Reggeli Sajtófigyelő, 2002. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-05-22
8 reagálva úgy vélekedett, hogy a kedvezménytörvény ügyét most visszafogottabban kellene kezelni, mert jó úton haladnak a vele kapcsolatos problémák rendezését célzó tárgyalások. Maga a jelentéstervezet üdvözli a Magyarország és Románi a között létrejött egyetértési memorandumot, Magyarországot és Szlovákiát pedig arra sürgeti, hogy találjanak kölcsönösen elfogadható megoldást erre a problémára. Nem támogatta a jelentéstevő azt a javaslatot sem, hogy a dokumentum térjen ki a homoszexuáli sokkal szemben a magyar büntetőjogban állítólag fennálló diszkrimináció ügyére. Ez ugyanis csak a kiskorúak esetében lehet érvényes, márpedig őket Queiró szerint is védeni kell. vissza Benes szelleme kiszabadl t a palackból NSZ • 2002. május 22. • Szerző: Szilvássy József Sokan hitték, hogy az 1997ben aláírt német – cseh nyilatkozattal politikai és jogi értelemben lezá rultak a két nemzet közös történelmének tragikus fejezetei. Fokozatosan enyhülnek majd azok a lelki traumák, amelyeket leginkább a második világháború idején és a világégést követő három esztendőben bekövetkezett egyéni és közösségi tragédiák okoztak német eknek, cseheknek. S hozzájuk hasonlóan magyaroknak és másoknak. Ám a legújabb események azt igazolják, hogy a félmúlt korántsem szelídült emlékezéssé. Eduard Benes második világháború utolsó éveiben Londonban a csehszlovák emigráns kormány vez etőjeként, majd hazájába viszszatérve egészen 1945 októberéig elnöki dekrétumokkal kormányozta az országot, amelynek akkor még nem volt törvényhozása. Több diszkriminatív rendeletét rögzítették az 1945 áprilisában megszületett kassai kormányprogramban is. Avilágháború embertelenségeit követő revánshangulatban nem tett különbséget háborús bűnösök, a súlyos törvénytelenségek elkövetői és ártatlan polgári lakosság között. Tizenegy olyan rendeletet adott ki, amelyeknek célja az volt, hogy a döntő többségükben ő shonos németek és a magyarok elűzésével Csehszlovákiából nemzetállamot teremtsenek. Manapság leginkább a 33/1945ös dekrétumot emlegetik, amely a kollektív bűnösség elve alapján Csehszlovákia valamennyi német és magyar nemzetiségű polgárát fasiszta kollabo ránsnak minősítette, megfosztva őket állampolgárságuktól. Egy további rendelet értelmében a németek és a magyarok jelentős részének a földjeit, más dekrétum alapján pedig egyéb vagyonát is elkobozták. 1945 májusában megkezdődött a németek elűzése, majd egy év múlva a szervezett kitelepítés, amelynek során csaknem hárommillió szudétanémet kényszerült elhagyni szülőföldjét embertelen körülmények között. Egyes cseh történészek szerint mintegy harmincezren – külföldi becslések alapján negyedmilliónyian – gyilko sságok áldozatai lettek, vagy nem élték túl a pokoli megpróbáltatásokat. Néhány hónap múltán az egyik Benesdekrétum – többek között a náci rémtettekből fakadó cseh népharagra hivatkozva – amnesztiát hirdetett ezekre a törvénytelenségekre. 1945. október 1jén csehországi közmunkára deportáltak több tízezer magyart, akik közül a legtöbben két év múlva térhettek haza. Akkor, amikor az egyenlőtlen pozícióban lévő kormányok közötti egyezség alapján megkezdődött a magyarellenes politikát betetőző lakosságcsere, melynek során legalább hetvenezer felvidéki magyart telepítettek Magyarországra. A tényeket titkolták a csehszlovákiai iskolákban, ahol a német és a magyar fasiszták jogos megbüntetéséről beszéltek. Csak néhány bátor szlovákiai magyar pedagógus merte halka n kimondani az igazságot. A kitelepített szudétanémetek évente megtartott emléknapjait csehszlovákiai média évtizedeken keresztül revansista összejöveteleként bélyegezte meg. – Tizenkét éven át bimbózott a remény, hogy a rendszerváltás után végre előítélet ek nélkül beszélhetünk traumáinkról és legalább erkölcsi kárpótlást kaphatunk mérhetetlen szenvedéseinkért. Aztán majdnem minden reménykedésünket elpusztította az idei májusi fagyos légkör, amelyet a cseh politikus érzéketlen megnyilvánulásai okoztak – nyi latkozta e hét elején a Mladá fronta Dnes hasábjain Franz Neubauer. Őt annak idején a híres csehországi fürdőváros, Marianské Lázne környékéről űzték el, felnőttként tizennyolc éven át vezette a szudétanémetek szövetségét, a Landsmanschaftot. Döbbenten sze mléli az eseményeket Frantisek Pitthart, a cseh felsőház elnöke is. A jelek szerint mégsem egyszerű megbékélés folyamata. A feketefehér történelemszemléleten nevelkedett idősebb cseh és szlovák nemzedéket váratlanul érte Edmund Stoiber bajor miniszterelnö knek, néhány osztrák politikusnak és Orbán Viktornak az a felvetése, hogy Csehország – és nyilván Szlovákia – EUtagsága előtt érvényteleníteni kell a Benesdekrétumokat, hiszen a kollektív bűnösség elve kísérthet a formálódó új európai közösségben. Prágáb an és Pozsonyban az is kellemetlen meglepetést keltett, hogy elsősorban az Európai Parlamentben akadtak olyan politikusok, akik szorgalmazták a dokumentumok alapos szakértői elemzését, s ha indokolt, akkor az érvénytelenítését is. Megriadtak a cseh – német h atár mentén élő százezrek is. Félelmeiket táplálta Václav Klaus cikke is amelyben azt írta: ha Csehország EUtagállam lesz érvényessé válik például az uniós letartóztatási parancs cseh területen is.
