Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-24
7 kerek tíz esztendôn keresztül vezettem a HTMH erdélyi magyars ággal foglalkozó részlegét. Medgyessy miniszterelnök úr 2002. június 2i hatállyal nevezett ki a hivatal elnökévé. Magamról még annyit, hogy nôs vagyok, feleségem laboratóriumi fôorvos, leányom harmadéves gépészmérnök hallgató, fiam alig néhány napja érett ségizett, s készül - reménybeli történészként - az egyetemi felvételi vizsgákra. * A több mint tíz év azért mindenképpen nagy idô az ember életében is, hiszen nem akármilyen korszakot éltünk át. Ön viszont, leszámítva azt, hogy a „hivatal" több ízben is k öltözött, székhelyet változtatott, lényegében... helyben maradt, egyazon tisztet töltötte be. Gondolom tehát, nem zavarja a kérdés, hogy lényegében miben látja a HTMH mindenkori, nem pillanatnyi feladatát is? - A HTMH fô feladata mindenkor a magyar kormán y és a határon túli magyarság legitim szervezetei közötti kapcsolattartás volt és maradt, annak érdekében, hogy elôsegítse a magyar kormány és a határon túli magyarság szervezetei közötti partneri viszony megerôsödését. Célunk, hogy a közös erôfeszítések r évén mindenképpen - együtt - megteremtsük azokat a feltételeket, melyek lehetôvé teszik a szülôföldön való megmaradást. Ahhoz kívánunk tehát hozzájárulni, hogy a magyarok - bárhol is éljenek - otthon érezhessék magukat hazájukban, ôrizzék identitásukat és gyarapodjanak, szellemiekben és anyagiakban egyaránt. E feladat teljesítése során számtalan részfeladatot kell felvállalni, kisebbet, nagyobbat, könnyebbet, nehezebbet; fontossági sorrendet nehéz lenne megállapítani közöttük, hiszen valamennyi részfeladat egy összefüggô rendszer nélkülözhetetlen eleme. Egy, a délszláv háború áldozatává vált falusi templom felújításának anyagi támogatása, ami egy kisebb közösség megmaradását segíti elô, éppúgy fontos, mint egy magyar tudományegyetem létrehozásának és mûködés ének támogatása, ami viszont egy nagyobb közösség és hosszabb távon való megmaradásának záloga. Amúgy azt vallom, hogy kis közösségek nélkül nem létezhetnek nagyobb közösségek sem. Persze, felmerülhet az a kérdés is, hogy ezen a téren mit „oldottunk" meg a legutóbbi évtizedben? *Véleménye szerint, mi volt az, amit megoldottak? Amiról most szívére tett kézzel azt mondhatná, hogy na, ez egy lezárt fejezet? - Ami a „megoldott dolgokat" illeti, nem hiszem, hogy léteznének ilyenek. „Végsô" vagy „tökéletes", és úgy általában „befejezettnek tekinthetô" problémakezelésekrôl - amelyekre a „megoldás" szó utal - általában csak a demagóg propagandabeszédekben esik szó. Leginkább a totalitárius rendszerek kedvelik az effajta szóhasználatot. Megoldások helyett én inkább arról beszélnék, mit is tettünk 1990 óta. Sokat, de vajon elegete? - kérdeném. Ma még ezt rendkívül nehéz értékelni. Talán csak az utókor ítélhet helyesen. Annyit tettünk, amennyit erônkhöz és lehetôségeinkhez mérten az adott helyzetben tenni tudtunk. Tá mogattuk a határon túli magyar kulturális intézményeket, a magyar történelmi egyházakat, a határon túli magyar nyelvû oktatás ügyét, szerepet játszottunk a MÁÉRT létrejöttében és szerepet vállaltunk a határon túli magyar nyelvû felsôfokú oktatási rendszere k kiépítésében. Éltünk, élünk azokkal a lehetôségekkel, melyek egy koordináló szerepkörrel felruházott önálló közigazgatási intézmény számára adottak. És még egy lényeges dologra szeretném felhívni a figyelmet a határon túli magyarok ügyével kapcsolatosan. Viták, véleménykülönbségek ellenére a konszenzus létezik ezügyben Magyarországon. Nemcsak a pártok, hanem az állampolgárok között is. 1990, a pluralizmus megvalósulása óta egyetlen magyarországi politikai párt, felelôs tényezô sem fogalmazott meg olyasmit , hogy ne törôdjünk a határon túli magyarokkal. Felmérések bizonyítják azt, hogy a magyar állampolgárok túlnyomó többsége is fontosnak tekinti a határon túli magyarok támogatásának ügyét. Csak a támogatások módozatáról folyik a vita, az is csupán azért, me rt a pártok és az egyének helyzetmegítélése más és más. * Számunkra azért e napokban, az ön kinevezése után sokkal érdekesebb az, hogy mi az ön helyzetmegítélése. - A magam részérôl folytatni szeretném mindazt, amit eddig tettem annak tudatában is, hogy léteznek eredmények, amelyekre építeni lehet és van olyan terület, ahol - az eddigi munkát elemezve - újítani, jobbítani lehet. * Milyen jelentôsége van annak, hogy a HTMH a Külügyminisztériumtól ismét visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz ? - A HTMH országos hatáskörû kormányhivatal, mely az 19982002es idôszakot kivéve, mindig a Miniszterelnöki Hivatal keretében mûködött. A HTMH tevékenységét ez a változás a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolja, végzi a dolgát és mint minden kormányhivatal, érv ényre juttatja a kormány döntéseit. Mindössze annyi történt, hogy a Miniszterelnöki Hivatal és a felügyeletet gyakoroló politikai államtitkár révén a kormány és a Hivatal közötti információs kapcsolat rövidebbre záródhat, a határon túli magyarság ügye közv etlenül - és nem áttételesen - lehet jelen a kormányzati munka centrumában... * Mennyiben lesz összeegyeztetett politika a határon túli magyarok és a magyarországi kisebbségeket illetô politikában?
