Reggeli Sajtófigyelő, 2002. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-07-25
7 Medgyes Péter, az Oktatási Minisztérium ügyeletes ifjú titánja, aki ifjonti naivitással csodálkozott rá arra, hogy az erdélyi tehetséges diákokat sokszor már a közép iskolákból átcsábítják az anyaországba. Amikor rákérdeztek arra, hogyan lehetne megállítani ezt a folyamatot (mert ugye az MSZP is a szülőföldön maradást, a helyben boldogulást támogatja), dicséretes őszinteséggel vá laszolt: Halvány lila gőzöm sincs! Ez ne m volna olyan nagy baj, ha nem éppen az ebben a kérdésben illetékes, helyettes államtitkárként kapná a fizetését – de sajnos így kapja, mi meg újfent meggyőződhetünk a szocialisták szakértelméről a határon túli magya rokkal kapcsolatos kérdésekben. A ló né lküli Lovascsárdába a fiatal baloldal emberein és a sokat megélt kommunistákon kívül az RMDSZszel nagy paktumbarátságban levő kormánypárt képviselői is ellátogattak. Nem volt olyan nap, amikor többször ki ne derült volna: az évenként felújított egyezmény (amely során az RMDSZ úgy van ellenzékben, hogy közben mindig a kormánypártokkal együtt szavaz) a minden létező világok legjobbikába vezeti az erdélyi magyarságot. De addig azért rögös az út: Vasile Dancu tájékoztatá si miniszter ugyanis épp két mosoly közt mondta el eredeti meglátását az erdélyi magyarságról, amely elkényeztetett gyerekként addig terrorizálja kedves szülejét (vagyis a jóságos bukaresti hatalmat), amíg az beadja a derekát és enged az érzelmi zsarolásna k. Egy adott kisebbség igényei annál mag asabbak – folytatódott a meghökkentő gondolat – minél több engedményt tesz neki a többség. A PSD láthatóan bekeményít (ebbe a folyamatba illik az RMDSZ megkerülésével elkészített kedvezőtlen jelentés státusirodaügybe n, a kolozs megyei prefektus Funárízű h elységnévtáblaügyei és az erdélyi tanácskozáson való megállapítás, amely szerint a magyarokkal való kiegyezés árt a népszerűségnek), az RMDSZ kezét köti az aláírás, az erdélyi magyarok meg csak néznek, mint a moziba n, miközben tízévenként majd kétszázezer rel fogynak a szülőföldről, amíg van miből. És akkor nézzünk szét itthon, milyen az élet a „legbékésebb Máértülés” után. A Magyar Hírlap a múlt hét végén olyan vezércikket közölt a tanácskozásról, amellyel anno fog almazási versenyt lehetett volna nyerni a Pravdánál. Nézzük csak az elejét: Olyan – ízlés szerint kaland- vagy abszurd rémfilmekbe illő – történetek keringenek a határon túli magyaroknak szánt pénzek eddigi elosztásáról, hogy amikor a Máért szerdai ülésén Kovács László azt mondta, a támogatási r endszer átláthatósága nem átlátszó nejlonzacskókban cipelt összegekről szól. Pillanatra sem merült fel valakiben: vajon mire is gondolhatott a külügyminiszter? A teremben ülők arcán rángások vagy mosolyok villantak, egyikük meg is jegyezte: „Hú, a Laci nag yon kemény volt!” Jó lenne, ha a Sorospályázatokon kinevelt tényfeltáró médiabajnokok végre legalább egyetlen szatyros ügyről hírt adnának, mert hónapok óta csak a vádaskodásoknál tartunk, tények nélkül. Addig azon ban jó lenne ezt befejezni, mert a szaty rok szajkózása mérhetetlen módon árt a magyar – magyar ügynek. Amit sokszor hallunk, az – ettől működnek a mosóporreklámok – vélt igazsággá érik bennünk. Gyaníthatóan ez a cél – vagyis azt akarják elültetni a magyar vá lasztópolgárok fejében, hogy a határon t úli magyarok támogatása zavaros ügy, „azok” vélhetően ellopják a „mi” forintjainkat, leghelyesebb hát, ha egy fillért sem adunk. És jó lenne arról is beszélni: a pénzosztó közalapítványok kuratóriumában ott ülnek az SZDSZ és az MSZP képviselői is, így ha s zatyrokban vitték a pénzt (ha egyáltalán vitték), akkor arról nekik is tudniuk kellett. Az új budapesti kormány képviselői – szerda délben legalábbis így látszik ez Tusnádfürdőről – megengedik maguknak azt a luxust, hogy nem mennek el a román – magyar párbe széd legnagyobb hagyományokkal bíró és minden bizonnyal legfontosabb nem hivatalos fórumára, a Bálványosi Szabadegyetemre. A példa ragadós: úgy tűnik, ezt a gesztust Markó Béla is megengedi magának. Kár, mert Tusnádo n egyre több a sátor, finom a kürtőskalá cs és kitűnő a hangulat. Én például vettem egy trikót, amelyen az áll: egy a plusz ötmillióból vissza
