Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-16
9 Törvényszerűségnek mondha tó, hogy egy kisebbség, melynek van anyaországa, inkább az anyaországi nemzeti (jobboldali, konzervatív, nacionalista húrokat pengető) politikai erőkkel azonosul inkább. Bár kérdés, hogy abszolút többségben vannake ők, mert érzésem szerint a többséget nem túlságosan érdekli az, hogy mi van odaát. A többséget hidegen hagyja az anyaországi belpolitikai csatározás, az érdeklődők meg nemigen vitatkoznak, mert hát egyöntetűen "jövőpártiak", "a Viktor jó beszél", aztán annyi. Egyesek megrettentek az első fordul ó utáni hétfőn: mi van, akkor visszajönnek a kommunisták?! Azt hiszem, ennél nagyobb ijedtséget csak akkor élnének át újra, ha magát Slobodan Milosevicet hoznák vissza Hágából. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy itt is voltakvannak családi és baráti viták azo n, kire is kéne szavazni (mintha ez jogunkban állna). Ám az emberi gondolkodás inkoherenciája miatt azt eddig - legalábbis nekem - nem sikerült megmagyarázni, hogy miért gondolják élet és halál kérdésének a Fidesz győzelmét, ha nem Magyarországon élünk, és státusfizetést sem kapunk. A jobboldalnak való drukkolás ugyanis nehezen magyarázható meg azzal, hogy - ha az adatok igazak - a Fidesz tényleg több pénzt juttatott a határon túlra (na ja, már volt is miből), mint a Hornkormány. Mert ebből - legalábbis a z életszínvonal terén - itt semmit sem érezni (azokat leszámítva, akik az alapítványok körül sertepertélnek). A Németh Zsoltféle teóriának a gazdasági nemzetegyesítésről (vagy miről) sincs semmi értelme, mert a Vajdaságban magyar céget még nemigen láttam, kétheti szegedi árokásástól meg még senkinek sem nőtt kokárda a szíve fölé. A magyarázatra való törekedés akkor sem jár teljesen jó úton, ha arra hivatkozunk, hogy a határon túli magyarság megy a vezetői után, hiszen az erdélyi Tőkés és a vajdasági Ágost on vagy a felvidéki Duray, akik fideszesebbek a fideszeseknél is, nem bírják a többség támogatását. Mi több, inkább az állítható, hogy a határon túli magyarság vezetői többnyire igyekeznek pragmatikusan viszonyulni a magyarországi politikai erőkhöz, hisz a túlzott elkötelezettség azt is jelentheti, hogy ha nem az általuk istenített erők ülnek a kormánykerékhez, akkor az a saját bukásukat is jelentheti, de legalábbis jócskán megnehezül a helyzetük. Becsületükre legyen mondva, a határon túli magyar vezetők tö bbnyire jobban lavíroznak, mint szerencsétlen Farkas Flórián. Magam tehát a határon túli ész egzakt kritikájára képtelen vagyok. Fogalmam sincs, miért várják el egy ország állampolgárai egy másik ország kormányától (még ha egyazon nemzet tagjai is), hogy sorskérdéseiket egy az egyben megoldja, továbbá hogy egyes magyar kormányok miért éltetik ezt az illúziót. Különösen érdekes a kérdés, ha tudjuk, hogy az eddigi, rendszerváltás utáni magyar kormányzatok határon túli magyar politikája inkább nómenklatúrate remtésnek, utánpótlásbiztosításnak és pénzelésnek nevezhető, mintsem politizálásnak a szó eredeti értelmében. (Azt hiszem, ez egy új kormányzat esetében sem fog lényegesen változni.) A tudathasadás így megmarad, s meglehet, ez a normális állapot, hisz a kisebbségi helyzetben úgy általában is ilyesmi lép fel. A kisebbségi persze szeretne kilépni kisebbségi helyzetéből, és örül, ha valaki felkínálja neki, hogy legyen maga is a többség része. Ebben az értelemben a Fidesz taktikája világos volt, s ezzel szemb en, a határon túliakból ösztönös ellenérzéseket szült az, ahogyan Medgyessy elkezdett köröket róni, és öt- meg tízmillió magyarról beszélt ahelyett, hogy hagyta volna az egész számháborúsdit annak kapcsán, ki hány millió magyar miniszterelnöke akar lenni. Ahhoz tehát, hogy a határon túli magyar ész kritikáját világosan megfogalmazzuk, először is magyar ész kritikáját kell megejtenünk, ami szintén nem kis feladat. S ehhez befejezésül csak egy adalék: a Duna Televízióban az egyik tőzsdei kisbefektető elmondt a, hogy mint kisbefektetőnek neki jól jön a kormányváltás, de mint családosnak bizony nemÉ Ha ez a szegény magyar állampolgár így gondolja, akkor persze ne csodálkozzunk azon, hogy a határon túl is igen zagyva módon gondolkodnak. Bár ami azt illeti, inkáb b azt kell mondani, hogy itt és odaát is: megáll az ész. vissza Szerbhorváth György újságíró, a vajdasági Kishegyesen él Világos hatáskörökért az EUkonventben 2002. április 15. 22:18 MTI A z EU szervezeti reformjait előkészítő konvent második plenáris ülésén a brit és az olasz kormány képviselője állást foglalt az uniós hatáskörök világosabb, de rugalmasabb újrarendezésért és egy részük visszaadásáért a nemzeti fennhatóság alá. Peter Hain, a brit kormányban az európai ügyek minisztere a hatáskörök tisztázásában a rugalmasság és a szubszidiaritás elvét emelte ki. Szerinte sürgős szükség van az uniós hatáskörök tisztázására, hogy világos legyen, kinek mi a feladata. Ennek során meg kell őrizni az EU alkalmazkodó képességét a gyorsan változó világhoz, de meg is kell nyugtatni az embereket, hogy az olyan dolgok, mint a egészségügy és az oktatás, a közszolgáltatások és a jóléti intézkedések
