Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-20
5 A külügyminiszter, aki az ELT E hallgatói szervezeteinek meghív ására értékelte a magyar külpolitikát a lezáródó kormányzati ciklusban, a hallgatók kérdéseire válaszolva a benesi dekrétumokkal kapcsolatos polémiáról elmondta: ezt a kérdés főleg osztrákcseh polémia, Magyarország nem akarta, s nem is kívánja kétoldalú k apcsolatainak napirendjén szerepeltetni e kérdést. Mindemellett, ’’ha ki kell mondani az igazságot finoman’’, akkor ezt megtesszük – érzékeltette. Nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a baloldal hasonlóan fogja fel a problémát: ez esetben például Horn Gyul a kijelentette: lényegében ő is azt mondta volna, amit Orbán Viktor inkriminált nyilatkozatában. Martonyi emlékeztetett: a dekrétumok ügyében folytatott osztrákcseh vitát elmérgesítette Milos Zeman cseh miniszterelnök kijelentése, miszerint az országból kilakoltatott szudétanémetek jól jártak, hiszen agyon is lehetett volna őket lőni, mint árulókat. Figyelemre méltóbbnak találta viszont Václav Klaus kijelentését, Klaus ugyanis elismerte: konfliktus áll fenn a közösségi jog és a Benesdekrétumok között, e zért Klaus azt javasolta, hogy vegyék bele az Unióval kötendő szerződésbe: a dekrétumok érvényesek. Nem igaz, hogy a dekrétumok összességének törlését szorgalmazná Magyarország, ám az európai jogrenddel valóban ellentétes egy olyan, érvényben lévő rendelke zés, mely szerint magyar ember nem tarthat rádiót, az utcán nem használhatja anyanyelvét, s teljes vagyonát elkobozhatják – fejtette ki a külügyminiszter. A külpolitikai konszenzusra gyakran mondják, hogy éppen felbomlik, ennek ellenére az elmúlt 12 évbe n a legfontosabb külpolitikai kérdésekben érvényesült a parlamenti pártok egyetértése az alapvető célokat, ’’a lényeget’’ illetően. Az európai integráció, a regionális kapcsolatokat is felölelő szomszédságpolitika és a határon túli magyarság iránt érzett f elelősség többnyire közös nevezőre hozta a magyar politikai erőket. Martonyi emiatt is némi értetlenséggel idézte Medgyessy Péter kijelentését, miszerint azért kaptunk Brüsszeltől az EU mezőgazdasági támogatásaira vonatkozó, igen kedvezőtlen javaslatot, mert rosszul tárgyalt a magyar delegáció. Tíz tagjelölt ország kapta ugyanezt a javaslatot, nem valószínű, hogy ők mind rosszul tárgyaltak – fejezte ki értetlenségét a külügyminiszter, aki bevallotta: eleinte nem is akarta elhinni, hogy valóban Medgyessy t ette ezt a kijelentést… Hasonló, belpolitikai tőkét gyűjtő szándékokat lát Martonyi a kedvezménytörvény hátbatámadása mögött: a határon túli magyarság jogállását rögzítő törvényt a magyarországi és határon túli szervezetek óriási többséggel fogadták el, majd 12 órán belül megindult az alaptalan hangulatkeltés: ’’jönnek a románok’’. Martonyi meghökkentőnek látta az ekkoriban hirtelen, egyes megnyilatkozásokban tetten érhető idegenellenességet. A konszenzusok döntő pillanatokban való létrejötte, majd azok felrúgása jellemzte a NATO- tagságot is: a magyar tagságot követően kvázi háborús cselekményekre került sor déli szomszédunknál, s az atlanti szövetségnek 98 százalékos konszenzussal biztosított magyar légtérhasználatot 56 napon belül megtámadta a legerő sebb ellenzéki párt. A közvélemény ugyanis elbizonytalanodott, amikor a NATOgépek valóban éltek a légtérhasználat jogával, az ellenzék pedig igyekezett meglovagolni ezt a hangulatot, javasolták a légtérhasználat korlátozását , amin szövetségeseink megdöbb entek – frissítette fel a néhány éve történteket Martonyi. Martonyi állást foglalt az értékközpontú politizálás és külpolitika mellett, a középeurópaiságot jelölve meg az általa fontosnak tartott egyik központi kategóriaként. Megerősítette hitét a középeurópai identitásban: ’’Nem tudjuk, hol vannak Közép-
