Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-08
8 történelmünkbe kapaszkodva lehetünk a jövő országa. A ma polgárai jövőjüket nem egy napra, de egy egész életre terve zik, ismét Európa főutcáján haladunk. A ma polgárai tudják, hazánk és életünk határai térben és időben szabottak, akik tágasabbat akarnak, Magyarországot és az életüket fölfelé, az ég felé kell építeniük. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hát így fest a dolog, innen indultunk, és így érkeztünk meg. De mit mondanak erről Önök? Mit mondanak erről az emberek, akiket erről néha megkérdeznek? Felmérések szerint ma Magyarország polgárainak kétharmada úgy gondolja, hogy Magyarország utóbbi években nyújtott teljesítmén ye sikeres volt, egyharmaduk szerint azonban nem. Saját lakóhelyüket, helyi közösségüket szintén kétharmad sikeresnek látja, a többi nem. Talán emlékeznek rá, hogy 2000ben arról beszéltünk, hogy a magyar családok egyharmada érzi magát anyagi biztonságban, de kétharmada még nem tart itt. Ma azt mutatják a tanulmányok, hogy már az emberek fele sikeresnek érzi magát, az anyagi, a személyes anyagi boldogulás szempontjából is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amit eddig elmondtam, négy éve még a jövő volt. Négy évvel ezelőtt azonban csak hihettünk az összefogás erejében. Ma már jó okunk van, hogy bízzunk benne, hiszen láthatjuk, mindenki láthatja, hogy megcsináltuk. Megcsináltuk, mert együtt képesek voltunk rá, és volt bennünk elegendő elhatározás, kitartás és akarat. Saját sorsunk bizonyította be mindenki számára: amiben a polgárok bíznak, az meg is valósul. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hogyan képzeljük el a jövőt? Bizonyára mindannyian látták már a televízióban, hogy hogyan indul útjára egy rakéta. És bizonyára nemcsak látták, hanem végig is izgulták. Nos, hát emlékezhetnek, hogy a rakéta elemelkedésének pillanata a legdrámaibb pillanat. Recsegnek, ropognak a vastraverzek, mindent elborít a tűz és a füst, rázkódik, remeg a hatalmas tömeg, s egy pillanatra úgy tűnik, minden széthullik. Aztán a rakéta valahogy mégiscsak lassan felemelkedik. Lassan, nehezen, a szakértők szerint majdnem annyi energiát felemésztve, mint amennyi az egész további úthoz szüks éges. Magyarország felemelkedett. Roppant energiákat felemésztve, keserves munkával, kínlódások és gyötrelmek által, végre felemelkedtünk! Felemelkedtünk és elhagytuk a reménytelenség évtizedeit. Joggal érezzük úgy, hogy az ország feltöltve hittel, reménys éggel, akarattal. Túl vagyunk a nehezén, de az igazi utazás még előttünk áll. Pályára álltunk, és mint tudják, a levegőbe emelkedett rakétát nem lehet visszaparancsolni a Földre. Hasonlóképpen Magyarországot sem lehet visszafordítani a múltba, mert Magyaro rszág anyagiakban, szellemiekben, lelkiekben felemelkedett, és semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy közös erőfeszítésekből, közös munkánkból, közös elszánásunkból megszülessen végre a nagy eredmény: az erős, magabiztos, gazdag, múltbéli kishitűség ével leszámoló európai Magyarország. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Széchenyi Istvánnak egykoron igaza volt. De a legnagyobb magyar most valószínűleg belátná, hogy még a legpontosabb megfigyeléseken is túlléphet az idő. Mert hát magyarnak lenni páratlan élmé ny most is, de ma úgy áll a dolog, hogy kezd jó beruházássá válni a magyarsághoz tartozni. Egyre inkább úgy tűnik, magyarnak lenni biztos befektetés a jövőbe. Biztos befektetés a jövőbe, mert Magyarország polgárai európai polgárok, akik olyan országban aka rnak élni, amely európai életkörülményeket biztosít a számukra. A mögöttünk hagyott négy évben, történelmünk során azt hiszem először, megtörtént, hogy a magyar gazdaság képes volt, hogy az Európai Unió növekedésének kétszeresét teljesítse. Nem egyetlen es ztendő alatt, hanem négy év összességében is. Ezzel, tisztelt Hölgyeim és Uraim, esélyt teremtettünk arra, hogy egy nemzedék alatt felzárkózzunk Európa fejlett országaihoz. Ez a növekedés, ennek a jövendőbeli fenntartása teremti meg a lehetőségét annak, ho gy nagy célokat tűzzünk ki magunk elé 2006ig. Ez a növekedés teszi lehetővé, hogy 2006ig elérjük, hogy az adómentes jövedelem egy 1 gyermekes családnál 1 millió, egy 2 gyermekesnél 2 millió, 3 gyerekesnél pedig 3 millió forint legyen. Emlékeznek rá, alan yi jjogúvá tettük a gyedet, alanyi jogon jár a családi pótlék és az iskoláztatási támogatás is. De többre van szükség, ezért 2006ig a gazdasági növekedés eredményeképpen képesek leszünk arra, hogy a családi, a kiegészítő családi pótlék összegét megkétszer ezzük. A rászorulóknak pedig ingyenes étkezést tudunk majd biztosítani a bölcsődében, óvodában, az általános és a középiskolában. Képesek vagyunk arra, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az erőteljes gazdasági növekedés eredményeképpen a fizetések emelésével és az adók csökkentésével 2006ra elérjük, hogy a magyar polgárok átlagos keresete megkétszereződjön. Ennek a nagy tervnek a minimálbér felemelésének sikere adja meg az alapját. Ha képesek voltunk arra, hogy négy esztendő alatt a minimálbért több, mint ké t és félszeresére növeljük, akkor következő lépésként meg fogjuk ezt tenni az általános bérekkel is. 2006ig, kedves barátaim, el tudjuk érni azt, hogy Magyarországon minden dolgozni akaró és tudó polgár munkához jusson. Ezt azért merem ilyen bátran állíta ni, mert 1998 és 2002 között 236 ezer új munkahelyet teremtettünk. Van esély, meg tudjuk csinálni, hogy a 45 év feletti nők és az 50 év feletti férfiak elhelyezkedését járulékkedvezménnyel segítsük. Önök is tudják, ők elég nagy bajban
