Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-18
6 csatorna péntek esti sajtóklubját, mert sok igazság elhangzik benne. Mégsem tudok mellszélességgel az ügy mellé állni, amikor az egyik szereplő hősnek nevezi a diszkókban, esküvőkön robbantgató palesztint, amikor a másik mindent szid, ami zsidó és globalizáció, amikor összefüggést lát a kutyaürülék mennyisége és a polgármester SZDSZes mivolta között. És akkor nem beszéltem a ha rmadik férfiúról, aki afgán nemzetről beszél, míg ott pastuk, üzbégek stb. élnek, tetézve ezt, hogy zebrapásztoroknak is véli őket. Itt pedig egy kontinensnyi különbség van. Szidják a multikat, és teljes "naivitással" eltekintenek attól az apróságtól, misz erint ezek adják Magyarország nemzeti össztermékének több mint felét és exportjának több mint háromnegyedét, és az ennek megfelelő munkahelyeket és adót. Műveltebb, árnyaltabb, toleránsabb képviselőkre volna szüksége a jobboldalnak ahhoz, hogy hitelessé vá ljon. Ha cinikusan fogalmaznék, még azt is mondhatnám, hogy hosszú idők óta egy kérdésben megszületett a hőn áhított hatpárti konszenzus. És történik mindez a határon túli magyarok anyaországi munkavállalásának mibenlétéről. Minden párt akár bírálja, akár védi a NastaseOrbánegyezséget, abban egyetért, hogy itt végül is almaszedő, földkaparó, talicskázó árnyékszékpucoló szezonális munkáról van szó, amelyek elvégzését rábízzák egyaránt az erdélyi magyarra és románra. Túlmenően azon, hogy a fenn említett eg yezség megkötéséig szent naivitással azt hittem, hogy a magyarigazolvány birtokosaként alanyi jogon köthetek munkaszerződést három, illetve hat hónapra évente, kiderül, hogy ugyanazt a Canossát kell végigjárjam, mint román sorstársaim. A törvény engem visz le a román munkavállalók szintjére, és nem őt emeli fel a magyarigazolvány által vélt privilegizált szintemre. Ez csak a kérdés anyagi vonzata. Én inkább a dolgok erkölcsi részével foglalkoznék, mert számomra ez a legsértőbb. Jellemző amúgy az anyaországi társadalomra egyfajta lenéző, lekezelő magatartás az erdélyi magyarok iránt. Mindez annak ellenére, hogy Erdély rengeteg nagy embert adott a magyar kultúrának és történelemnek. Akkor kérdezem én, a mai erdélyi magyarra csak hetedrangú feladat várna az any aországban? Komolyan gondolják, hogy az itteni magyarság határsorompót feszegetve alig várja, hogy eltakaríthassa a finnyás, de amúgy örök panaszkodó magyar állampolgár szennyesét? Mi lennénk Magyarország törökjei? Ha egyszer népszavazás tárgya lenne az er délyi magyarság, egyrészt mint minőség, másrészt mint igényelt nemzettestrész, megdöbbennének a végeredménytől azok a jobboldali politikusok, akik ma szívügyüknek tekintik tizenötmillió magyar sorsát. A jobboldal - amúgy jogosan - vehemenciával tiltakozik minden vélt vagy valós mocskolódás ellen, amely a választási kampány során éri az ellenzék részéről a történelmi egyházakat. Tényleg felháborító az az ocsmányság, ami pár hete jelent meg a 168 Óra címlapján Hegedűs püspök úrról készült fotó kapcsán. Ellen ben itt is van egy "de". Amikor az ellenzéki bírálatokra érzékenyen reagálunk, külön kell válasszuk a klérust az egyháztól. Az egyház a hívek is. A klérus pedig a papság. Amikor a református klérus egyes tagjai nyíltan kirekesztő elveket vallanak és teret adnak minden ilyenfajta gondolat hordozóinak is, akkor már a dolgok nem ilyen egyértelműek. Dicséretére legyen mondva, a református zsinat ráérzett erre a hibára, és foglalkoztak a kérdéssel, bizonyos értelemben meg is oldották. Nem pont így történt azonba n a római katolikus egyház esetében. Nyilvánosan, körlevéllel elhatárolódnak a materialista baloldaltól, ami természetesen érthető is, ellenben amikor arra buzdítják híveiket, hogy a jobboldalra szavazzanak, durván beleavatkoznak a politikába, ugyanakkor k özszereplőkké is válnak. Amikor pedig közszereplő vagy, óhatatlanul ki vagy téve támadásoknak, rágalmaknak. Történik ez azzal a római katolikus klérussal, amelynek több mai vezetője a kommunista hatalom rábólintásával került pozícióba, ugyanakkor betegesen irtózik és visszautasít minden átvilágítási kísérletet. Ha netán okkal kerülik az átvilágítást, akkor meg végképp nem értem azt az álprüdériát, amivel mereven elzárkóztak még egy üdvözlőlevéltől is, amit az MSZP miniszterelnökjelöltje küldött karácsony s zent ünnepére. Erdélyben amikor az egyházi vezetők politizálnak, az csak magyarságunk érdekében történik, és nem pártideológia mentén, sőt őket már nem a kommunista hatalom konfirmálta. És írja mindezt egy római katolikus jobboldali erdélyi magyar. vissza A szerző közgazdász (Nagyvárad) Készítette: Boér Krisztina és Csoma Sándorné * a Figyelőben előforduló rövidítések: - Nsz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Magyar Hírlap - Nszv = Népszava - NM = Napi Magyarország - MaNcs = Magyar Narancs - MF = Magyar Fórum - ÉS = Élet és Irodalom - VH = Vasárnapi Hírek - Vg = Világgazdaság
