Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-07
5 hatalmi törekvésnek tekintik. Persze kétségtelen, hogy a KisDunacsúcs működését nagyban elősegítette a résztvevő országok és tartományok vezetőinek személyes és pártszimpátiája – kizárólag ideológiai alapon azonban az együttműködést nem lehet értelmezni. Ausztria, Bajorország, BadenWürttemberg és Magyarország kapcsolata jóval több (volt?) ennél. A minicsúcsok napirendjén szint e kivétel nélkül a régió fejlesztését érintő kérdések szerepeltek; ilyen volt például a Duna hajózhatóbbá tétele, illetve a térség infrastruktúrájának, közút- és vasúthálózatának fejlesztése, amelyre Ausztria, Bajorország és BadenWürttemberg több millió e urót különített el. Nem is beszélve a budapesti német nyelvű Andrássy Egyetemről, amely várhatóan szeptemberben nyitja meg kapuit. A találkozókon egyébként kiemelt helyet foglaltak el az Európai Unió bővítését érintő kérdések is, s a résztvevők mindannyisz or támogatásukról biztosították Magyarország csatlakozási törekvéseit. Az együttműködést egyébként Wolfgang Schüssel osztrák kancellár, Edmund Stoiber bajor és Erwin Teufel badenwürttembergi miniszterelnök, valamint Orbán Viktor akkori magyar kormányfő sz emélyes kezdeményezésére hívták életre. Valljuk be: van azért ebben valami megnyugtató, hiszen ez az együttműködés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország a gyakorlatban is szakítani tudott a korábban negyven éven át ráerőltetett sötét múltjával, és visszatért oda, ahová tartozik: a Nyugathoz. A magyarországi kormányváltással a Kis- Duna menti csúcstalálkozók azonban véget érhetnek, és a Szabó által elmondottakból kitűnik: az új kormány részéről immár törvényszerű a szoros osztrák – magyar kapcsolatok f ellazítása is. A tűzzel játszik azonban az MSZP – SZDSZ alkotta új kormány, ha valóban megszakítja ezt a kapcsolatrendszert, hiszen nemcsak a német ajkú országokkal való kiváló kapcsolatokat lazítja fel, hanem legfontosabb külpiacaink is veszélybe kerülnek . Mert a piacok is reagálnak a változásokra! Ezzel kapcsolatosan nem árt tudni, hogy jelenleg az Európai Unióban Németország és Ausztria a legfontosabb külkereskedelmi partnerünk. A Gazdasági Minisztérium kimutatásai szerint a Németországba irányuló kivite l a teljes hazai export 35,6 százalékát jelenti, míg behozatalunk onnét az összimport csaknem 25 százalékát tette ki a múlt eszt endőben. Ezen belül a Bajorországba irányuló kivitel 1994től évente szinte 3040 százalékkal bővül. A német statisztikai hivatal összesítése alapján 2000ben már csaknem hétmilliárd márka volt a magyar export, ami ötszöröse az 1995ös adatnak. Tavaly ped ig 26 százalékkal nőtt a kivitel. Ausztria az exportban a második, az importban pedig a harmadik helyet foglalja el külkereskedelmi partnereink között. A közvetlen nyugati szomszédunkba áramló kivitel volumenéről csak annyit, hogy az meghaladja az Amerikai Egyesült Államokba s az Oroszországba együttesen kiérkező exportot. Miközben tehát az MSZP az uniós csatlakozásról beszél, gyakorlatilag az ellen tesz, és ezzel hergeli a piacokat. Az ember persze óhatatlanul arra asszociál, hogy a KGSTtáboron belül a r égi reflexek, beidegződések és elvtársi barátságok révén kívánják a külpolitikát erősíteni keleti irányba – ismét – a szocialisták. Mert nyugati irányba láthatóan csak nehézkesen megy. Az MSZP elődje, az MSZMP vitte már egyszer Keletre az országot. Sajnos mindannyian tudjuk, ez hová is vezetett. Ázsiai zsákutcába. vissza Ó, azok a 80as évek... Egy letűnt kor újjáéledő stílusa és tömeges tisztogatás a külügyi tárcánál 2002. június 3. (7. oldal) Stier Gábor Határozott változást ígért a stílusban minapi bemutatkozó sajtótájékoztatóján az új külügyminiszter. Kovács László e dörgedelme persze aligha lephetett meg bárkit is. S nemcsak azért, mert az első nyilvános fellépésig elte lt alig pár napban talán csak a portásoknak nem mondtak fel a Bem téren, de azt is jól tudjuk, hogy bizonyos kor után az emberek már nagyon nehezen változnak. Tehát, mint arra már előttem mások is rámutattak, ha azt ugyan még nem is tudhatjuk, hogy a régiúj csapat mit és hogyan csinál majd, nagyon is jól ismerjük, miként szokták végezni a dolgukat. A most vezető posztokra kerültek túlnyomó többsége a 70es évek végén, a 80as évek elején volt abban a korban, mint a leköszönő gárda magja ma. Akkor a KISZ K Bban és az MSZMP KBban ültek, azóta ismerik nagyon jól egymást. Voltak, akik már akkor a külügyben dolgoztak, s milyen furcsa az
