Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-17
3 körét, így a többi között az önkormányzatokat, a régiókat, a gazdasági kamarákat, a Gyáriparosok Országos Szövetségét, a Magyar Tudományos Akadémiát. Mindemellett – az EU előírásainak megfelelően – nyilvánosságra hozzák és széles körű társadalmi vitára bocsátják a terv valamennyi r észletét. A társadalmi konzultációt írásos formában kell lefolytatni: résztvevői írásban nyilvánítanak véleményt a hozzájuk eljuttatott iratok tartalmáról. Ennek megtörténtét dokumentálnia kell a kormánynak, amely végül maga is megtárgyalja és elfogadja, m ajd benyújtja az EUnak a nemzeti fejlesztési tervet. Baráth Etele elmondta, hogy annak a munkacsoportnak a vezetésére, amely mindvégig részt vesz az NFT kidolgozásában, Inotai Andrást, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatóját kérte fel. Az EU által megk övetelt szakvéleményt a KPMG pénzügyi tanácsadó cég fogja kialakítani. A tervnek három részből kell állnia. Az első rész az ország környezeti, szociális és gazdasági helyzetét jellemzi mind egészében, mind pedig térségi, regionális bontásban. A második a hiányok pótlását, a felzárkózást szolgáló fejlesztési stratégiát tartalm azza, a harmadik pedig az úgynevezett operatív programokat, vagyis azokat a feladatokat veszi sorra, amelyeket Magyarország a csatlakozást követő három évben akar megoldani. Az operatív programokat, amelyek a gazdasági versenyképességtől kezdve az agrárgaz daságon és a foglalkoztatáson át az oktatásügyig minden fontos területre kiterjednek, a minisztériumok kötelesek elkészíteni. A kérdésre, hogy milyen stádiumban vette át a feladatokat, Baráth elmondta, hogy a NFT első fejezetét a Gazdasági Minisztérium elk észítette, de annak tartalmában egyelőre nincs egyetértés. Az operatív programokat csak kijelölte az előző kormány, amin idő hiányában az államtitkár már nem kíván változtatni, viszont a programok kidolgozása a Medgyessykormányra maradt. Teljes egészében hiányzik a második fejezet, a fejlesztési stratégia. Komoly támogatásban csak azok az országok, illetve régiók részesülhetnek, amelyek lényegesen fejletlenebbek az EU átlagánál. Közelebbről azok, amelyekben az egy lakosra jutó GDP nem éri el a jelenlegi 15 tagország átlagos GDPjének a 75 százalékát. Minden tagország, így várhatóan 2004től Magyarország is, az EUtól kapott támogatáshoz legalább ugyanannyi hazai forrást köteles hozzátenni. Ha minden feltételt maradéktalanul teljesítünk, akkor tagságunk első három évében legalább ezermilliárd forintnyi támogatásra számíthatunk, a kötelező hazai társfinanszírozással együtt tehát összesen legkevesebb kétezermilliárd forintot fordíthatunk az ország felzárkóztatására. A megjegyzésre, hogy az ezermilliárdos támoga tás még három évre elosztva is horribilis összeg, Baráth úgy felelt: csak a mi szemünkben tűnik annak. A tagországokban megtermelt anyagi javakhoz képest már sokkal kevésbé óriási a summa. A tagok GDPjük 1,14 százalékát fizetik be az unió közös költségvet ésébe. Ennek nem egészen 40 százaléka szolgálja a közösség agrárpolitikáját, mintegy 30 százalékát folyósítják a fejletlenebb tagországoknak, és alig 1015 százalékát szánják annak a majdnem tucatnyi országnak, amely tagságra pályázik. Az új hivatal előtt álló teendők megoldását nehezíti, hogy kevés az Európai Unió ügyeiben jártas szakember. Noha ilyen irányú képzés már több egyetemen is folyik, jövőre csökken a diplomás szakértők száma, mert közülük 350400an Brüsszelben fognak dolgozni. A kormánymegbízot t szerint fennáll annak is a veszélye, hogy Magyarország nem képes kellő hatékonysággal befogadni a pénzsegélyeket. Ezt sok egyéb körülmény mellett az ügyek gyenge előkészítése, lassú intézése, a döntések halogatása és a gyakorlatlanság is okozhatja. A pén zfelszívó képesség gyengeségét tanúsítja az a fukarkodás is, amely a projektek társfinanszírozását az előcsatlakozási támogatások esetében jellemzi. Baráth kijelentette, hogy ezt a szűkmarkúságot, amelyre Brüsszelből rendszeresen figyelmeztetik Magyarorszá got, semmiképpen sem kívánja fenntartani. vissza Státusirodákat zártak be Romániában a magyarok tizede kérte csak az igazolványt NSZ • 2002. júniu s 17. • Szerző: Tibori Szabó Zoltán A magas működtetési költségek és a magyarigazolványok iránti érdeklődés csökkenése miatt az erdélyi Maros megyében működő 16 státusiroda közül tízet bezártak. Maros meg yében több mint 250 ezer magyar él, akik közül csupán 35 ezren igényeltek magyarigazolványt. Maros megyében a státusirodák bezárása minden nagyobb hírverés nélkül történt. Egy román magánrádió és több központi román napilap figyelmét azonban a változás nem kerülte el. A Jurnalul National című bukaresti napilap RMDSZstatisztikákat idézve adta hírül, hogy a magyarigazolványt igénylők többsége idős ember, akik nem a munkavállalási lehetőséghez, hanem más magyarországi kedvezményekhez szeretnének hozzájutni. A lap azt is közzétette, hogy a m egye mintegy 220 ezer magyar nemzetiségű lakosa közül a státusirodákban csupán mintegy
