Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-11
4 Zeman a kollektív bűnösségről 2002. február 11. 7:00 MTI Állítása szerint a csehszlovákiai német és a magyar kisebbség 1945 utáni vagyonelkobzását és jogfosztását kimondó bene si dekrétumok alapját távolról sem a kollektív bűnösség elve képezte. A szudétanémet antifasisztákra ugyanis nem várt sem vagyonelkobzás, sem kitelepítés. A cseh miniszterelnök egy német hetilapnak nyilatkozva tagadta, hogy a németajkú kisebbsé get a II. világháború után a kollektív bűnösség elve alapján telepítették volna ki Csehszlovákiából. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak adott vasárnapi interjúban Milos Zeman - utalva egy osztrák hetilapnak adott korábbi nyilatkozatára - kijelente tte: nem a teljes német kisebbségre gondolt, amikor azt állította, hogy a 30as években "a szudétanémetek Hitler ötödik hadoszlopát képezték azzal a céllal, hogy szétzúzzák Csehszlovákiát mint a demokrácia egyetlen szigetét KözépEurópában". A kormányfő szavai szerint nem csak a németek és az osztrákok, de a csehek között is akadtak kollaboránsok, akik együttműködtek a nácikkal. A kérdés csak az, mekkora volt ezek aránya egy adott nemzeti vagy társadalmi csoporton belül - fejtegette Zeman. "Soha nem beszé ltem az összes szudétanémetről, hiszen ez nem felelne meg a történelmi igazságnak. Másrészt viszont tény, hogy az 1938 tavaszán rendezett helyi választásokon a szudétanémetek 90 százaléka Henleinre szavazott, aki pedig Hitler helytartójává nyilvánította ma gát. Egyidejűleg bíráltam azokat a cseheket is, akik együttműködtek Hitlerrel... Valójában a választóvonal a gyávák és azok között húzódik, akik szembeszállnak a totalitárius rezsimekkel, ennek pedig semmi köze a nemzetiséghez" - mondta a kormányfő. Állí tása szerint a csehszlovákiai német és a magyar kisebbség 1945 utáni vagyonelkobzását és jogfosztását kimondó benesi dekrétumok alapját távolról sem a kollektív bűnösség elve képezte. A szudétanémet antifasisztákra ugyanis, akik Hitler ellen harcoltak, nem várt sem vagyonelkobzás, sem kitelepítés. A benesi dekrétumok egyébként már régen hatályukat vesztették, azokkal csak Ausztria és a szudétanémet bajtársi szövetség (Landsmannschaft) foglalkozik - állította a cseh miniszterelnök. (A hárommilliós német ajkú kisebbségből alig százezren maradhattak Csehszlovákiában a dekrétumok kihirdetése után.) Arra a fölvetésre, miért tekintik cseh bíróságok ma is hivatkozási alapnak a benesi dekrétumokat kárpótlási perekben, noha azok a hivatalos szóhasználat szerint "le jártak", Zeman közölte: ez olyan dolog, mint a müncheni egyezmény. A kérdés az, vajon egy dokumentumot kezdettől fogva hatályon kívül helyezünke, vagy sem. Németország nem volt hajlandó kezdettől fogva érvénytelennek tekinteni az (1938 szeptemberi) münche ni egyezményt, csupán addig ment el, hogy "ex nunc" (mostantól kezdve) érvényét vesztettnek tekintse. Mi pedig azt mondtuk, hogy a benesi dekrétumok "lejártak". Ez ésszerű megközelítés, amely az 1997. januári németcseh nyilatkozatban is helyet kapott - em lékeztetett Zeman. vissza Ma érkezhet meg a válasz Pozsonyból 2002. február 11. (1. oldal) Neszméri Sándor (Pozsony, Szlovákia) Csak a szélsőségesen nacionalista nemzeti pártok üdvözölték a szlovákiai politikai erők közül a szlovák igazságügyminisztérium égisze alatt kidolgozott és a Kereszténydemokrata Mozgalom által ismertetett törvénytervezetet, amely az előterjesztők szerint Szlovákia önrendelkezési jogát védené a magyar kedvezménytörvénnyel szemben. A Ján Carnogursky igazságügy- miniszter által ismertetett tervezet szerint be lehetne tiltani azokat a szervezeteket és alapítványokat, amelyek szomszédos országtól fogadnak el támogatást működésükhöz vagy újraelosztás céljából. E szervezetek vagyonát Szlovákia elkobozhatná , a támogatott magánszemélyek pedig az adomány
