Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-08
4 a titkos információk megfelelő kezelésének megteremtése, a reformok véghezvitele. „Furcsamód ez a kényszer, amelyet Bukarest a NATOtagság elérése végett állított önmaga elé, hozzá fogja segíteni a társadalmat, a gazasági életet és az államigazgatást a modernizációs folyamat felgyorsításához, erősíteni fogja az állam átláthatóságát és a demokráciát” – fejtette ki Szabó Károly. A NATOcsatlakozásért folyó verseny tehát jótékony hatással lesz az egész országra, ezen belül pedig a román iai magyarságra is. Lapunknak arra a felvetésére, amely szerint a NATOtagság érdekében Bukarest vajon kénytelen lesze komoly lépéseket tenni a kisebbségi jogok terén is, a szenátor leszögezte, nem dimenzionálná túl ezen a téren a szövetség elvárásait. A NATO ugyanis, tette hozzá, csak addig érdekelt a kisebbségi jogok biztosításában, ameddig az elegendő egy feszültségforrás elkerüléséhez. „Nekünk, mint a romániai magyarság képviselőinek persze mindenképpen felszínen kell tartanunk ezt a problémakört, de nem hiszem, hogy látványos változásra számíthatunk” – hangoztatta a politikus. Véleménye alapján azok a kisebbségi elvárások, amelyek Románia NATOtagfelvételével kapcsolatban felmerülnek, nem igazán a magyarokra, sokkal inkább a cigányságra és más kisebb ségekre vonatkoznak. A szenátor ezzel egy időben úgy látja, a NATO számára fontos volt, hogy a kormányzó szociáldemokrata párt kizárta a NagyRománia párttal való politikai kapcsolat megteremtésének lehetőségét, amikor az RMDSZszel kötött együttműködési m egállapodást. A Magyar Nemzet azon kérdésére válaszolva, hogy nem lesze túl nehéz leváltani például a katonai vezetők köréből az egykori titkosrendőrséggel kollaboráló tiszteket, a szenátor kijelentette, „bízzuk ezt a kérdést a NATOra”. Hozzátette, a N ATO tudja, ki mikor működött együtt a Securitatéval, ezért a szövetség maga fogja eltávolítani azokat a tiszteket, akiknek a múltjában ilyesmi felfedezhető. Egyébként Románia számára is nagy kockázatot jelentene olyan embereket küldeni a NATOhoz, akikről a szövetségnek biztos adatai vannak. A NATOtagsággal járó többletkiadásokat a politikus olyan „befektetésnek” nevezte, amely fellendítheti az országot. Elismerte azonban azt, hogy miközben az életszínvonal tekintetében komoly gondokkal küzd Románia, a vé delmi kiadásokra fordítandó költség jelentős tehertételt jelent majd. „A várható gazdasági fellendülés mégis sokkal nagyobb nyereséget hozhat annál, mint amennyi abból adódna, ha a védelmi célokra előirányzott összeget fogyasztásra szánná az ország. A NATOtagság ezért mindenféle szempontból jó befektetés” – hangsúlyozta a romániai magyar szenátor. Megerősödtek az ismert törésvonalak A választások eredménye egyelőre nem módosítja Ukrajna többvektorú külpolitikáját 2002. április 8. (9. oldal) Stier Gábor „Csupán az eddig is ismert törésvonalakat erősítették meg a mostani választások, egyelőre mindegyik tábor elég erősnek tűnik ahhoz, hogy a másik politikai orientációját semlegesítse, így Kijevnek nincs más válasz tása, mint a hosszú ideje kiegyensúlyozott, több elemet kombináló külpolitika folytatása” – értékelte lapunknak az ukrán parlamenti választások lehetséges külpolitikai hatásait Póti László, a Stratégiai és Védelmi Kutató Hivatal (SVKH) térséggel foglalkozó szakértője. Több szakértő szerint lényegesen befolyásolhatja az egy hete tartott szavazás Ukrajna elkövetkező négy évének külpolitikáját. Mint általában megállapítják, az országban jelenleg – földrajzi szempontból is – két fő pólus van. Míg Leonyid Kucsm a elnök inkább Oroszországhoz húz, addig Viktor Juscsenko exkormányfő, a győztes Mi Ukrajnánk vezetője az euroatlanti kapcsolatokat erősítené. Póti László e véleményekkel szemben eleve relativizálná a mostani választások külpolitikára gyakorolt hatását, és tovább árnyalja az iménti felosztást is. Eszerint a Juscsenko vezette nyugatos jobboldal – amely egyébként furcsa konglomerátum, hiszen itt egyesülnek a nacionalista erők különböző áramlatai is – egyértelműen euroatlanti irányultságú, s például azonnali k ilépést sürget a FÁK struktúráiból, valamint rögtön bejelentené igényét a NATOtagságra. Ez utóbbi célkitűzést azonban a tábor nem teljes egésze támogatja. A baloldali mező, Petro Szimonenko kommunistái egyértelműen Moszkva felé húznak, céljuk azonban nem az egész posztszovjet térség reintegrálása, hanem egyfajta szláv testvériség jegyében megalapítandó orosz – belorusz – ukrán unió. E paletta közepén helyezkedik el a kutató szerint a Kucsma elnök által
