Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-21
9 kauzális kapcsolatot vélt felfedezni Amerika eltökélt Izarel melletti kiállása és a szeptember 11i események között. Colin Powell, az amerikai külügyi tárca vezetője, aki az utóbbi időkben egyre gyakrabban nyilván ítja ki nemtetszését az ilyen egyoldalú elkötelezettség ellen, gyakorlatilag mellőzve van, és helyette Dick Cheney alelnök, Donald Rumsfeld védelmi miniszter és Condoleezza Rice, nemzetbiztonsági tanácsadó irányítja az amerikai külpolitikát. Időközben Izr ael maga mögött érezvén az amerikai kormány támogatását nagyszabású projekt megvalósításán dolgozik. Tel- Avivban azt tervezik, hogy az úgynevezett zöldhatár mentén – amely egyfajta folyosó Izrael és nyugati régió (West Bank) között – egy körülbelül 110 km hosszú falat építenek, hogy megnehezítsék az Izraelbe ez irányból beszivárgó palesztin merénylők öngyilkos bombatámadásait. Az építkezések állítólag már ez év júliusában megkezdődnek. A hírre azonban az amerikai kormány csak úgy reagált, mint ahogy ezt ed dig is tette: Izrael államának joga van az önvédelemre. Természetesen nem mindenki ilyen megértő és a NyugatEurópán időközben végigsöprő antiszemitának titulált protesthullám végső soron egy Izrael elleni szimbolikus megmozdulásnak is tekinthető. Azonban amerikai vélemények szerint, aki Izraelt bármilyen formában bírálja, az implicite fajgyűlölő tendenciákat kelt életre. A magyar olvasónak az effajta retorika talán még a „népfrontos” időszakból tűnhet kísértetiesen ismerősnek, mert aki akkor nem az antifas iszta népfronthoz tartozónak vallotta magát, arra bizony azonnal rásütötték a fasiszta bélyeget. Véleményünk szerint a jelenlegi amerikai kormány is úgy véli, hogy NyugatEurópa jobbratolódása bizonyos értelemben veszélyezteti azt a politikai hagyományt, amely általában elzárkózik Izrael nyílt bírálatától. Ezért válhatott az 1998ban hatalomra került polgári kormány ideigóráig kegyvesztetté az amerikai külpolitika szemében annak ellenére, hogy a Martonyi János által vezetett külügyi tárca példás tárgyilag ossággal reagálta le az izraeli – palesztin konfliktus mozzanatait. Mindezek tudatában talán jobban érthetők a Magyarországgal foglalkozó külföldi médiának azon erőfeszítései, amelyek előbb a MIÉP démonizálásával riogatták a nemzetközi közvéleményt, majd egy hallgatólagos Fidesz – MIÉPszövetség létrejöttével, amelynek mint tudjuk, semmi alapja nem volt. Mindezek ellenére egy MIÉP által „felvértezett” Orbán Viktort már ki lehetett kiáltani a magyar Le Pennek, ahogy ezt a The New York Times meg is tette. De mi történik abban az esetben, ha Európa meghatározó országaiban is a jobboldal fog dominálni, mint ahogy ezt az osztrák, olasz, dán, spanyol, francia, holland és (valószínűleg német) példa mutatja? Azért NyugatEurópát en bloc leantiszemitázni súlyosabb követ kezmények nélkül még Amerikának sem lehet. Az amerikai külpolitikának meg kell szüntetnie azt a begyakorlott hagyományt, hogy bensőséges diplomáciai kapcsolatokat inkább csak izraelbarát országokkal létesít. Az időközben Magyarországra érkező amerikai poli tikusok pedig sietnek kijelenteni, hogy az új magyar miniszterelnököt és vezérkarát még október előtt szívélyesen várják Washingtonban. Mi lehet e nagy lelkesedés oka? A posztkommunista exbankár, aki ráadásul a pártállam szigorúan titkos kémelhárító tiszt je volt, lenne ennyire népszerű az új világban? Semmiképpen. Magyarország most fontos stratégiai partnere lehet az USA által viselt terroristaellenes keresztes hadjáratnak, ha most szépen beáll a már említett sorba. Orbán Viktor ellenben olyan karizmatikus jelenség volt a külföldi megfigyelők szemében, akitől éppen azért, mert kiállt elvei mellett, tartani kellett. Medgyessy Péter szeptember 11. után gálánsan felajánlotta a 2012es olimpia rendezési jogát Amerikának. Most úgy tűnik, ajánlkozásai valamilyen szinten meghallgatásra találtak. vissza A szerző politológus, egyetemi oktató Sevillában a migráció a központi téma A migrációs politika európai egységesítése, valamint az EUbővítés alapvető pénzügyi kérdései állnak a mai sevillai EUcsúcs középpontjában. Még nincs teljes egyetértés minden részletet illetően, és a sztrájkok miatt zavarok adódhatnak a lebonyolításban.
