Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-04
14 magyarokkal való kapcsolat minősége, a nemzeti előítéleteken való kormányzati felülemelkedés pedig a szövetségesek mérlegeléseiben fontos, sőt talán döntő súllyal eshet a latba. S ugyanez Magyarországra és a romániai magyarságra is érvényes. Az Orbánkormányzat számára létfontosságú, hogy a választás i kampány finisében bebizonyítsa a Nyugatnak, képes arra, amire az előző kormányzatok nem voltak képesek, a románokkal való tényleges megbékélésre, a román gyanakvás és ellenérzések lassú, de kézzelfogható eloszlatására. És a jószomszédi viszonyra ugyancsa k érzékeny magyar közvéleményt is meg kell győznie arról, hogy intézkedései - beleértve a kedvezménytörvényt is - a feszültségek csökkentését, a határon túli magyarok helyzetének javítását, a szülőföldön való boldogulásukat segítik, azaz, hogy a magyarorsz ági ellenzék négy esztendőn át hangoztatott vádjai, miszerint a kormányzat "nemzeti" retorikája Magyarország nemzetközi elszigetelődéséhez, a szomszédos államokhoz fűződő viszony végzetes megromlásához, s ezzel a magyar állampolgár biztonságának csökkenésé hez vezet, alapvetően hamisak. A helyzet teljesen független attól ki van éppen a hatalmon, a mai ellenzék, ha hatalomra kerülne, eltérő retorikával bár, de ugyanerre a stratégiára kényszerülne. Az RMDSZ számára is létkérdés a románmagyar kapcsolatok tény leges normalizálása. Választói, a korábban ádáz magyarellenességükről elhíresült román nacionalistákkal folytatott egyezkedést gyanakvással figyelik, ha nem képes kézzel fogható eredményekkel megnyugtatni őket, a következő választásokon könnyen szavazótábo r nélkül maradhat. Tényleg nem férhet kétség hozzá: a viszony úgynevezett normalizálása mindhárom félnek pillanatnyi létérdeke. Ezúttal azonban, úgy tűnik, egyéb is van. A viszony az elmúlt 70 évben is gyakran normalizáltatott, sőt gyakran vált "példamut atóvá" is. A "példaszerűség" azonban, jobbára megmaradt, mert akkor még megmaradhatott a külpolitikai nyilatkozatok szintjén. A "normalitásnak" a két ország polgárai semmi tényleges eredményét nem tapasztalhatták. Ezúttal azonban mintha már ez is másként l enne. Mircea Geoana román külügyminiszter budapesti látogatását megelőzően nem véletlenül állt meg a kormányzó román szociáldemokraták erdélyi szervezeteinek tanácskozásán, melynek fő témája az RMDSZ és a szociáldemokraták helyi szervezetei közti egyeztet ésekkel kapcsolatos kérdések megvitatása, a két politikai párt országos egyezségének célkitűzéseit konkretizáló helyi szerződések tető alá hozásának előkészítése volt. Hivatalosan most hangzott el először, hogy a magyarok követelése, mely szerint a legaláb b 20 százalékban magyar településeken a magyar nyelvet is beszélő rendőröket kell alkalmazni, jogos. Ioan Rus belügyminiszter ígéretet is tett rá, hogy ez ügyben külön programot is indítanak. Igaz, ő egyelőre még pusztán Kovászna és Hargita megyét említett e, de már az elv kimondása is precedens értékű. A kolozsvári egyetemek és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetében is tárgyalások folynak új magyar tannyelvű szakok létesítéséről. S a tulajdonjogi kérdések rendezése is napirendre kerül . A kérdéseket mostantól a helyi autonómia szellemében, kölcsönös egyeztetésekkel, a szociáldemokraták és az RMDSZ helyi szervezeteinek kétoldalú tárgyalásain próbálják megoldani. S ez az eljárás, a kormányszinten meghozott, de a helyi vezetők makacs elle nállása miatt rendszerint kivihetetlen intézkedésektől eltérően már a valódi és tartós megoldások ígéretét rejti. A románmagyar viszony normalizálása - az elmúlt hetven esztendőben először - azokon a szinteken kerülhet napirendre, melyeken a románmagyar együttélés valódi folyamatai zajlanak. Ceausescu egykori telepesei, akik az erdélyi nagyvárosok politikai életét gyakorlatilag ma is uralják, maguk is kénytelenek alkalmazkodni az új politikához. Kénytelenek belátni, együtt kell élniük a magyarokkal, s ho gy a hatalom megosztása számukra sem jár azokkal a végzetes következményekkel, melyekkel korábban riogatták önmagukat. Sőt, sokkal kifizetődőbbnek ígérkezik egy virágzó gyümölcsöskertet társakkal együtt birtokolni, mint egy terméketlen sivatagot egymagukba n. Ez a mentalitás pedig hosszabb távon nem csupán a románmagyar kapcsolatok alakulásában hozhat gyökeres fordulatot, hanem a román demokrácia kiépülésének, a politikai kultúra korszerűsítésének folyamatában is. Mircea Geoana mintha éppen erre utalt voln a, amikor kijelentette: "Úgy tekintünk Erdélyre, mint Romániát az európai országok közé vezető mozdonyra." A mozdony - melynek ötletét ez esetben nem Orbán Viktor, hanem a román értelmiségi ellenzék legjelentősebb alakja Gabriel Andreescu dobta be néhány évvel ezelőtt a köztudatba - egyelőre még füst- és gőzfelhőbe burkolózik, nem látni, hogy üresben zakatole, vagy már átbillent a holtponton. Nem lepne meg, ha máris mozgásba lendült volna. Ahogyan az sem lep meg, hogy Tőkés László éppen most próbál vasr udat nyomni a kerekek közé. Úgy véli: természetes politikai szövetségeseink nem a román nacionalisták, hanem a magyar hazafiak. Hogy mindezt hogyan gondolja? Bizonyára sehogyan. Csak jól (túlságosan is jól) megtanulta a Magyarhonban lassan általánossá váló alapelvet: a politikában nem mondani kell, hanem ellentmondani. Ha törik, ha szakad. vissza A szerző egyetemi tanár (Bukarest)
