Reggeli Sajtófigyelő, 2002. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-07-26
8 — Ezektől a remek tanárainktól, nagyon nívós, igényes és alapos képzést kaptunk. Keramikusként végeztem, ami a K épzőművész eti Főiskola egyik fakultása. — Teljesen szabadon gondolkodhattak ekkoriban az erdélyi képzőművészek? — Megkötések nem voltak, a lehetőség hiányzott inkább. A főiskolának hibátlanul naprakész könyvtára volt, nem létezett olyan modern művészeti album, ame lyet ne láthattunk volna kolozsvári főiskolásokként. Az ember így be tudta helyezni saját magát, és valamiféle utat tudott választani, hogy merre is indulhatna. Ez azért is nagyon fontos volt, mert mi akkor nem tudtuk a világot járni. A mai fiata lság elind ulhat, láthat, és szivacsként magába szívhat mindent, ami egyébként mindenkinek fontosnak kell lennie az életében és kultúrájában. Nyilvánvaló, hogy a mi generációnk küszködött a bezártsággal. Próbáltunk kitörni, lázadásszerűen próbáltuk a nyomas ztó bezárt ságot ellensúlyozni. — A hatások, amelyek érték önöket akkor, illetve egyáltalán a kapcsolat a külföld művészetével, kizárólag ezeken az említett könyvtári albumokon keresztül valósulhattak meg? — Volt néhány nagyon fontos kiállítás is Bukares tben, Vasa rely, Henry Moore alkotásain keresztül éreztünk bele fiatalon, hogy mi is valójában a modern művészet. Ami üdítő volt a kötelező realista munkásnők után. Amikor eredetiben láthattuk ezeknek a nagy mestereknek a munkáit, az pezsdítően hatott, és n yugodtan s zabadon engedhettük a gondolatainkat. Életemben először negyedéves egyetemistaként jártam külföldön, amikor a bátyámmal átjöttünk Magyarországra. Leírhatatlan feltöltődés volt végiglátogatni a budapesti múzeumokat, úgy éreztem, valahol kinyílt a horizont. — Miben jelentett változást az, amikor megnyíltak a határok a diktatúra után? — Furcsa, de azzal szinte minden elérhetetlenné lett számunkra, hiszen a pénzünk egyik napról a másikra teljesen elértéktelenedett, életünk munkája semmivé vált. Azel őtt gyárak ba járhattam, hogy a munkáimat elkészíthessem. Egyfajta szerződésben álltunk, tőlük vásároltam az anyagot, és ott dolgozhattam keramikusként. Ez 1990 után nemcsak drágává, de nehézkessé is vált, és a továbbiakban nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust. Tíz éve már, hogy — többek közt emiatt is — áttértem a festészetre. Azzal, hogy megnyíltak a határok, számomra a visszájára fordult minden: csak elméletben járhatom a világot, az erdélyi lehetőségeim pedig igencsak beszűkültek. Bár szabadok lettü nk, mégis, nekünk túl későn jött a változás. Koren Zsolt írása a NÉPSZAVÁNAK vissza Románia: kárpótlás természetben NSZ • 2002. július 26. • Szerző: T. Sz. Z. Az 1945 után elkobzott ingatlanok természetben történő visszaszolgáltatását szorgalmazza Adrian Nastase . A román miniszterelnök szerint ezáltal az állam csökkenthetné a kifizetendő kártalanítás összegét. A vol t tulajdonosok egy része a str asbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult, és ott eddig több volt tulajdonosnak számottevő kártérítést ítéltek meg. Az állam által kifizetendő összeg jelenleg több millió dollárra rúg.
