Reggeli Sajtófigyelő, 2002. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-07-17
8 hoznia a brüsszeli követelményeket és a magyar érdekeket méghozzá úgy, hogy abból olyan többlet származzék, amely hosszú időre irányt mutat Mag yarország gazdasági, társadalmi, intézményi fejlődéséhez. vissza A határon túli orosz kisebbség terhes öröksége Dmitrij Rogozin: Közös érdekünk egy általános európai normarendszer elfogadása 2002. július 17. (9. oldal) Stier Gábor „Közös érdekünk, hogy egységesüljenek az európai normák a kisebbségi jogok terén. A minta a finn rendelkezés lehetne, ahol a hatszázalékos arány ellenére hivatalos nyelv a svéd is. Olyan egységes szabályozá sra van szükség, amely nem állít mesterséges akadályokat az anyanyelvhasználat és az anyanyelvi oktatás elé. Egyetlen tabut nem lehet ledönteni, mégpedig a határok sérthetetlenségét” – nyilatkozta lapunknak Dmitrij Rogozin, az orosz duma külügyi bizottságá nak elnöke, a kisebbségi kérdéssel régóta foglalkozó politikus. - Kitekintő - A Szovjetunió szétesése, a birodalom elvesztése okozta traumát csak növelte, hogy egy csapásra 26 millió orosz került az anyaország határain kívülre. A népek börtöné nek nevezett cári és az internacionalizáló, beolvasztó szovjet rendszer formálta társadalmi tudat érthetően nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel. Meglehetősen későn, nyolc évvel a kérdés felmerülése után, 1999 májusában írta alá az elnök az „Or oszország állami politikájáról a határon túli honfitársak irányában” megalkotott törvényt. Ezt megelőzően csupán egy túl sokat nem jelentő 1994es elnöki rendelet és egy migrációs törvény foglalkozott a problémával, amely az évek folyamán szép lassan magát ól „felpuhult”. A kérdés leginkább a térségbeli befolyás növelésének eszközeként fontos Moszkva számára. (Jellemző példa erre, hogy a geopolitikai érdekek változásának függvényében kedvezett, majd szigorodott az állampolgárság megszerzésének lehetősége a kazahsztáni oroszok számára.) A sok tekintetben érezhető tanácstalanság miatt a moszkvai szakértők nagy érdeklődéssel figyelték a magyar státustörvényt, és ha a múlt terhes pszichológiai öröksége ezt nem akadályozná, e kérdésben akár egymást is erősíthetné a két ország a nemzetközi porondon. „Moszkvában komolyan figyelték a magyar kedvezménytörvényt, és saját tapasztalataik alapján megértették az általa Európában keltett feszültségeket is” – erősíti meg Rogozin. Ennek okát a politikus a kérdés érzékeny vol tán kívül elsősorban abban látja, hogy Európa több államában – így például Törökországban vagy Franciaországban – nem ismerik el nemzeti kisebbségek létezését. Először tehát ezen az akadályon kell túljutni, aztán, ha például Macedónia számára javasolják a szabad nyelvhasználatot és a helyi hatalmi szervezetekben arányos érdekképviseletet biztosító ohridi megállapodást, akkor ezt az elvet máshol, így a Baltikumban is alkalmazni kell, ahol az orosz ajkúak aránya nem 20 százalékos, mint Macedóniában az albánok é, hanem ennek duplája. Meg kell érteni Rogozin szerint azt is, hogy vannak magyarok Romániában, Szlovákiában vagy Jugoszláviában. Jogaikat pedig éppúgy biztosítani kell, mint ahogy például a svédekét Finnországban. A politikus komoly lépésnek tartja a mag yar belső szabályozás megalkotását, a végső cél azonban – s ebben véleménye szerint közösek az érdekeink – egy általános európai normarendszer elfogadása. A magyar – orosz együttműködés lehetőségeiről szólva Rogozin felveti a két ország között e téren létez ő különbségeket. Magyarországon például már a nemzettárs fogalmának meghatározása is jóval egyszerűbb, hiszen etnikailag a határokon túliak is magyarok. Oroszországban ez bonyolultabb, hiszen nem csupán az orosz etnikumúak nevezhetők honfitársaknak. Az Oro szországi Föderáció területén
