Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-18
3 magyarigazolványt kérelmezők száma e héten meghaladta a háromszázezret, ami azonban az idén várhatóan elkészülő dokumentumok számát illeti, jóval óvatosabb volt. Szerinte ha a ma guk által diktált ütemet képesek tartani, úgy legalább 650700 ezer igazolvány készülhet el ebben az esztendőben. Jelenleg valamivel több mint százezernél tartanak. Az elbíráló hivatalhoz egyébként mostanáig 265270 ezer kérelem érkezett be, ezek közül 14 0 ezer elektronikus úton, a többi papíron. Mint ugyanis Urbán György elmondta, Romániában az év elején egy ideig nem működött a számítógépes kapcsolat az információs és kérelemátvevő irodák, illetve a képviseletek között, így akkoriban az igényléseket papí ron kapták meg a konzuli hivatalok. Ez mintegy 40 ezer kérelmet jelent. Ott azóta rendeződött a helyzet, ilyen problémák azonban továbbra is fennállnak Jugoszláviában és Ukrajnában, ahol az informatikai hálózat még mindig nem épült ki teljességében. Ezzel azonban az határon túliak járnak rosszul, ugyanis, mint azt Urbán György elmondta, míg az elektronikus úton továbbított kérelmeket a beérkezéstől számított 30 napon belül bírálják el, a papíron eljuttatott igényléseknél ez hatvan napig is eltarthat. Megle pően kevesen kérelmeztek viszont eddig határon túli magyar oktatói, illetve diákigazolványt. - két dokumentumot ugyanis eddig összesen 2500an kérték. Urbán György ezt azzal magyarázza, hogy a kérelmekhez szükséges formanyomtatványok csak később jutottak e l a határon túli irodákhoz. Ami a magyarigazolványokkal rendelkezők által igénybe vett kedvezményeket illeti, ezt egyelőre nehéz felmérni. Szabó Tibor azonban tegnap elmondta: Kárpátalján az első pályázók már meg is kapták azokat az összegeket, amelyeket a legalább két gyermeket nevelő magyar családok kérhetnek, ha valamelyik gyerek magyar oktatásban részesül. Nem világos ugyanakkor, hogy miként élhetnek ezzel a lehetőséggel a szlovákiai magyarok. Budapestnek és Pozsonynak ugyanis mostanáig sem sikerült t isztáznia a státustörvény körüli vitát. A munkavállalás tekintetében, a Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint eddig 17en kértek a státustörvényre hivatkozva munkavállalási engedélyt. Szakértők egy része ezt azzal magyarázza, hogy vagy nem is volt ez reá lis igénye a határon túliaknak, vagy - s ezt több forrás is bizonyosnak mondja - a jogszabály életbelépésével sem csökkent az illegális munkavállalók száma. Ami pedig azt illeti, hogy az OrbánNastase paktum nyomán minden román állampolgár hasonló feltétel ekkel vállalhat munkát Magyarországon, bukaresti diplomáciai források emlékeztettek rá: az egyetértési nyilatkozat e kitételére hivatkozva még nem is kérhet senki engedélyt. A gyakorlati részleteket ugyanis a két külügyi tárca még nem véglegesítette. Nagy Iván Zsolt vissza Vita, teljes tisztelettel 20020418 (a nyomtatott MH cikke) Régóta figyelem őszinte elismeréssel, hogyan próbál Bíró Béla bukaresti egyetemi tanár igazságot tenni a Magyarországon egymásnak feszülő politikai indulatok között. Mint a nyolc évtizede gyakran nacionalista, olykor szélsőségesen magyarellenes kormányok uralma alatt élő kisebbség szószólója, összhangot próbál teremteni az európai status quo, a romániai politika aktuális lehetőségei és azon kívánalma k között, amelyeket a mindenkori magyar kormánynak a határainkon kívül élő magyarsággal kapcsolatos politikájával szemben támaszt. Álláspontja sohasem elfogultan nacionalista, mert magyarságvédelmét emberjogi színezetű pátosz itatja át. Az utóbbi időben mé gis olyan kategóriákra építi gondolkodását, amelyek csak a Bukarest és Budapest közti távolsággal és az ebből eredő akusztikai különbségekkel magyarázhatók. Bíró Béla újabb cikkeiből - utoljára a Szalonok és lövészárkok címűből (MH, ápr. 17.) - arra követ keztethetünk, hogy szerzőjük szerint a kormány a státustörvényben szeretetteljes elkötelezettségét fejezte ki az összmagyarság iránt. Ezzel szemben az igazság az, hogy a kormány kizárólag saját hatalmának fenntartása iránt érez szeretetteljes elkötelezetts éget. Különben nem olyan státustörvényt dolgozott volna ki, amelynek legfontosabb kedvezményei hatályukat vesztik abban a hőn áhított pillanatban, amikor az Európai Unió tagjaivá válunk. Továbbá: ha a határaink túloldalán élő magyarság sorsát tartotta voln a szem előtt, akkor a törvénytervezet nyilvánosságra hozatala előtt részletekbe menő tárgyalásokat folytatott volna a többi érdekelt kormánnyal. Ezt azonban nem tette meg, mert nem az összmagyarság sorsának jobbra fordítását viselte a szívén - hiszen tudha tták, hogy ezen a módon ez a cél nem valósítható meg , hanem a Horthykorból oly ismerős revizionista hecckampány trükkjeit akarta felhasználni választási céljaira. Bíró Béla így fogalmazta meg legnagyobb tévedését: "Az ellenzék ugyanis a kulturális nemz et elavultnak vélt fogalmával az állampolgári nemzet nem kevésbé elavult fogalmát állította szembe." Csakhogy nem létezik olyan mérvadó liberális vagy szocialista nézet, amely ellenezné a kulturális nemzet fogalmát. A státustörvény azonban nem a közös nyel v és közös műveltségi kincs ápolását és integráló erejét segítette, hanem éppen ellenkezőleg, agresszivitásával és nem is titkolt politikai célkitűzéseivel ellene szegült az egységes magyar kulturális nemzet érdekeinek. A Fidesz ugyanis teljesen nyíltan a határokon átnyúló, egységes politikai nemzet jelszavával korteskedett. Már a magyarigazolványon tündöklő korona is a történelmi Magyarország helyreállításának életveszélyes illúzióját volt hivatva terjeszteni. Antall József gyakran idézett bejelentésével kezdődött a mese. Emlékszünk rá: ő lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke óhajtott lenni. Csakhogy a miniszterelnökség közjogi rang, és nem kulturális pozíció. Antall ennek tudatában volt. Ezért használta a "lélekben" szót mint megszorítást. Ennek a megszorításnak azonban nincs értelme. Lélekben ugyanis kizárólag a vele együtt rezgő konzervatív szavazók miniszterelnöke lehetett -
