Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-06
7 szerb, a horvát és a bosnyák. Az elnököt továbbra is közvetlenül választják meg, ám lesz két alelnök, akiket a másik két államalkotó nép ad. Mindez szinte napra pontosan tíz évvel azután történt, hogy 1992. áprili s 6án kirobbant a háború, amely aztán az amerikai Daytonban ért véget 1995ben. Az erőszak 43 hónapon át tombolt, 200 ezer ember életét követelte és több mint kétmillióan maradtak fedél nélkül. Haris Silajdzic, Bosznia akkori külügyminisztere ma úgy véli, hogy a történtekből nem sok pozitív következtetést sikerült levonni. Bosznia mind a mai napig etnikailag megosztott nemzet, ami természetellenes állapot - mondja. Hat évvel a konfliktus vége után a menekülteknek alig fele térhetett vissza otthonaiba, s cs ak töredékük oda, ahol az etnikum "többsége" a domináns tényező. A gazdaság romokban hever, teljesítménye a háború előttinek még a felét sem éri el. BoszniaHercegovina ma muzulmán, horvát és szerb államalakulatokból áll. Sokak szerint éppen Dayton a hibá s abban, hogy a nagy erkölcsi nekibuzdulás miatt a három államalkotó népcsoport különkülön nagy hatalmat kapott, megfosztván a központi szervezeteket a döntési jogoktól. Michael Doyle, az International Crisis Group, egy válság kezelő "agytrösztcsoport" mu nkatársa szerint Boszniában egyszerűen nem működik az államgépezet, és csak a nemzetközi közösség komoly katonai és civil jelenléte tartja össze ezt a furcsa képződményt. MHösszeállítás Vissza Kiadatás és választás NSZ • 2002. április 6. • Szerző: Aczél Endre Ha minden összejön, a jugoszláv parlament jövő héten törvényt alkot a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködésről, és ezzel megnyílik az út Milosevics legszűkebb – Hágában már vád alá helyezett – munkatársi körének kiadatása előtt. Precízebb fogalmazásban: nem lesz akadálya annak, hogy a (feltételezett) háborús bűnösök fölött ítélkező bíróság elővegye a koszovói (állítóla gos) népirtásban Milosevicsnek segédkező főkolomposok, a többi között Milutinovics jelenlegi szerb köztársasági elnök, Sztojiljkovics volt belügyminiszter és Ojdanics tábornok, volt hadseregparancsnok ügyét. Miáltal annak sem lesz akadálya, hogy az Egyesül t Államok folyamatos – bár egyáltalán nem megejtő méretű – pénzügyi segélynyújtásban részesítse Jugoszláviát. A történet azonban így túlságosan „gömbölyű”. Először is a szóban forgó törvény tervezete a múlt nyáron már elbukott a jugoszláv parlamentben, ésp edig a Milosevicspárti montenegrói képviselők ellenállásán. Őket akkor egy dolog motiválta, az tudniillik, hogy „betegyenek” Djindjics szerb miniszterelnöknek, aki mindenáron ki akarta adni Milosevicset Hágának. (Ki is adta – éspedig az Alkotmánybíróság m egkerülésével.) Hogy miként jutottak ekkora jelentőséghez éppen ezek az emberek, az regényes történet; nem kívánnám e tipikusan Balkánpolitikai részletekkel untatni a T. Olvasót. A montenegrói ellenállás azonban úgy fonódott be a jugoszláv belpolitikába, hogy Kostunica, a „mérsékelt szerb nacionalistának” ismert szövetségi államfő – mellesleg Milosevics hatalmának megdöntője – ugyanúgy ellene volt Milosevics törvényi szabályozástól mentes kiadásának, mint az említett montenegrói képviselők. És ellenszenve Hágával szemben (mondván, hogy a törvényszék politikai elfogultságoktól terhelt testület) azóta nem hogy csökkent, hanem nőttön nőtt. Talán két hónapja sincs, hogy Kostunica állást foglalt minden „további” jugoszláv állampolgár Hágába szállítása ellen. Csa khogy Jugoszlávia zsarolható. A múlt vasárnap megint lejárt egy az amerikai kongresszus által szabott együttműködési határidők közül, s megint felfüggesztett állapotba került 40 millió dollárnyi segély. Ezt az állapotot a Nyugatbarátként elkönyvelt szerb kormány, azaz maga Djindjics kormányfő úgy óhajtotta parírozni, hogy megint kesztyűt dobott az Alkotmánybíróságnak. Igazságügyminisztere elfogatási parancsot adott ki saját köztársasági elnöke (!) ellen, és hatályba helyezte a szerb alkotmánynak azt a ren delkezését, mely a nemzeti érdek felsőbbrendűségére (és Jugoszlávia ENSZkötelmeire) hivatkozva lehetővé tette volna az elfogott állampolgárok kiadását. Ez a demars annyiban megtette a hatását, hogy letartóztatások nem történtek ugyan, de Kostunica szövets égi elnök kilátásba helyezte a Hágával való együttműködés különleges törvényének április 10i elfogadását. Itt állunk most. Látszólag Kostunica megadta magát. De ez csak a látszat. A törvény elfogadása tudniillik neki, a törvényesség fölkent hívének segít. Általa ő nem lesz „nemzetének árulója”, azaz, ha bárki Hágába kerül is, az törvény, nem pedig az amerikai nyomás kikényszerítette szeszélyes akarat áldozata lesz. Hogy ez miért annyira fontos? Nos azért, mert Kostunica és az ő Szerb Demokrata Pártja ki ak arja
