Reggeli Sajtófigyelő, 2002. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-05-31
11 többnyire a baloldali értékrendű p olitikusok ülnek. Nekik nem érdekük, hogy polgári körök alakuljanak a Kárpátmedencében, nem örülnek a túlzott „magyarkodásnak”, a paktumpolitikát megkérdőjelezőket pedig lefasiztázzák. A szűrő megdöbbentően jól működik: a Heti Hetes csont nélkül vesz mind en akadályt, a Magyar Nemzet nem jut át az országhatárokon. Melyik Magyarországot ismerik meg a most felnövő generációk a Kárpátmedencében? A hozzánk látogatók főként a kínai piacok Magyarországát, ahol Dupla Kávé bömböl a hangszórókból. Mert mostanság c sak az jön át a határon, akinek nagyon muszáj. Vagy beteg, vagy az otthon maradt családot kell eltartani itteni napszámosmunkával. Ezek az emberek az olvasnivalót a Blikkben találják, este Fókuszt néznek elalvás előtt, az olcsó Kőbányai után, s ha hazamenn ek az ünnepekre, fehér ing helyett susogó török műanyagot vesznek magukra a templomozás előtt. A szülőföldön maradók pedig a Story Magazin Magyarországán szocializálódnak, a nagyvilág politikáját Aczél Endre magyarázza nekik az ATVben, mert a Sajtóklub id ején a sokkal szórakoztatóbb light pornó megy a Viasaton. Most látszik csak, hogy mennyi volna még a tennivaló, amikor lecserélték a szereplőket. Az államilag támogatott nemzetépítés valószínleg megtorpan: a mostani budapesti kormány tekintettel lesz a kö rnyező országok „érzékenységére”, a megbékélés érdekében kész megkötni a „szükséges” kompromisszumokat. Partizán idők jönnek, ahol a civil szervezetekészerveződéseké lesz a főszerep. És jó, ha tudjuk: a határon túli magyarság nem csak arra kíváncsi, hogy kivel tervezi egzotikus nyaralását Liptai Claudia és hogy elkaptáke a móri gyilkosokat, hanem vevő lenne a polgári eszmékre, az ehhez kötődő kulturálisközéleti eseményekre is. A bulvár- és szemétexport után talán itt az ideje ezt is kitalálni. vissza Göllner András Társadalmi párbeszéd 20020531 (a nyomtatott MH cikke) Elfoglalta hivatalát a magyar rendszerváltás negyedik, szabadon választott kormánya. Ezzel ismét megadatik Magyarország polgárainak a lehetőség, hogy végr e ugyanolyan kormányzati kommunikációs rendszereken keresztül tudjanak tájékozódni, illetve tudják érdekeiket a kormányzat elé terjeszteni, mint azt általában a fejlett demokráciák polgárai tehetik. Hogy az új kormány képese ezzel a lehetőséggel élni, maj d később fog kiderülni. Hogy a három előző képtelen volt rá, az kétségtelenül bizonyítható. Bizonyítható az is, hogy ezekből a sorozatos mulasztásokból származik az a siralmas helyzet, hogy a közügyeket illetően bárki bármit mondhat, az emberek nagy többsé gének halvány fogalma sincs arról, mi történik itt igazán. Ez a demagógia melegágya, ez adja a lehetőséget egyes vezérszónokoknak, hogy százezreket mozgósítsanak a téren, az utcán, a Várban, olyan csúsztatásokkal, melyek más, fejlett demokratikus rendszere k vezetői torkán már rég megakadtak volna. Mit is értünk azon, hogy kormányzati kommunikáció, és miért mondhatjuk, hogy nem történt változás e téren a rendszerváltás óta? Nem látjuk talán, hogy egész másként kommunikált Orbán kormánya, mint Antallé vagy H orné? Míg azok kezdetleges, ügyetlen eszközökkel éltek, a Fidesz a kommunikáció legkorszerűbb eszközeit volt képes működtetni. Nekem a Fidesz kommunikációjáról más a véleményem, mint a hazai kommunikációs szakma többségének. Azt állítom, hogy a mai magyar demokráciában fellelhető hátrányos jelenségek szoros összefüggésben állnak azokkal a kommunikációs "fejlesztésekkel", amelyek a Fidesz nevéhez fűződnek. A Fidesz által működtetett politikai kommunikáció a propaganda, a piaci termékek népszerűsítésére kife jlesztett marketing műfaja. Nagyon hasonlít például a dohányipar kommunikációs technikájához, amelynek nem az a célja, hogy a fogyasztók figyelmét felhívja termékeik káros hatásaira, hanem, hogy minél nagyobb választási lehetőséget biztosítson a különböző egészségtelen termékek közt, illetve hogy minél kevesebben tudjanak termékeik káros hatásairól. Ezt a hozzáállást finomította a Fidesz. Sajnos a hazai kommunikációs szakma is ezt a típusú politikai kommunikációt tartja dicséretre méltónak, példamutatónak. Az európai és fejlett demokratikus rendszerek berkein belül a kormányzati kommunikáció két, egymástól megkülönböztethető rendszerből áll. Az egyik a hatalmat birtokló párthoz kötődik, azt szolgálja. Ezt hívják politikai kommunikációnak. A másik rendszer p ártsemleges, elsősorban a polgárokat szolgálja. Ezt hívják államigazgatási kommunikációnak. A két rendszer együttesen a kormányzati kommunikáció. A két rendszert szigorúan szétválasztják. A magyar demokratikus rendszer egyik legnagyobb hiányossága - külön ösképp a Fidesz kormányzása alatt az volt , hogy képtelen a szétválasztást megtenni. Ebben nem csak a Fidesz a hunyó, hanem a hazai kommunikációs szakma többsége. Amikor az elemzők a Fidesz szlogenjeit, médiafogásait, elterelő manővereit, tanácsadóinak üg yességét, ravaszságát vizsgálják, dicsérik vagy szapulják, egy pillanatra sem veszik figyelembe, hogy mindez csak egyik oldala, és egyáltalán nem a leglényegesebb oldala a demokratikus kormányzati kommunikáció rendszerének. Hazánkban az államigazgatási kom munikáció korszerűsítése, a politikai kommunikációval ellentétben - egy két kivétellel - a rendszerváltás óta stagnál. Ha valaki végigsétált egy nyugati minisztérium kommunikációs osztályán, és utána besétál egy hasonló magyarországi osztályra, azt hiszi, a kőkorszakba tért vissza. A kormányzati kommunikációs tanácsadók nálunk
