Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-07
8 F idesz- és MDF) frakció a legnagyobb létszámú lesz a választás utáni parlamentben, ám - akárcsak 1998ban - nem éri el az abszolút többséget, és most nem lesznek voksokat szállító kisgazdák a második fordulóban. Ugyanígy lehet, hogy az MSZPfrakció lesz a legnagyobb létszámú, de nem kap abszolút többséget. Ha a Fidesz nem keres koalíciós partnert, az előbbi esetben kisebbségi kormányzásra vállalkozhat, arra számítva, hogy a szavazásoknál javaslatai megnyerik a frakción kívül álló szükséges számú (nemcsak MI ÉPes) képviselő voksát, továbbiak tartózkodását, esetleg távolmaradását. De kerülhet hasonló helyzetbe az MSZP is. Mindkét esetben lehetővé válik, hogy a parlamentben képviselt többi párt és/vagy független képviselő ne a koalíciós fegyelem, hanem mindig a z éppen előterjesztett javaslat érdeme alapján szavazzon. A kisebbségi kormányzás nélkülözhetetlen feltétele ugyanis az, hogy ne csupán két párt legyen jelen a parlamentben. Ez pedig nemcsak a MIÉPnek kínálja fel a kívülről támogató szerepet a Fideszkor mány mellett, hanem az SZDSZnek is kisebbségi MSZPkormány esetében. S míg a kisebbségből kormányzó Fideszre a MIÉP jobbra húzó hatást fejthetne ki, a kisebbségből kormányzó MSZPre az SZDSZ középre húzó hatása érvényesülhetne. Természetesen csak akkor, ha a szabadelvű párt nem kötelezi el magát valamiféle baloldali összefogás iránt. A második fordulóban, persze az egymáshoz közelebb álló pártok jelöltjei kölcsönösen visszaléphetnek egymás javára. A választás előtti vagy koalíciós összefogás azonban - nál a jóval nagyobb, tetejébe baloldali párttal - végzetes lehet a lényege szerint középen álló liberális pártra. Ebből kapott már leckét az SZDSZ! Talán nem késő még emlékeztetni az Antallkormány idején szervezett Demokratikus Chartára, amely - visszatekint ve - a ma tapasztaltak mögött jócskán elmaradó sérelmek ellen emelt szót, s egyúttal az MSZPn túli baloldal bevonásának nyitott utat. Az 1994. évi választás után pedig kiszolgáltatta a szabaddemokrata minisztereket a szerintem ma sem eléggé, akkor még sok kal kevésbé szociáldemokrata MSZPvezetésnek! De ha a mandátumok abszolút többségének birtokában nem ásta alá az MSZP a demokráciát (bár rákényszerítette koalíciós partnerét rossz kompromisszumokra, például a máig joggal szidott médiatörvény elfogadására), még jobb garancia a hatalom csábítása ellen, ha az MSZPnek kisebbségből kell kormányoznia, és az SZDSZ ellenőrző súlyát a kormányon kívül állás növeli. Szerencsére az SZDSZ mai vezetői nem jelentek meg a Chartát idéző új összefogás alapító ülésén, de za varó, hogy a párt egyik volt elnöke és országos tanácsának egyik volt elnöke is ott volt az Otthont Magyarországból Összefogás bölcsőjénél. A liberalizmus teoretikusát vagy a baltól, jobbtól, SZDSZtől búcsúzkodó filozófust már egy olyan misztikus értelmet lenség is rabul ejtené, amely szerint hazánkban csak akkor lennénk otthon, ha ez tetszik a kormánynak és viszont? És olyan mozgalom vezetne ilyen helyzethez, amely (a Kopátsy Sándor által e helyen joggal bírált többségmítosz jegyében) a "baloldal baloldala " felé is határtalan? De baljós jel a jelenlegi elnöklistavezetőminiszterelnökjelölt egyik arra tett célzása is, hogy pártjának a demokrácia iránti felelősségénél fogva részt "kell" vennie a következő kormányban. Ez ugyanis tévedés. A kormány legitimit ását az alkotmánynak és az azon alapuló törvényeknek megfelelő működése adja meg, s nem az, hogy mekkora a parlamenti többsége. A demokrácia helyreállítása óta például 1994ben alakult az egyetlen olyan magyar kormány, amelyet a képviselők több mint kéthar mada (72 százalék) támogatott, de az érvényes szavazatoknak ez is csupán minimális (51 százalékosnál kisebb!) többségét képviselte. Az Antallkormány kezdeti 59 százalékos parlamenti többsége mögött csak a pártlistákra szavazók 43, az Orbánkormány induló (Torgyánékkal együttes!) 55 százaléka mögött a voksok 45 százaléka állt. S ezzel nem is a szavazásra jogosultak, még kevésbé az állampolgárok teljes számához mértük a kormánytábort! Hiszen 1990ben a jogosultak 65, négy évvel később 69, legutóbb azonban má r mindössze 56 százaléka járult az urnákhoz az első fordulóban. És mindössze ezek felénél kevesebb adta szavazatát a később megkérdezésük nélkül koalíciót alkotó pártok listájára. Az ilyen alapon kétszeresen is kisebbséginek nevezhető kormányok legitimitá sát azonban senki se vonhatta kétségbe. Ugyanígy legitim az olyan kisebbségi kormány is, amely politikájához, kezdeményezéseihez, intézkedéseihez, határozati és törvényjavaslataihoz azok érdeme, tartalma alapján nyeri meg, és nem megélhetési politikusok - régebbi nevükön: mamelukok - voksával biztosítja a parlament többségének támogatását. vissza A szerző újságíró Készítette: Boér Krisztina és Csoma Sándorné * a Figyelőben előforduló rövidítések: - Nsz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Magyar Hírlap - Nszv = Népszava - MaNcs = Magyar Narancs - ÉS = Élet és Irodalom - VH = Vasárnapi Hírek - Vg = Világgazdaság
