Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-12
5 hanem a nemzeti parlamenteket fogja képviselni, é s "meghívottként" vesz részt az irányító testület munkájában. Eldöntött ténynek tekinthető továbbá, hogy a konventben - az elnöke, Valéry Giscard d´Estaing volt francia államfő által támogatott állásponttal összhangban - nem lesznek szavazások. Egyetérté s alakult ki abban, hogy e módszer alkalmazásának nem lenne sok értelme egy olyan testületben, amelynek 105 tagja közül az Európai Bizottságot mindössze ketten, a kormányokat 28an, a nemzeti parlamenteket viszont 56an képviselik. Hasonló megfontolások miatt sokan - köztük Giscard - fontosnak tartanák, hogy az egyes küldöttek ne az őket delegáló intézmény (Európai Bizottság, Európai Parlament, nemzeti kormány, vagy nemzeti parlament) nevében nyilvánítsanak véleményt, hanem egységesen és kizárólag a konve nt tagjaiként (az Egyesült Államok alkotmányát kidolgozó philadelphiai konvent mintájára). Ettől függetlenül megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy az Európai Parlament és a nemzeti törvényhozások képviselőiből kialakul egyfajta "parlamenti összetevő". Az pedig szinte természetesnek tűnik, hogy az azonos pártállású vagy hasonló politikai irányzatokat képviselő küldöttek között is kialakuljon valamilyen egyeztetés. Mindez azt is jelenti, hogy a konvent egész tevékenységére és munkája majdani eredményeir e nézve kulcsfontosságú lesz a konszenzus fogalmának az értelmezése. Az uniós intézmények gyakorlatában közmegegyezés alatt többnyire egyhangúságot értenek, a konvent esetében azonban ennek az elvnek az alkalmazása aligha lenne célszerű vagy akár csak kere sztülvihető. A testületben a lelkes föderalistáktól kezdve az elszánt euroszkeptikusokig a politikai színskála valamennyi fontosabb árnyalatának a képviselője megtalálható, s bár a szélsőségesek mindkét oldalon nagyon kevesen vannak, valószínűleg reménytel en vállalkozás lenne a szó szoros értelmében vett konszenzusra törekedni valamennyi kérdésben. Elvileg nem is kellene, mert a konvent hangsúlyozottan nem döntéshozó, hanem konzultatív testület, amely nemcsak konkrét javaslatokat, hanem választási lehetős égeket is megfogalmazhat. Általánosan elfogadott feltételezés azonban, hogy annál nagyobb mértékben lesz képes befolyásolni a majdani reformokat, minél több kérdésben tud egyértelmű és világos álláspontot kialakítani. Giscard már a kezdet kezdetén értésr e adta, hogy a maga részéről egy alkotmányozó szerződés kidolgozását tekintené a konvent egyik fő céljának, ennek elfogadását pedig "széles körű konszenzus" alapján tudná elképzelni. Vagyis egyhangúságra nem lenne szükség, de a "széles körű konszenzus" fog alma körül még élénk viták várhatók, létrejöttének esélyeit pedig egyelőre nehéz lenne felmérni. Az érdemi vita mindenesetre már az eljárásimódszertani kérdések végleges tisztázása előtt megindult, bár a márciusban tartott első valódi plenáris ülésen mé g - az egyik küldött kifejezésével - inkább egyfajta "termékeny káosznak" tűnt. A kiinduló kérdés az volt, hogy ki mit vár az uniótól, s a küldöttek először egymás véleményét hallgatták meg erről. A jövő héten esedékes következő plenáris ülés központi té mája ennek alapján az unió "küldetésének" és feladatainak a körvonalazása lesz, ami -
