Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-13
8 KeletKözépEurópa XX. századi történelme nemcsak a magyarság katonai, politikai, kulturális, mentális vereségeiről, kudarca iról szól, hanem sok területen az európai civilizáció vereségeiről, kudarcairól is. Európa – alapvetően a saját szűk látókörű, nagyhatalmi érdekektől vezérelt magatartása, kulturális és morális dekadenciája miatt – nemcsak a magyarságot „áldozta be”, de s aját civilizációs területeit is megcsonkította, saját kulturális, gazdasági, politikai akciórádiuszát is leszűkítette. Úgy tűnik azonban, hogy a történelem mélyrétegeiben ható civilizációs „mélystruktúrák” megkezdték a hibás döntések korrekcióját, és Euró pa döntéshozó központjaiban evidens célként fogalmazzák meg az európai civilizációhoz tartozó országok, népek, területek „visszaszervezését”. Ez az európai akarat teljes szinkronban van a mostani magyar kormány szándékaival. A magyar kormány politikai és erkölcsi felelőssége azonban nagyobb annál, hogy Magyarországot uniós tagországgá és a magyar állampolgárokat uniós állampolgárokká tegye. Néhai Antall József miniszterelnök úr lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánt lenni! A rendszerváltozá s időszakának egyik legnagyobb formátumú, „születetten” karizmatikus személyisége, Csengey Dénes pedig megfogalmazta a feladatot is: „Európába, de mindahányan!” Mindannyiunknak viszont csak akkor van módunk Európába kerülni, ha az európai civilizáció érté kei, eszméi, vívmányai, lelki tartalmai – valamilyen értelemben – valamennyi, tehát nemcsak a magyarországi, de a szomszédos országokban élő magyar emberre is vonatkoznak, ha ők is részesednek belőlük. Akkor, ha a magyar kormány a határon túli magyarságot nem ballasztként kezeli, nem azt mondja, hogy a tízmillió több, mint a hárommillió, hanem a magyarországi magyarság s tágabb értelemben az európai civilizáció számára is erőforrásként tételezi. A határon túli magyarság ilyen történetfilozófiai, morális és politikai interpretációja volt az alapja a státus- vagy kedvezménytörvény megalkotására vonatkozó kormányzati döntésnek. A törvény megalkotását emellett számos más tényező is indokolta. A magyar jogrendszer hatályos jogi szabályai néhány elszórt rendelke zést kivéve nem tartalmaztak előírásokat a határon túli magyarságra vonatkozóan. A jogrendszer ebben az aspektusában szabályozási vákuumot mutatott, amely egyszerre több oldalról is érzékelhető volt: A jogrendszer immanens logikája felől nézve azért volt szükség a határon túli magyarokra vonatkozó szabályok egységesítésére és törvényi szinten való rögzítésére, mert az alkotmány 6. §a (3) bekezdésének deklaratív tartalmát effektív jogszabályként kezelhető, normaszövegeket hordozó törvénnyel lehetett kibont ani és tovább építeni a jogszabályok alsóbb szintjei felé, továbbá nyilvánvalóan szükség volt az elszórt, improvizatív módon kialakított szabályozás egységesítésére, az alsóbb szintű szabályok tartalmát meghatározó törvényi szintű normákra. A szabályozand ó társadalmi viszonyok felől szintén feszítő módon jelentkezett az egységes törvényi szintű szabályozás szükségessége. A magyarországi munkavállalás, egészségügyi ellátás, felsőoktatási lehetőség, beutazás stb. kérdéseit túlságosan is az ágazati szakbürokr áciák értékrendje, szabályozásfelfogása határozta meg. Mindebből következett egy olyan kodifikációs folyamat megindításának az indokoltsága, amelynek eredményeként a létrejött törvény, illetve alsóbb szintű jogszabályok a nemzetpolitikai vízió konzekvens m egvalósulását jelentik. A politikai rendszer rendszerváltozási teljesítményének hiányzó eleme a határon túli magyarság ügyének intézményes kezelése volt. Az 1998as választások után megalakult kormány tevékenységének első felében létrehozta a Magyar Állan dó Értekezletet és a határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatok végrehajtását szolgáló szakértői bizottságok rendszerét. Ezek a kormányzati teljesítmények azonban féloldalasak, torzók maradtak mindaddig, amíg az intézményes érdekartikuláció és integrá ció voltaképpeni értelme és célja, a határon túli magyarokra vonatkozó belső szabályozás a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvénnyel nem vált a magyar jogrendszer integráns részévé. Végezetül a nemzetközi példák indokolták a t örvény megalkotását. A szűkebb és tágabb régióban egyértelmű tendencia érvényesült és érvényesül arra, hogy a határon túli nemzeti közösségekkel
