Reggeli Sajtófigyelő, 2002. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-07-30
4 Az UMDSZ ezzel szemben a teljes ukrajnai magyar kisebbség általános jogi és érdekvédelmi képviseletét tűzte ki célul. A KMKSZ és az UMDSZ között ellentétek merültek fel, amit jól jelez, hogy az előbbi 1995ben felfüggesztette az utóbbiban való tags á gát. Ennek ellenére 1996tól több ukrajnai magyar szervezet is csatlakozott az UMDSZhez. A másik új szervezet, amely négy év óta szintén először jelent meg a Máérten, a Csörgits József vezette Horvátországi Magyarok Szövetsége. Ez még 1949ben alakult m e g Horvátországi Magyarok Kulturális Szövetsége néven. A szervezet 1952ben vette fel mai nevét, s vált a horvátországi magyarok érdekvédelmi szervezetévé. Ebbe a tevékenységi körbe az anyanyelvi oktatás, lapkiadás, amatőr színjátszás és — a hetvenes évekt ő l — a tankönyvkiadás is beletartozott. A szervezet ugyan a Máért alapító tagjai közé tartozott, ám az előző magyarországi kormányzati ciklusban nem vett részt annak ülésein, és semmiféle anyagi támogatásban nem részesült az Orbánkabinet részéről. Ezen sz e rvezeten kívül azonban létezik egy nagyobb párt: a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, amely Pasza Árpád szavaival élve nem párt, hanem több annál: egy nemzeti kisebbség pártok feletti érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezete. A nemzeti kis e bbségek az 1992es parlamenti választások óta küldhetnek a horvát parlament alsóházába képviselőt. Ez ideig az itt élő magyar kisebbségeket minden esetben a HMDK jelöltje képviselhette a száborban. Rózsahegyi Péter a NÉPSZAVÁNAK vissza Variációk egy kormányra Magyarországot nem lehet a történelmi egyházak és a határon túli magyarok érdekeinek figyelmen kívül hagyásával kormányozni; ez utóbbi kérdés a magyar belpolitika megkerülhetetlen, komoly és súlyos tényezőjévé v ált , mondta szombaton Tusnádfürdőn Orbán Viktor. Véleményéről, a történelmi egyházak és a magyar kisebbségek belpolitikai súlyáról persze lehet vitatkozni, ám az aligha kétséges, szavaiból első hallásra olyan konzervatív államfilozófiai meggyőződés csendül t k i, amely szerint a kormány rendes, helyénvaló státusintézmény, ami érthető, hisz kormány nélkül, ugye, elég nehéz kormányozni. Mindez említésre sem méltó, banális igazság maradhatna, csakhogy néhány gondolatfutammal később az exminiszterelnök mondott mé g v alamit. Történetesen azt, hogy a polgári erők, amelyek eddig (egész pontosan idén tavaszig) kormányzati pozícióból figyelték a közéletet, most jónak látják, hogy változtassanak szemléletükön. Megérett rá az idő, hogy "a kormányoktól független magyar vil ág" építésébe kezdjenek, és Erdélyben, Magyarországon olyan önálló intézményekkel, sajtóval rendelkezzenek, amelyek előbbutóbb erős, megkerülhetetlen tényezőkké válnak. Sőt, az akció kiterjedne a Felvidékre is, ily módon az egész Kárpátmedence a magyar p olg ári körök sűrű szövedékévé válna, mintegy - ha jól értjük Orbán szavait , a mindenkori magyar, román, szlovák stb. kormányoktól függetlenül. Jelenlegi politikai helyzetéhez illő (távolról szép és nemes, de közelebbről kissé csalfa) víziójából Orbán épp en csak azt felejtette ki, mindeközben a Kárpátmedencében alkalmasint ki kormányozna? Mondjuk Meciar, akit Orbánék esetleg a határokon átívelő magyar nemzeti újraegyesítés spirituális védnökének is felkérhetnének? Arról pedig már szó se essék, hogy túl a nem zetközi dilettantizmuson, mi köze van ennek a tavasz óta elszántan ambicionált polgári körösdinek egy állítólag konzervatív politikus krédójához? Amíg azonban Orbán csupán kicselezné, a MIÉP egyenesen megdöntené a kormányt, új választások kiírását köve tel ve. (Ki tudja, miért olyan biztosak benne, hogy azon Medgyessyék veszítenének?)
