Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-13
5 „élettérről” mondott szavait. Vázsonyi azt írja, hogy szerinte a „Lebensraum” szó ma már pusztán „környezetet” jelent, s Orbán a határon túl élő hárommillió magyar gazda sági együttműködéséről beszélt, s szavait semmiképpen sem lehet területi revízióként értelmezni. Vázsonyi ezt követően témát váltva hozzáteszi: a magyar kommunisták, akiket most szocialistáknak hívnak, elítélték a Terror Háza megnyitását és választási győz elmük esetére kilátásba helyezték annak áthelyezését. A The Washington Times erőteljesen jobboldali hangvételű lap, amelyet a koreai eredetű Moonszekta finanszíroz. A lap az elmúlt hetekben kétszer is méltatta a Terror Háza budapesti megnyitását és síkra szállt a kommunizmus áldozatainak állítandó washingtoni emlékmű ügye mellett. A Post az eredeti cikk megjelenése óta eltelt több mint egy hét során nem közölt a témával kapcsolatos írást vagy olvasói levelet, jóllehet a magyar külügyminisztérium kilátásba helyezte, hogy válaszolni fog Diehl állításaira. vissza Állóháború NSZ • 2002. március 13. • Szerző: Kis Tibor Románia számára ne m létezik többé eredeti formájában a magyar státustörvény, ráadásul az Orbán – Nastase paktum összes politikai és pénzügyi terhe Budapesté – állítja Geoana román külügyminiszter. Egyidejűleg pedig Pozsony megszellőzteti, hogy Kukan már csak a magyar választá sok után számít újabb csatára a szlovák – magyar státusháborúban. Románia és Szlovákia tegnap óta alighanem megerősítve érzi magát elutasító álláspontjában azzal, hogy az Európa Tanács jelentéstevője éppen Budapesten látta célszerűnek a nyilvánosság előtt bí rálni a magyar kedvezménytörvényt. Az Orbánkormány persze aligha most értesült Erik Jürgens kritikus véleményéről – azt legalábbis tudnia kellett, hogy az illetékes európai szervezetek aggodalommal szemlélik a magyar jogszabály körül dúló súlyos szomszéds ági vitákat. Ezzel is összefügghet, hogy kormányzati tényezők egy ideje már mintha ritkábban ecsetelgetnék a státustörvény nagyszerűségét; Orbán talán kezd rájönni: a magyar – román különmegállapodás óta a jogszabály nem igazán tölti be azt a szavazatszerző szerepet, amit eredetileg szánt neki a kampányában. Márcsak azért sem, mert időközben világossá vált, hogy Romániában és Szlovákiában (vagyis ott, ahol a státusmagyarok négyötöde él) a jogszabály nem alkalmazható oly módon, ahogyan ezt annak idején Orbánék elképzelték. Mára a törvény sok szempontból elkocsonyásodott állapotba került, fontos előírásai egyelőre alig vagy egyáltalán nem érvényesíthetők. Szlovákiában gyakorlatilag teljes az exlex állapot. Ami pedig Romániát illeti, tényleg sok jel utal arra, ho gy Geoana fentebb idézett kijelentése egyáltalán nem jár messze a valóságtól. És miközben tempósan folyik a státustörvény kiüresítése, a zavar és elutasítás mégsem akar szűnni a szomszédságban. Az előkészítés lezsersége és érzéketlensége, valamint a puccss zerű alkalmazásra tett próbálkozások, úgy látszik, hosszabb távra szóló gyanakvások forrása lett környezetünkben. Nem javít a helyzeten, hogy a friss közvéleménykutatások szerint a hazai közvélemény fokozatosan elhidegülni látszik a kedvezménytörvénytől. Vagyis a gyanakvás több irányból is szinte kikerülhetetlennek tetsző csapdákat állít a jogszabálynak. Olyannyira, hogy talán az a kérdés is felvethető: megmenthetőe még egyáltalán? Tény, hogy eredeti formájában a törvény már soha nem lesz feltámasztható. De sorsa azért még sokféleképpen alakulhat – korántsem függetlenül attól, milyen eredményt hoznak a választások nálunk vagy például Szlovákiában. (Meciar győzelme esetén például nyilván felesleges lesz több szót vesztegetni a státustörvény szlovákiai alkal mazási lehetőségeire.) De nálunk is többesélyes a játszma. Ha az ellenzék győz, az MSZP a szükséges korrekciókkal feltehetőleg életben tartaná a törvényt. Kérdés persze: mit szólna ehhez a potenciális koalíciós partner, mert hiszen az SZDSZ nem szavazta me g a jogszabályt. Még nagyobb rejtélynek látszanak Orbánék szándékai. A kormány mostanáig tagadta, hogy létezne sürgető késztetés a jogszabály átírására. És abból, hogy Németh még tegnap is közvetve vitába szállt Jürgens véleményével, az is következhet: egy új mandátummal felvértezett Orbánkormány esetleg a konfrontációs politikától sem riadna vissza a törvénymódosítást evidenciaként kezelő szomszédokkal szemben. E verzió még inkább elképzelhető, ha Csurkáék a mostaninál is kormányközelibb pozíciókat szerez nek a választás után. A „történelmi jogokra” és a „visszaszerzésre” hivatkozó MIÉPvezér, aki – mint emlékezetes – a Szerbiára hulló bombazápor idején nyomban ceruzát ragadott, hogy délen átrajzolja a térképet, nem az az ember, aki egy kis keménykedéshez n e lenne partnere a Fidesznek. vissza Megoldást javasol az ET Németh Zsolt mielőbbi megegyezésben reménykedik Pozsonnyal 2002. március 13. (9. oldal)
