Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-08
15 Mikulás Dzurind a bármennyire is barátja a magyar kormánynak, ő is otthon akar választást nyerni, nem adhatja át a nacionalista kártyát az amúgy is jobban álló Meciarnak. Azaz még akkor is kényszerpályán mozogna, ha amúgy ő maga egyetértene Orbánék minden gondolatával és kezdeményezésével. A Fidesznek tehát épp a választások előtt hajrában kellett szembesülnie azzal, hogy még sem tud mindent kommunikációval kezelni, hogy vannak terepek, amelyek számára is ingoványosak. Azaz úgy lépett csütörtökön este Orbán Viktor a Vigad ó mikrofonja elé, hogy a politikai közvélekedők már korántsem látták őt legyőzhetetlennek, a kutatások többsége ismét a szocialisták győzelmi esélyeit mutatták ki. Egy olyan Orbán Viktor lépett a szószékre, akiről ezen a reggelen már megjelentek az első ol yan cikkek, amelyek a kormányfő idegességéről, szerepvesztéséről szóltak. Talán a jelenlévők, amúgy Orbán Viktor feltétlen hívei is valami hasonlót érezhettek; jó fél órának kellett eltelnie, hogy az első vastaps elhangozzék a nézőtérről. Pedig tapshely v olt bőviben, hiszen a miniszterelnök - kicsit szürkébben, szellemes kiszólásait, szívesen használt jelképrendszerét odahagyva - a magyar nép, a magyar haza sikernégyévéről szólt. Hoszszan sorolva a felosztott idő - 1998 előtti és az azóta eltelt - eredmény eit. A taps azonban elmaradt. Közel harmincpercnyi idő kellett, hogy a hallgatóság rájöjjön: nem lesz a Vigadó termében drámai nekifeszülés az ellenzéknek, nem lesz harsány kampánybeszéd, "csak" az egyszerű, hazájáért - eredményesen - tevékenykedő miniszte relnökét kapja. Azt, akinek hála a magyar ember otthonra talált; hozzájutott ahhoz, amihez talán soha: egy olyan kor társa lehet, ahol már jó befektetés magyarnak lenni. Orbán 2006ig nyújtotta az időt, szólt a jövő konkrét terveiről, egy olyan - újabb - n égy esztendőt ígérve, ahol megduplázódnak majd a fizetések, ahol olcsón jut lakáshoz, aki venni akar, és kap, aki szociálisan rászorul, ahol minden második fiatal főiskolára és egyetemre jár majd, ahol a nyugdíjak mértéke jelentősen nő - az özvegyi is , é s akkor vonulhat vissza mindenki, amikor akar, s ahol ugyanakkor munkához jut mindenki, aki dolgozni akar. Orbán Viktor csütörtökön este nem hazát árult, hanem hazát adott. Csak azt nem tudom, hogy mindannyiunknake? vissza Elutasító parlamenti döntés Pozsonyban A szlovák parlament politikai nyilatkozatban utasította el a magyar kedvezménytörvényt és megváltoztatására szólította fel Budapestet. Pozsony szerint a törvényt az európai joggyakorlathoz kell igazítani. G. Hetényi Szilvia (Pozsony) a NÉPSZAVÁNAK A magyar státustörvény apropóján három napon keresztül folyt az indulatos, mármár kocsmai hangulatot idéző, magyarellenes kirohanásoktól sem mentes vita a szlovák törvényhozásban. A Magyar Koalíció Pártját kivéve minden p árt bírálta a kedvezménytörvényt. Az ellenzékiek élesen ostorozták a kormányt, amiért az keveset tett a törvény szlovákiai alkalmazásának megakadályozására. A vádakat Kukan külügyminiszter visszautasította. Szerinte Pozsony semmiről sem késett le és semmit sem sietett el, de a diplomáciában asztalcsapkodással nem lehet előbbre jutni. A magyarszlovák kapcsolatok próbakövének nevezte a törvény körüli vitát. Úgy vélte, kemény tárgyalások várnak a két országra, de lát esélyt a megegyezésre. Mikulás Dzurinda k ormányfő kijelentette: csak akkor írja alá a két ország közötti politikai nyilatkozatot, ha az garantálja Szlovákia teljes függetlenségét és megszünteti Szlovákia állampolgárainak etnikai megkülönböztetését. Dzurinda nem zárta ki, hogy a státustörvény kérd éséről majd az új magyar kormánnyal kell tárgyalni. Ha a mostani magyar kormány nem tudja vagy nem akarja megoldani ezt a problémát, kész vagyok az új kormánnyal tárgyalni - mondta a szlovák miniszterelnök, akit a bekiabáló ellenzéki képviselők többször i s félbeszakítottak.
