva június végéig száztíz munkavállaló kopogtatott a magyar hatóságoknál (egy mondatot a Foglalkoztatási Hivatal is megér: az Orbánkormány idejében hetente közreadták, hány külföldi érkezett, a váltás óta alig lehet tőlük adatot kapni: az MSZPvezetésnek kínos az elmaradt roham). Szóval a megállapodást újra kell tárgyalni, m ert a Köztársaság térről ezt ígérték a választóknak. A szocialista Péter (aki beszél románul) kénytelen azt mondani a szintén szocialista Adriánnak, hogy bár mi nem szoktunk veszekedni, most mégis muszáj, mert mi ebben a kérdésben magyarabbak vagyunk a kül önben nacionalista Orbánnál. Jó tudni, hogy a választások után mind az RMDSZ vezetősége, mind a bukaresti hatalom sietett kijelenteni, hogy elégedett az egyezménnyel, a státustörvény alkalmazása körül nincsenek problémák. Nézzük csak pontszerűen, mit is t artalmaz ez a magyar érdekeket eláruló egyezmény! A státustörvényt illető fejezet első pontja arról szól, hogy a többi passzus a végrehajtás feltételeit tartalmazza. Ezt lehet módosítani, de azért kár elutazni Kolozsvárra. A második a munkavállalásról szó l, azt pontosítva, hogy a magyar törvények előtt minden román munkavállaló (származására való tekintet nélkül) egyenlő. Érvényes munkavállalási engedély birtokában évente három hónapot dolgozhatnak nálunk (ez meghosszabbítható), s ha fizetik a tébét, része sülhetnek egészségügyi ellátásban. Most átolvasva nem értem az aggályokat: aki a román hullámtól fél, az soha nem állt sorban a Fővárosi Munkaügyi Központnál egy szatyor igazolvánnyal és befizetendő csekkel érvényes munkavállalási engedélyre vágyva. A köv etkező pont azt mondja, a nem magyar identitású románok nem kapnak magyarigazolványt. Hajrá, MSZP: magyarigazolványt mindenkinek! Később szó esik arról, hogy a könyvecskét Magyarországon adják át (igaz is, nyissunk irodákat Galacon!), a magyar igazolvány n eve magyarigazolvány (legyen párttagkönyv), az ajánló szervezetek csak jogilag nem kötelező érvényű információval szolgálhatnak, és a könyvecskének csak a legszükségesebb személyi adatokat kell tartalmaznia (ez is módosítható egy rubrikányit: kire szavazta k a tulajdonos magyarországi rokonai). A nyolcas pont azt taglalja, hogy melyek a kötelező feltételei az igazolvány kiadásának. Ezek: megfelelően beterjesztett kérelem (diszkrimináció a hanyagok ellen!); a kérelmező szabadon tett, identitására vonatkozó n yilatkozata (Magyar vagyok, nem turista! feliratú póló nem elfogadható); a magyar nyelv ismerete vagy valamilyen magyar szervezetbeli egyházi tagsága (szocialista internacionálé kitűző, kisegyházi tagság vagy az „az a szép” kezdetű népdal ismerete is elege ndő). A végén még szó esik arról is, hogy a felek megőrzik a kisebbségeik kulturális önazonosságát, Magyarország nem ad támogatást a romániai magyar politikai szervezeteknek és hat hónap után felülvizsgálják a státustörvényt. A második fejezet a kétoldalú kapcsolatok kérdését tárgyalja, kiemelve a kormányközi vegyes bizottságok szerepét s kilátásba helyezi, hogy végre meg is valósítják a kisebbségügyi szakbizottság által már több mint egy éve javasolt intézkedéseket. A legutolsó pont így szól (nem hivatal os fordításban, de hogy pontosan is idézzünk): A felek kifejezésre
