Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-01
9 Programot kell elké szítenie és végrehajtania, az évekig parkolópályán lévő Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Programot felgyorsítania, és fejlesztenie kell intézményrendszerét. Milyen üzenetet hordoz az EU álláspont, hol nyerhet Magyarország? Az EU 2003ban, az Agenda 2000 fél idejében értékeli saját agrárpolitikáját, amelynek eredménye várhatóan egy radikális reform előkészítése lesz: kötelezővé tehetik a jelenleg önkéntes alapon néhány tagállam (Franciaország, NagyBritannia és Portugália) által már alkalmazott úgynevezett mod ulációt. Ennek lényege, hogy a direkt támogatások maximum 20 százalékát a tagországok átcsoportosíthatják vidékfejlesztési, elsősorban agrárkörnyezetvédelmi célokra. Kötelezővé tehetik a minimális környezetvédelmi feltételek teljesítését is. Németországb an és Franciaországban választások lesznek, s a politikusok szeretnének megfelelni a választók igényeinek. Az elmúlt időszak élelmiszerbiztonsági botrányai egy új korszak kezdetét jelzik. Romlott a KAP megítélése, és az EU (fogyasztói) társadalma gyökeres változásokat vár. A figyelem a minőségi termelésre, a többfunkciós, a környezet védelmét és megőrzését szolgáló, foglalkoztatást biztosító mezőgazdaságra, az integrált vidékfejlesztésre irányul. A KAP cél- és eszközrendszere jelentősen változik, ezekre a változásokra készülni és reagálni kell. A most megjelent álláspontot akár úgy is értékelhetjük, hogy az EU az újonnan csatlakozók részére már azt a KAPot akarja bevezetni, amelyet a régi tagokra 2007 után szándékozik kiterjeszteni. Ilyen értelemben ez a javaslat értelmezhető a KAPreform "próbaüzemének" is. A magyar mezőgazdaság agroökológiai adottságainak és a vidék szerepvállalásának köszönhetően talán még sikeresebben élheti meg az EUcsatlakozást. Ehhez a tárgyalásokon fel kell tudni venni a kesztyűt , és a közzétett EUálláspont mélyebb összefüggéseit is megértve és elfogadva reagálnunk, nem pedig csak régi, foglalt helyünket követelni egy vonaton, amely "intercityvé" lett, és már teljesen másfelé tart. vissza Tar Ferenc ag rár- és vidékpolitikai elemző, Európai Környezetpolitikai Intézet, London Státusshow 20020201 (a nyomtatott MH cikke) Előlegezzük meg: nagy sikerként értékelik majd budapesti és pozsonyi kormányzati körökben, ha a két ország külügyminiszterei mondjuk jövő héten aláírják a kétoldalú megállapodást a státustörvény alkalmazásáról. Mindkét oldal meglobogtathatja ugyanazt a papírt, s bejelentheti, hogy elérte azt, amit akart. Ne legyenek azonban illúzióink, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy mostanság hírlik , nem lesz más az egész, mint egy szépen tálalt átverés. Egy politikai nyilatkozat, melyben a felek ismételten elkötelezik magukat néhány roppant korszerű elv mellett - területen kívüli hatályú törvények elvetése, diszkriminációmentesség stb. , de semmi t öbb. Ebbe aztán mindenki azt magyarázhat majd bele, amit akar. A szlovákok például elégedetten nyugtázhatják, hogy szándékaiknak megfelelően az alapszerződés került előtérbe, mert a kisebbségi vegyes bizottság hatáskörébe utalják a problémás ügyek rendezés ét, azaz "győztek". Azt, hogy ők közben kérték már kivételüket a törvény hatálya alól, vagy legutóbb a magyarigazolványok kiadásának felfüggesztését, az egy dolog, végül is a diplomácia nem más, mint alkudozás, s valamiben nekik is engedniük kellett. (Amat őr módon csinálják ugyan, hiszen állandóan végletes dolgok jutnak eszükbe, ahonnan a visszalépés mindenképpen presztízsveszteség, de ez az ő bajuk.) Magyarországon eközben megmagyarázhatják a tisztelt - s remélt - választóknak, hogy igazából nem történt s emmi, tettünk egy gesztust. Elvégre eddig is azt állítottuk, hogy a státustörvénynek nincs területen kívüli hatálya, így nyugodtan el is ítélhettünk minden ilyenfajta próbálkozást. Miként mindig hangoztattuk, hogy a törvény nem irányul senki ellen, így nin cs vita a diszkriminációról sem. Hogy mi lesz a konkrétumokkal? A kulturális és oktatási támogatással, amit Pozsony leginkább fájlal? (Tegyük hozzá, megint furcsán, hiszen, ha a velencei bizottság valamit elfogadott, az éppen az ilyen jellegű anyaországi segítség volt.) Majd a szakértők - mondják kórusban. S ez a lényeg: majd. Mert nem kizárt, hogy összeülnek még a küldöttek, de jön április, és jön szeptember, választások itt és ott, koalíciós tárgyalások és kormányalakítások, ilyenkor a legkevésbé a kéto ldalú kisebbségi vegyes bizottságok összetételével szoktak foglalkozni. Csoda, ha ebben az évben bármilyen gyakorlati problémát rendeznének. Amivel persze Dzurindáék és Orbánék egyaránt tisztában lehetnek, zavarni viszont aligha zavarja őket. Sőt! Ez így kölcsönösen jó. Pozsonyban kicsit ünnepelnek, utána a választásokig Budapestre mutogathatnak, amiért nincs újabb előrelépés. Orbán ugyancsak örömködhet, amiért megint megtettek mindent a határon túliakért és a státustörvényért, majd mehet tovább a hazai s tátusshow. A kormányfő ismét elmondhatja, hogy akinek szívét a törvény nem dobogtatja meg, annak nincs is helye a közéletben (vö. aki nincs velünk, az nincs), az EUkörút mellé be lehet még iktatni néhány szomszédolást magyarigazolványok átadására, a pártr endezvényeken lehet méltatni a 80 esztendős adósságtörlesztést, és ócsárolni a nem, vagy nem eléggé lelkesedőket, sőt folytathatja méltatlan korteshaknijait a magyar adófizetők, s így a státuscechet is állók egy részét csőcselékként aposztrofáló Duray Mikl ós is. Nagy előadás ez. Bár kétségtelenül kissé abszurd. S ha az eredeti célt, a határon túli magyar közösségek
