Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-29
6 metrókijáratoknál az alkalmi árusok mellett ugyan kötelességtudóan ott álldogálnak a pártok aktivistái is, az általuk osztogatott röplapok, kia dványok iránt azonban nem túl nagy az érdeklődés. – Jó, ha minden ötvenedik ember nyújtja a kezét – készít gyors statisztikát Vitalij, aki egyetemistaként némi pénz fejében vállalta, hogy népszerűsíti az egyik legnagyobb politikai pártot. Nyikolaj Sulga, a z ukrán akadémia szociológiai intézetének igazgatóhelyettese szerint a magyarázat egyszerű: az emberek már régen elvesztették a bizalmukat a politikusokban. – Felméréseink szerint a politikai pártok „bizalmi indexe” mindössze két, a parlamenté kilenc, az e lnöké 10 százalékos. De még az egyházak esetében is csak 48 százalék válaszolt igennel, a „bízike ön” kezdetű kérdésre. Az emberek elsöprő többsége úgy véli, hogy csak saját magára vagy családjára támaszkodhat. A politikai elit és a társadalom között ninc s dialógus – vélekedik Sulga, aki egykori kisebbségügyi miniszterként belülről is láthatta a hatalom működését. Ukrajnában mindenki tisztában van azzal is, hogy az igazán fontos kérdésekben a végső szót nem a parlament, hanem Leonyid Kucsma elnök mondja ki . És, hogy ne legyen ez másként az új rada megalakulása után sem, arról az ún. „adminreszursz” gondoskodik. Az adminreszursz, amely az orosz adminisztráció és az erőforrás szavak összeforrasztásából jött létre, valójában lefordíthatatlan fogalom. Magyarul talán úgy írható körül, hogy a hatalom él – pontosabban visszaél – a rendelkezésére álló eszközökkel annak érdekében, hogy továbbra is pozícióban maradhasson. – Mutassanak nekem egy országot, ahol a hatalom a választások előtt nem használja ki a lehetősége it – tárja szét a kezét Kucsma. Ez önmagában persze igaz, csakhogy a hatalmi lehetőségek kihasználásának mértékében Ukrajnában nincsenek korlátok. A városokban az adminreszursz csak csekély mértékben képes beavatkozni a választói akarat megnyilvánulásába, vidéken azonban szinte teljes a kontroll. A helyi adminisztráció vezetői nyíltan megmondják az embereknek, hogy kire kell voksolni. Mert ellenkező esetben, mondjuk, nem javítják ki a vízvezetéket vagy a helyi transzformátort. Egy másik módszer, hogy az üze mekben vasárnap is dolgozó munkásokat együtt szavaztatják le. A hatalom minden bizonnyal felhasználja majd a halottak és a külföldön élők voksait is, ami 34 százalékot is hozhat a „konyhára” – hoz fel példákat Sulga. Szavainak valóságtartalmáról a kijevi u tcákon sétálgatva saját szememmel győződhetek meg. Egy épülő intézmény homlokzatán nagyméretű transzparenst lenget a szél: „E ház építői az »Egységes Ukrajnáért«ra szavaznak”. Az ukrán politikai szlengben csak Za JedUnek (az ÉtelÉrt – a Szerz. ) rövidítet t politikai erő valójában orosz mintára létrehozott, Kucsma elnök politikai hátországaként szolgáló hatalmi párt. A választások tisztaságával kapcsolatos kételyeket csak tovább erősítette az a múlt héten előkerült dokumentum, amelyet a tényfeltáró riportja iról ismerté vált Ukrajinszkaja Pravda internetes újság (itt dolgozott a másfél évvel ezelőtt máig tisztázatlan körülmények között eltűnt Georgi Gongadze is) hozott nyilvánosságra. A jelentést állítólag Ivan Kiriljenko, a Za JedU kampányfőnöke írta Vologyi mir Litvin pártelnöknek, aki korántsem mellesleg az elnöki adminisztráció vezetője is egy személyben. A dokumentum részletesen taglalja mindazokat a megtett és tervezett intézkedéseket, amelyek durván megsértve a választási egyenlőséget biztosíthatnák az E gységes Ukrajna számára a legtöbb szavazatot. Kiriljenko kifejti, hogy a voksok maximalizálása és a politikai ellenfelek lejáratása érdekében milyen utasításokat kell adni a helyi adminisztráció, a választási bizottságok, sőt az ügyészség számára. A hatalm i hátszél és közszolgálati adók médiatámogatása ellenére a Za JedU az előrejelzések szerint 1015 százaléknál aligha kaphat többet. A legtöbb voksot valószínűleg a reformistaként elkönyvelt, fiatal Viktor Juscsenko volt kormányfő vezette Mi Ukrajnánk blokk söpörheti be, és így az ukrán választások történetében először fordulhat elő, hogy egy politikai erő lekörözi a kommunistákat. A legtöbb szavazat azonban nem jelent győzelmet is, már csak azért sem, mert a 450 képviselő felét egyéni körzetekben választják . A Juscsenkoféle párt számára a 2025 százalékos támogatottság aligha lesz elegendő. Mielőtt belépnénk Roman Bezszmertnijnek, a Mi Ukrajnánk politikai koordinátorának az irodájába, Mihajlo Batyig, a blokk sajtóirodájának a vezetője egy Juscsenko fotójáva l ékesített választási röplapot mutat. Támogasd Juscsenko Új Generációját! – hirdeti a szórólap. – Ez is az apró trükkök egyike. Az Új Generáció egy papíron létező pártocska, amelyet a hatalom kreált és persze semmi köze Juscsenkóhoz. Arra azonban jó lehet , hogy megtévesszen néhány ezer vagy tízezer kevésbé informált szavazót – bosszankodik. – Azzal számolunk, hogy a következő parlamentben három, nagyjából egyenlő erősségű politikai tömörülés jön létre: az elnökhöz közel álló erők, a kommunisták vezette bal oldal és mi, a reformista centrum. A koalíció megkötését azonban még a programjukban hozzánk közel álló politikai erők esetében is nehezítik a személyes ellentétek. Így nehéz egy asztal mögé ülni – vázolja fel a jövőt a kampányfinisben láthatóan megfáradt Bezszmertnij. Kucsma elnök egykori közeli munkatársa azzal számol, hogy a parlament hosszabb távon instabil lesz, a pártok legfeljebb egyegy konkrét kérdésben kötnek egymással alkalmi szövetséget. Nyikolaj Sulga szerint azonban elképzelhető egy másik forg atókönyv is. – A Mi Ukrajnánk tíz párt szövetségéből jött létre. Mivel ezen erők ideológiai háttere rendkívül eltérő, igen könnyű lesz szétforgácsolni vagy politikai
