Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-12
9 vidékekről hozták ezerszám a munkaerőt, míg a környékbeli magyaroknak a Zsil völgyében levő bányákbanl vagy román vidékek gyártelepein kínáltak megélhetést és garzonlak ást. A kellőképpen megkevert magyar lakosság azután beolvadt: a távolba szakadtak az ottani többségbe, a helyben maradtak pedig alkalmazkodtak a megváltozott erőviszonyokhoz. Ugyanakkor erős volt az anyaország, NyugatEurópa és Amerika csábítása is – az el múlt ötven évben százezerszám cserélték fel hazájukat nyugatabbra fekvőre. Miért indultak el ezek az emberek? A megélhetési gondokon túl mi motiválta őket arra, hogy feladva szülőföldjüket, idegen környezetben kezdjék újra az életet a semmiből? A szocioló gusok már rég tudják: azokban az országokban, amelyekben a kisebbség diszkriminációnak van kitéve, a hátrányos megkülönböztetés az elvándorlás egyik fő motivációja. A környező országok némelyikében még ma is tudatosan hoznak olyan jogszabályokat és intézke déseket, amelyek (kimondvakimondatlanul) célja az adott kisebbség hátrányba szorítása, ellehetetlenítése. Másutt nem kifejezetten ez a cél, de a politikaigazdasági helyzet mégis úgy alakul, hogy maga után vonja a magyarok identitásmegőrző képességének, k özösségi létének csökkenését, másodlagos diszkriminációját. Induljunk el a Kárpátmedencében! Keleti szomszédunknál már az alkotmány is diszkriminatív, hiszen Romániát a román nemzet államaként határozza meg. Az igazságszolgáltatás ma is diszkriminatív (p éldául Agacheügy), folyik az ortodoxia térhódítása („hagymakupolás honfoglalás”), Székelyföldön épülnek az új csendőrlaktanyák. A történelmi egyházak nem kapták vissza ingatlanjaikat, nincs állami magyar egyetem, a magyarlakta területek sokkal több adót f izetnek be, mint amennyit visszakapnak Bukaresttől. A Felvidéken még mindig érvényben vannak a Benesdekrétumok, az új területi felosztás hátrányos a magyarokra nézve. Nincs katolikus magyar püspök, a kispapok nem tanulhatnak magyarul. A magyar diákok jele ntős része (26,2 százalék) szlovák tannyelvű iskolába jár. Kárpátalján a katasztrofális gazdasági helyzet a fő probléma, állami diszkriminációról nem beszélhetünk. A Vajdaságban a háború következményeit még nem sikerült kiheverni, a magyar fiatalság jelen tős része kivándorolt. A háborús események idején a horvátországi magyar nyelvű oktatási rendszer teljes mértékben megsemmisült. A szlovéniai magyarságnak – egyedül a határon túli magyarok közül – autonóm kulturális önkormányzata van, ami az állami pozitív diszkrimináció megvalósulása. Így állunk hát 2002 nyarán, az anyaországi választások után. Volna még tennivaló a Kárpátmedencében, s a munka alig kezdődött el. A státustörvény ugyan óriási lökést adott a környező országok magyarjainak, s a polgári kormá ny regnálása alatt egyetemek, kulturális intézmények, hidak épültek a szó valódi és átvitt értelmében, de ez csak akkor hozza meg a kívánt eredményt, ha a beindult folyamatok nem torpannak meg az MSZPpolitikusok „szakértő” döntései nyomán. A határon túli magyarok köreiben a döbbenetet lassan felváltja az apátia: a négy évig valóban anyaországnak érzett szellemi haza visszasülylyedhet a kommunizmusban betöltött van, de minek szerepbe. Ez pedig nem tesz jót a gyerekvállalási kedvnek, miként a beolvadás csökk enését sem segíti. Az összetartozás igényének megcsappanását az is jelzi, hogy immár nem állnak hosszú sorok a státusirodáknál: a határon túliak vették Szabó Vilmos, a határon túli ügyekkel foglalkozó államtitkár üzenetét, aki a Die Presse konzervatív bécs i lapnak április végén elmondta: „Orbán Viktor Magyarországot stratégiai központtá akarta tenni, s ez – bár soha nem mondták ki – érezhető volt. Az érzést erősítette a KisDuna menti csúcs, amely elbizonytalanította a szomszédokat.” A politikus (hangsúlyoz zuk: őt négy évig a fő határon túli igazság- és pénzosztó szerepére nevezték ki. Kinevezésekor interjút kért tőle lapunk, de azzal hárított, hogy ő csak külpolitikai szakértő, ismerkednie kell a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekkel) arról is b eszélt, hogy „egy kormánynak vállalnia kell a felelősséget a határon túli magyar kisebbségekért, de az arányoknak a helyükön kell lenniük, az elkötelezettségnek vannak határai.” Stratégiátlan idők jönnek hát, helyükön lesznek az arányok, az elkötelezettsé gek a határokon belül maradnak a jó szomszédság jegyében. Bátran merünk kicsik lenni, sőt kevesek is. vissza
