Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-12
6 Orbán az IDU által kiad ott nyilatkozatról elmondta, hogy abban azok az elvek és értékek fogalmazódnak meg, amelyeket a Fidesz is vall, és amelyek az elmúlt négy év magyar kormányprogramját jellemezték. Így kiemelt hangsúlyt kap az egyéni szabadság, párosulva az egyéni felelősség gel, továbbá a család értékeinek és a nemzeti kulturális háttérnek a megerősítése. Orbán Viktor elmondása szerint a washingtoni konferencia résztvevői a nyugati civilizációkban - így éppen az elmúlt napokban Franciaországban - tapasztalt konzervatív párt sikereket olyan kulturális hullámváltozásnak tulajdonították, amely "a csak a szabadságot hangsúlyozó korszak után a közösségi értékeket is hangsúlyozó korszaknak tűnik". "Rövid hozzászólásomban foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy ez miért nem terjed ki a pártpolitika világát illetően KözépEurópára. Azt mondtam, hogy a tendencia ott is létezik, hiszen a magyar választások szoros eredménye azt igazolja, hogy nálunk is van egy ilyen érzület, kultúra, mélyárambeli változás. Elsősorban a kilencvenes évek el ején megindult átalakítás speciális körülményei miatt azonban egyelőre más az elsődleges szabály KözépEurópában: az, hogy az ellenzékben levők nyernek mindig. Ezt a tendenciát Magyarország sem tudta megszakítani" - állapította meg Orbán Viktor. vissza A NATObővítés ára Relatív az új tagjelöltek lemaradottsága 2002. június 12. (8. oldal) Joseph C. Kun Megválaszolatlanul hagyott néhány fontos kérdést a reykjavíki és római NATOtalálkozók és a sokat ünnepelt NATO – orosz köze ledés. Javulhatnake a szövetségben ma látható ellentétek Amerika stratégiai céljai és az európai NATOtagok lehetőségei között? Kiléphete a szövetség az eddig meghatározott európai határain túl és vannake a NATOban „másodrendű állampolgárok ”, vagyis olyanok, akiket Amerika és az eredeti tagok annak tartanak? És nem utolsósorban áthidalhatatlane a lemaradottság bizonyos tagok katonai képességében? A kívülálló számára az utóbbi probléma eltúlzott, mert az úgynevezett „lemaradottság” egyébkén t relatív tényező. Sajnálatosan minden európai tag fegyverzete valamiben lemarad az amerikai haderő mögött. Nincs olyan NATOtag, amelynek anyagi lehetőségei meg tudnák közelíteni a Pentagon rendelkezésére álló forrásokat. Politikai és gazdasági okoknál fo gva, az európai tagállamok ma nem tudják védelmi költségvetésüket olyan arányban növelni, mint az más, kedvezőbb körülmények között várható lenne. Mindezek a problémák még inkább nyilvánvalóak az újabb tagok esetében. A haderők átalakítása nemcsak pénzbe, de időbe is kerül. Se a NATO, se Amerika nem kívánhatja azt, hogy a haderőátalakítás a szociális vagy gazdasági fejlődés kárára történjen és ezen országok lakossága a NATOtagságot okolja az ország gazdasági problémáiért. Ha Amerika vagy a NATO az egyes tagok katonai képességét tartaná a tagság legelső és elengedhetetlen feltételének, a hadsereg nélküli Izland nem lenne a szövetség nélkülözhetetlen és egyenjogú tagja. Ugyanakkor a NATO nem lenne hajlandó novemberben új tagokat meghívni, amelyek némelyikén ek katonai képessége várhatóan jóval a jelenlegieké mögött marad. Léteznek olyan körök Amerikában, akik nyíltan kétségbe vonják a NATO jövőjét. Miért van szükség egy katonai szövetségre, ha nincs ellenség a láthatáron? Akik így gondolkoznak, nem értik vag y nem akarják megérteni a mai háború természetét. Ma nem hadseregek állnak szemben egymással, hanem gondosan elrejtett egyének vagy radikális mozgalmak próbálják aláásni Európa biztonságát. A NATO mai állapotában nem tökéletes, de nincs rá más alternatíva. További fennmaradása azonban attól függ, tude alkalmazkodni az új kihívásokhoz. A szerző amerikai külügyi szakértő *** Zöld út a NATObővítésnek. George Bush amerikai elnök aláírta azt a törvényt, amely egyfelől
