Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-10
9 A magyar választásokkal kapcsolatban Chlebo annyit mondott: Szlovákiának teljesen mindegy, hogy Budapesten milyen kormány alakul, mert mindenképpen legitim partnere lesz olyan megegyezés keresésében, amely mindkét félnek megfelel. vissza MHPozsony/Molnár Norbert Máthé Éva Értünk? Ellenünk? 20020410 (a nyomtatott MH cikke) Téved, aki azt hiszi, ma Magyarországon az országgyűlési választás mindössze a Magyar Köztársaság belügye. Túl azon, hogy az Európai Unió tagállamai éberen figyelnek a tagjelöltek minden jelentősebb politikai megmozdulására, az anyaország körüli államokban élő magyar közösségek életének is fontos, bizonyos szempontból meghatározó jellegű eseményei az anyaországi választások. Bár még az igen sokat vitatott státustörvény sem teszi lehetővé azt, hogy mi, "határon túliak" is beleszóljunk a magyar belpolitika me netébe, számtalan olyan szállal kötődünk immár a magyar társadalomhoz, melynek elszakítása vagy megerősödése kihat életünkre, mindennapjainkra. Ha csak arra utalunk, hogy az MSZP élesen bírálta az általa korábban megszavazott, de az OrbánNastasepaktum so rán jelentősen módosult kedvezménytörvényt, akkor máris sokunkban - itt, Erdélyben például - felvetődik a kérdés: érdemese a továbbiakban - akik még nem tették - magyarigazolványt igényelnünk? Vagy jelentőségét vesztett, semmire sem jogosító, csupán lelki békénket fokozni hivatott okmánnyá silányul a közeljövőben az igazolvány. Az a kérdés is megfogalmazódott, mi lesz az ősszel magyar állami támogatással beindított Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sorsa? Megkapjae a további, elengedhetetlenül szük séges támogatásokat, vagy az első tanév után csúfosan kimúlik? Az erdélyi magyar társadalom egyes tagjai éppen olyan mély és vegyes érzelmekkel viseltetnek a magyarországi pártok iránt, mint az anyaországiak. El tudom képzelni, mekkora a gyász egynémely f alvakban, ahol majdnem az egész közösség MIÉPes érzelmű. Talán kevesen tudják az anyaországban, hogy Erdélyben - az egyszerű emberek szintjén - a MIÉPnek volt a legjobb PRtevékenysége. A vidéki lelkészek - a kis közösségek hangadói - évek óta ingyenesen kapják a Magyar Fórumot. Ha valóban az MSZP és az SZDSZ alakít majd kormányt, akkor érdemes lesz nyomon követni a Romániai Magyar Demokrata Szövetségen belüli hangulatváltozásokat, az erővonalak elmozdulását. Hogy az anyaországi politikai váltás megerősí tené az RMDSZ csúcsvezetőségének önbizalmát, az nem kétséges. Az viszont kiszámíthatatlan, hogy a szövetség belső ellenzékére, a Reform Tömörülésre hogyan hatna a változás. Lehet, hogy paradox módon a nagy virtuális szövetséges, a Fidesz veresége nemhogy g yengíti, hanem aktivizálja majd a háttér nélkül maradó erdélyi radikálisokat. Kiszámíthatatlan, kibogozhatatlan, hogy az utóbbi négy évben, a Fideszkorszakban mi minden indult be az anyaország és Erdély között a vállalkozások, a tanügy, a testvértelepülé si kapcsolatok, művelődés, a régiós együttműködés stb. szintjén. Félő, hogy sok minden kompromittálódik. Ugyanezt persze elmondhattuk az MSZPkorszak végén is. Akkor is félbemaradtak projektek, elmaradt a korábban keletkezett létesítmények szerény, de nélk ülözhetetlen anyagi támogatása. Vajon most is így lesz? - teszik fel a kérdést azok, akik közvetlenül érintettek a közös programokban. Négyévenként már a választási eredmények közzététele idején lélegzetvisszafojtva figyeltük itt, a határon innen (az any aországból nézve a határon túl) az esélyes miniszterelnökjelölt első állásfoglalásait. 1990 óta a hozzánk való viszonyulás az egyik oszlopa a kormányzati építménynek. Jól emlékezünk a magyar nemzetiségi politikában új korszakot nyitó Antall Józsefi kijel entésre, mely szerint 15 millió magyar vezetőjének tekintette magát - még ha csak lélekben is. Az sem felejtődött el, hogy az antalli nemzetpolitikai korszakot a Hornéra váltotta fel, amikor Horn Gyula már csak tízmillió magyarban gondolkozott. Orbán Vikt or négy évvel ezelőtti kijelentésére, miszerint az ország határai nem azonosak a nemzet határaival - Romániában felszisszentek a vezető politikusok. Medgyessy Péter "közjogilag" ismét elengedte a határon túli magyarok kezét. Helyes és értelmes kijelentés a z, hogy közjogilag csakis tízmillió magyar miniszterelnöke lesz. De most, 2002ben nekünk már nem elég azt mondani: természetesen a mindenkori magyar kormány felelősséggel tartozik az elszakadt nemzetrészeknek, hogy tevőlegesen hozzá kell járulnia életünk jobbításához. Ezen túl valami más is kell. Talán egy kevés érzelmi töltet, talán ígéret arra, hogy a kedvezménytörvény érvényben marad, s a Sapientia egyetem tovább járja a maga göröngyös, de biztos útját. Így szárazra sikerült a Medgyessykínálat, amit a tévécsatornák jóvoltából már vasárnap éjjel hozzánk, Erdélybe is eljutott. Feltevődik a kérdés: a következő négy évben mi fog történni az anyaországban értünk, és mi ellenünk? Nyilvánvaló, hogy a Magyar Köztársaság uniós csatlakozása lesz a prioritás a vá rhatóan MSZPSZDSZ alkotta kormány tevékenységében. De nekünk nem mindegy, hogy a csatlakozás oltárán hogyan, mennyire áldozzák fel a magyar vezető politikusok a határon túli magyarság ügyét. Sajnálatos, hogy a mai MSZPs hangadók között nem látjuk például Tabajdi Csabát, aki mindig szívén viselte sorsunkat, viszont például a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos viták során tudtommal nemhogy a Fidesz, de még az MSZP vezetősége sem adott a véleményére, pedig az egyik legszakavatottabb kisebbségszakértő. Számomra külön öröm látni, hogy az MSZP háza táján értelmes, talpraesett hölgyek tüsténkednek, de sem Szili Katalinról, sem Lendvay Ildikóról nem tudom (sajnos) elképzelni, hogy álmatlan éjszakáik vannak a mi sorsunk sanyarúsága miatt.
